"Áldott, aki nem szégyell

Nyilvánosan mutatkozni velünk,

És nem törődik a ránk bámuló

Idegenekkel,

Mert társaságban

Mennyei megkönnyebbülés - az

Életünk."

Marjorie Chappel: Sérült emberek boldogsága

Bátran mondhatom, hogy a kőrösis 5. b-sek "áldottak" voltak október 7-én, amikor meglátogatták a Gátőrház lakóit. Fantasztikus fogadtatásban volt részünk Czeczon Zsuzsa, a Sérültekért Alapítvány intézményvezetője és pártfogoltjai részéről.

Ha csapatépítésként fogom fel, annak elsőrangúan szolgált. Nem volt, és nem is lesz szükség "beidegződött" előítéletek leküzdésére, mert ilyeneknek nyoma sem volt a gyerekekben. Érdeklődőek, együttműködőek voltak, örömet adtak és örömet kaptak. Minden foglalkozásba teljes lényükkel kapcsolódtak be, maximálisan együttműködve sérült társaikkal. Csak szuperlatívuszokban tudok beszélni az együtt töltött időről. Remélem, egy hosszú barátság kezdete lesz ez a nap!

Gyerekszáj:

"Nem mondunk csúnyát vagy rosszat, mert ugyanolyan emberek, mint mi."

"Szeretetet éreztem."

"Minden nap elmennék a Gátőrházba!"

"Nekik is ugyanolyan lelkük van, mint nekünk."

"Nagyon jó volt! Máskor is mehetünk!"

"Klassz volt! Új barátaim lettek."

"Végig kedvesek voltak velünk."

"Békességet árasztott."

"A Gátőrházban mindenki egyenlő, és senki sem ítélkezik."

Szatmári Zoltán

könyvtáros tanító