Mint a szülői munkaközösség elnöke és az esemény főszervezője, különösen fontosnak tartottam, hogy az Aranykaland ne csak játékos kihívásokat kínáljon, hanem tükrözze azt az értékrendet is, amely segíti a közös célokért való tenni akarást, a gyerekek tapasztalják meg az összefogás erejét, és azt a hitet, hogy együtt minden könnyebb.

A különleges esemény szeptember 20-án, szombaton zajlott. Az osztályok csapatokként vettek részt a különböző állomásokon, ahol ügyességi, és kreatív feladatok várták őket. Ezek a kihívások nemcsak játékosak voltak, hanem olyan pozitív értékeket is előtérbe helyeztek, mint az egymásra való odafigyelés, az elismerés képessége, a dicséret megfogalmazása egymás iránt. A gyerekek gyakorolhatták észrevenni a jót egymásban, a környezetükben, vagy éppen saját magukban, és bátran ki is mondani a gondolataikat. Megfogalmazták hogyan kellene, hogy bánjunk egymással a mindennapokban, mit szeretnének, hogyan bánjanak velük. Csodálatos és néha megható, mély gondolataik voltak.

Három helyszínen zajlott az esemény. Az alsósok az iskola udvarán, Aranyországban kalandoztak. 10 állomás várta őket.

A felsősök a Csónakázótónál, egy csodálatos helyszínen vettek részt a program keretén belül, ahol az együttműködés, a kreativitás és a csapatmunka került a középpontba.

A gimnazisták pedig először egy gondolatébresztő feladatlapot töltöttek ki, amely az összefogás, együttműködés témáját járta körül. Ezt követően egy jótékonysági futáson vettek részt, amelyen példát mutattak közösségi felelősségvállalásból. Egy volt "Aranyos" diák mellé álltak, támogatásukkal és jelenlétükkel erősítve az összetartozás, az egymás segítésének üzenetét. Ez a program méltó lezárása volt a napnak, és jól tükrözte az kalandnap szellemiségét: együtt tenni, együtt segíteni.

Az Aranykaland sikere nemcsak a gyerekek lelkes részvételén múlt, hanem azon a példaértékű szülői összefogáson is, amely az előkészületektől kezdve a lebonyolításig végig jelen volt. A szülők aktívan részt vettek az állomások kialakításában, a feladatok előkészítésében, és gondoskodtak a gördülékeny lebonyolításról. Csodálatos szülőket ismertem meg, jöttek, segítettek, és ami a legfontosabb, hogy megoldásokban gondolkodtak. Egy-egy felmerülő probléma esetén rögtön azt tartották szem előtt, hogy hogyan lehet megoldani. Fantasztikus és felemelő érzés volt ezt megtapasztalni!

Azt gondolom, hogy a segítő szülők valódi példát is mutattak gyermekeiknek. A gyerekek láthatták, hogy a szüleik is részesei az iskolai közösségnek, hogy ők is hajlandóak időt, energiát áldozni egy közös célért. A gyerekek pedig legfőképpen az előttük álló példát követik, számukra a legerősebb tanítás sokszor nem a szavakban, hanem a tettekben rejlik. Figyelik, hogyan viselkednek a felnőttek, hogyan segítenek egymásnak, hogyan oldanak meg helyzeteket. Az Aranykaland során is ez történt!

Az esemény megvalósításában a pedagógusok szerepe is kulcsfontosságú volt. Aktív résztvevőként is jelen voltak, lelkesedésükkel hozzájárultak ahhoz, hogy a gyerekek valódi élményként éljék meg ezt a napot. A tanítók és tanárok példát mutattak, türelemmel, figyelemmel, bátorítással. Az Aranykaland során új oldalról ismerhették meg őket a diákok, mint csapattársak, mint olyan felnőttek, akik hisznek abban, hogy az együttműködés nemcsak tananyag, hanem életforma.

Az Aranykaland egy olyan nap volt, amikor gyerekek, szülők és pedagógusok együtt mozdultak meg, hogy megéljék az összefogás erejét. Nemcsak egy esemény volt, hanem egy közös élmény, amely megerősítette azt a tényt, hogy az iskola valódi ereje az emberekben rejlik, akik nap mint nap tesznek azért, hogy jó legyen ide tartozni és hogy együtt minden könnyebb!

Mánya Mosó Krisztina

SZMK elnök