Március elején a kormányzat egy új pénzügyi-gazdasági csomagot jelentett be, aminek névadója Széll Kálmán, a Tisza Kálmán kormány valamikori liberális pénzügyminisztere. A bejelentett intézkedések három év alatt – a 2011-es évhez képest - mintegy 1.000 milliárd forinttal fogják csökkenteni az állami kiadások nagyságát, és ezzel kiegyenlítésre kerül az a hozzávetőleg 800 milliárd forintot kitevő pénzügyi hiány, amit az egykulcsos személyi jövedelemadó és a 10 százalékos társasági nyereségadó bevezetése az elkövetkezőkben minden évben okozni fog. A csomag arra az alapfeltételezésre épít, hogy három éven keresztül a hazai GDP évente 4-6 százalékkal fog növekedni, és 2014 végéig nettó 300.000 új munkahely jön létre. A tervezett intézkedések zömében a meglévő szociális-jóléti kiadások (nyugdíj, egészségügy, stb.) megkurtítására irányulnak, ugyanakkor az állam folyó működési kiadásainak (oktatási, egészségügyi, államigazgatási intézményrendszer, közösségi közlekedés, gazdasági tevékenység és támogatások rendszere) tartós csökkentését célzó elgondolások csak nyomokban fedezhetők fel. A tervet tovább kritizálni nem érdemes, ugyanis mind közgazdasági, mind pedig belpolitikai okokból reménytelennek tűnik a kivitelezése.
A reménytelenség közgazdasági okaihoz tisztában kell lenni három, már bizonyítást nyert ökölszabállyal, mégpedig:
Ad.1. Ahhoz, hogy a GDP 1 %-kal növekedjen, a kereskedelmi bankok lakossági- és vállalati hitelkihelyezésének 3 %-kal kell növekednie.
Ad.2. A lakossági és vállalati hitelkihelyezés kiegyensúlyozott növelésének előfeltétele, hogy az állam (és az önkormányzatok) a folyó működési kiadásait csökkentse és a hitelfelvételét mérsékelje.
Ad.3. Nettó új munkahelyek csak azt követően jelennek meg, amikortól a GDP növekedés tartósan eléri a 3 %-ot; ennek a küszöbszintnek az elérése után viszont a létrejövő új munkahelyek számával egyenes arányban nő a GDP.
A Széll Kálmán Terv megvalósíthatatlanságának közgazdasági okát ezen ökölszabályokban kell keresni, ugyanis a "bankadó" bevezetése óta a kereskedelmi bankok hitelkihelyezései enyhén csökkenő trendet mutatnak. Ezen a tendencián nem tud segíteni a Magyar Fejlesztési Bank színrelépése sem, annál is inkább, mert az általa nyújtott állami hitelek nemzetgazdasági hasznosulása már eddig is számos, egyéb irányú kérdést is felvetett.
A belpolitikai ok szintén nagyon prózai, nevezetesen az, hogy a terv komoly társadalmi elutasítással fog találkozni, ami óhatatlanul a kormányzó erő rohamos népszerűségvesztésével fog párosulni, ami ráadásul a 2014-es választási évben fog kicsúcsosodni. Köztudott, hogy egy országgyűlési választás eredményeképp az államigazgatásban és az állami tulajdonú vállalatoknál mintegy 30.000 munkahely cserél gazdát, míg az önkormányzati választások esetében ez a szám elérheti a 200.000-et is. Hatalmas számokról van tehát szó, és hatalmas érdekekről, azaz ezt a tervet is el fogja fújni a szél.
.jpg)
