Bár Nerius Fortunatus család- és ragadványneve külön-külön nézve mindenhol elterjedt, gyakori neveknek tarthatók, ugyanez a névadás eddig csak a Moesia Superior tartományban fekvő Scupi (ma Skopje) és az Africa Proconsularisban található Carthagóból ismert. Az utóbbi eset alapján akár az is elképzelhető, hogy a matricai segédcsapat számos katonájához hasonlóan, az orvos is Észak-Afrikából származhatott. A medicus ordinariusok nem egyszerű orvos katonák voltak, hanem a centurióknak (százados) megfelelő tiszti rangot viseltek, és az ezzel a ranggal járó zsoldot kapták. Ez a rang a mai Magyar Honvédségben leginkább az orvos századosi rendfokozathoz állhat a legközelebb.

A római hadseregben az arra érdemes katonaorvosoknak is lehetőséget biztosítottak az előléptetésre és a magasabb zsoldra, ezáltal is vonzóvá téve a képzett orvosok számára a katonai pályát. A medicus ordinariusok – vagy más néven medicus centuriók – nemcsak a legiókban szolgáltak, hanem a segédcsapatokban is.  A britanniai Hadrianus-fal menti Vercovicium (ma Housesteads) segédcsapat-állomáshelyéről egy olyan sírfeliratot ismerünk, amelyet a 25 éves korában elhunyt Anicius Ingenuus nevű orvos századosnak állítottak, akit – a matricai mórok csapatában szolgáló Nerius Fortunatushoz hasonlóan – szintén egy ezerfős gyalogos segédcsapatba osztottak be. A szanitécek és a katonaorvosok állandó jelenléte a Római Birodalom határvidékének helyőrségeiben nagyobb túlélési esélyt jelentett a katonáknak mind a békeidőben történt megbetegedések, mind háborúk során szerzett harctéri sebesülések esetén. A sors iróniája, hogy bár Fortunatus minden bizonnyal sok katona életét megmentette, a sajátját nem tudta.  A hadseregből történt leszerelése előtt meghalt és eltemették állomáshelyén, a római kori Százhalombattán.

D(is) M(anibus) Neri Fortunati medici ordinari coh(ortis) ∞(milliariae) Mauroru(m).

 Fordítása:

Nerius Fortunatus, a cohors milliaria Maurorum katonaorvosa halotti szellemeinek.

Mráv Zsolt, régész

Magyar Nemzeti Múzeum, Budapest