A két hölgy idevágott

Az egyik hölgy – a Madame – Angela Merkel, a német kancellár, míg a másik Maria Fetter – az osztrák pénzügyminiszter. Nos, nézzük az üzeneteiket:

• a Bundesbank november 23-án a német gazdaságra vonatkozó előrejelzését az eddigi 1,8 %-os növekedésről 0,5-1 %-ra módosította;
• ugyanezen a napon az osztrák pénzügyi felügyelet kötelezte az ausztriai székhelyű bankokat (többek között a Raiffeisen Bankot, az Erste Bankot és az UniCredit Csoporthoz tartozó Bank Austriát), hogy a régióban működő leánybankjaik ne hitelezzenek sokkal többet annál, mint amennyi betétet az adott országban gyűjtenek. Az új hitelek és a helyi finanszírozás aránya maximum 110 % lehet. A kötelezés indoka az, hogy az említett bankoknak a leánybankjaikkal összevont mérlegei esetleg leronthatják Ausztria nemzetközi pénzügyi minősítését. 

Ha dekódoljuk az üzeneteket, akkor az eredmény lehangoló, mert számunkra 2012-re előre jelezhető egy szerencsés esetben 3 %-os GDP csökkenés és ehhez kapcsolódóan egy 6-7 %-os életszínvonal romlás. Vezessük le ezeket a számokat.

Induljunk ki a 2012-es költségvetési tervből, ami arra épül, hogy – mivel a német gazdasági növekedés 1,8 % lesz – a magyar GDP 1,5 %-kal fog nőni. Ismeretes, hogy gazdasági növekedésünk egyetlen forrása a Németországba közvetlenül vagy közvetetten irányuló ipari export. Ha tehát a német GDP 1,8-ról lefeleződik, akkor az exportunk csökken, azaz a gazdasági növekedésünk csak jó esetben lesz mérhetően pozitív, de inkább a nulla a valószínű. Ez áll az első üzenetben.

A második üzenet hatása viszont pusztító, aminek egy kicsit bonyolult a mechanizmusa. Itt abból kell kiindulni, hogy – a PSZÁF honlapján megtalálható szeptemberi adatok szerint – a hazai bankrendszer eszközeinek (kihelyezett hitelek, vásárolt kötvények, stb.) összege kb. 29.000 milliárd forint, míg a belföldi források (betétek, a bankok saját tőkéje, stb.) kb. 17.000 milliárd forintot tesznek ki. A különbözetet – kb. 12.000 milliárd forintot – a külföld finanszírozza (hitelfelvétel a nemzetközi pénzpiacokról vagy az anyabank kölcsöne a leánybanknak). Számunkra három érték az érdekes, mégpedig:

• hitelkihelyezés a lakosság és a vállalkozások felé: kb. 17.900 milliárd forint;
• belföldi lakossági és vállalati betétállomány: kb. 11.900 milliárd forint;
• külföldi finanszírozás: 17.900-11.900= 6.000 milliárd forint. 

Látható, hogy a hitel/betét arány 17.9/11.9 = 150 %-os. Ha ezt lecsökken 110 %-ra, akkor az azt jelenti, hogy – változatlan belföldi megtakarítás tömeg mellett – a kihelyezhető hitelek nagysága csak 13.000 milliárd forint lehet, azaz a hazai kis- és közepes vállalkozások, illetve a lakosság mintegy 4.000 milliárd forinttal kevesebb hitelt kaphat. Természetesen azt is figyelembe kell venni, hogy az említett három osztrák bank együttesen csak a hazai piac felét uralja, azaz jövőre "csak" 2.000 milliárd forinttal kevesebb hitelhez fog jutni a magyar gazdaság. Ugyanakkor nem tudni, hogy a hazai piac 20 %-át uraló OTP milyen problémákkal fog szembesülni a leánybankjai révén Romániában, Bulgáriában és Ukrajnában (lehet, hogy képtelen lesz a hazai piaci részesedését növelni) és az is bizonytalan, hogy a francia, belga, holland, amerikai és német anyabankok a magyar leánybankjaiktól visszaveszik-e a kölcsöneiket vagy nem.

A lényeg tehát az, hogy – és ez ellen semmit sem tudunk tenni – jövőre 2.000 milliárd forintnyi kihelyezett hiteltömegre keresztet vethetünk. Ez a csökkenés egy "ökölszabály" révén befolyásolja a GDP alakulását. A "szabály", ami statisztikai megfigyeléseken alapul, úgy szól, hogy 3 egységnyi hitelkihelyezés 1 egységnyi GDP változást generál mind pozitív, mind pedig negatív irányban. Ha tehát 2.000 milliárd forint elhagyja Magyarországot, akkor kb. 700 milliárd forinttal kevesebb lesz a magyar GDP, ami hozzávetőleg 3 %-os csökkenést jelent.

A két üzenet együttes hatása tehát az, hogy jövőre 3 %-kal csökken a hazai GDP, ami eleve egy ugyanekkora szintű életszínvonal-romlást generál. Honnan jön össze a további 3-4 %-os romlás? Vessünk egy pillantást a jelenleg tárgyalás alatt álló és még a 1,5 %-os növekedéssel kalkuláló 2012-es költségvetési tervben elbújtatott "csomagokra" (csak zárójelben: a sokat szidott Bokros-csomag összesen nem tett ki 140 milliárd forintot és az Alkotmánybíróság abból is visszavett 60 milliárdot):

Ami egyből szembetűnik, jövőre különböző jogcímeken 488 milliárddal több adót fogunk fizetni. Tekintettel arra, hogy a foglalkoztatottak létszáma kb. 3.800.000 fő, egy foglalkoztatott átlagos adóterhelése 128.000 forinttal nő. Hogy ez a 128.000 forint munkabérben kompenzálásra kerül-e vagy nem, az bizony a piaci viszonyoktól függ, de valószínűleg nem lesz kompenzáció. Ezek után mindenki kiszámolhatja, hogy a saját életszínvonala mekkorát fog romlani feltételezve azt, hogy megmarad a munkahelye.

A két hölgy üzenetének fényében akkor most értékeljük az IMF-hez való fordulást. Az egyértelmű, hogy a jelenlegi helyzetünkért a közel másfél éve folytatott tehetségtelen gazdaságpolitika okolható. Mégis – a saját érdekünkben – támogatni kell a kormányzatot abban, hogy minél jobb megállapodást tudjon kötni az IMF-el és bízzunk abban, hogy a nemzetközi ellenőrök nem engedik lenyúlni a folyósításra kerülő hiteltömeget. Reménykedjünk, hogy a kormányzat valóban megállapodásra törekszik az IMF-el, mert ha csak blöfföl, akkor az Úristen legyen irgalmas hozzánk.