Rendkívül erős mezőny gyűlt össze minden korcsoportban a molvenoi Brenta-Dolomitokban megrendezett tereptriatlon világbajnokságon, szeptember utolsó hétvégéjén. A kiírás szerint ugyanis kizárólag előzetesen, valamilyen egyéb Xterra versenyen elért dobogós kvalifikációval lehetett nevezni, így csakis a legjobbak juthattak rajtpozícióhoz a világ minden tájáról.

Az előzetes esélylatolgatás során nagyon bíztunk egy éremben, hiszen Boróka az Európa-bajnokságon ezüstérmes lett.  Aztán az időjárás mindent felülírt; a verseny előtt folyamatosan ömlött az eső, csúszós, hömpölygő sárfolyammá változtatta a hegyikerékpáros pályát. Hosszú szakaszokon csak tolni tudták a versenyzők a bringát, a meredek lefelékben pedig iszonyúan figyelni kellett, nehogy baleset legyen a vége. Hiába húzták a féket, nem tudtak mindig megállni.

Ez a nehezítő körülmény összekuszálta a szálakat. Boróka azonban nagyon jól összerakta a versenyt, az úszás után 7. volt, innen jött fel – egy egészen kiváló hegyikerékpározással összekötött dagonyázás alatt – a második helyre. A futáson aztán, a szintén csúszós erdei pályán, hárman harcoltak a dobogóért két francia lánnyal.

Az aranyérem messze volt, a kérdés az maradt, ki szorul le a dobogóról? Szerencsére Boróka minimális előnye kitartott a végéig, így ugyan az ezüstéremről hajszálnyival lemaradt, de a bronzéremnek örülhetett.

Az eredménye azért is kiváló, mert csupa nagy heggyel és tereptriatlon hagyományokkal rendelkező ország atlétáit győzte le, illetve az Európa-bajnokot közel tíz perccel utasította maga mögé a kétórás versenyen. Míg a többiek az Alpokban, Tátrában, Dolomitokban gyakoroltak, addig Boróka a sóskúti és sukorói lankákon hajtotta a pedált és a kilométereket.

Most egy jól megérdemelt pihenő után az érettségire koncentrál, emiatt nehezebb lesz a jövő évi szezonra való felkészülés.

VUK SE Triatlon Szakosztály