Tavaly ősszel komoly szervezeti átalakulás történt a GDF SUEZ energia ágazatánál. Az integráció következtében átalakult az erőmű százhalombattai vezetősége is.

- A GDF SUEZ energiaágazat magyarországi leányvállalatainak integrációját követően létrejött holding különböző szolgáltatásokat nyújt a társaságcsoport cégeinek. Ezek közül egyik a Dunamenti Erőmű. Azóta nem a napi operatív dolgokban veszek részt, hanem az erőmű cégcsoporton belüli szerepével, a stratégiai és a kommunikációs feladatokkal foglalkozom. A helyi irányítást pedig a korábbi műszaki igazgató, Vincent Vanderstockt vette át – tájékoztat Csiba Péter.

- Így az Ön gondja volt a tavaly év végi krízishelyzet kezelése is. Az miből adódott?

- Az emelkedő gázárral szemben, folyamatosan csökken a villamos energiáért kérhető ár. Óriási mennyiségű áramot vesz külföldről az ország. Míg a válság előtt az importhányad egy-két százalék volt, most 10-20 százaléka a hazai felhasználásnak, mivel annyival olcsóbb. Ez részben a magyarországi termelési struktúrából követezik, aminek nagy része nukleáris vagy gáz- és viszonylag kis része lignit alapú.

- Ez utóbbiakat nem kezdik sorra megszűntetni?

- Csak azokat a berendezéseket bontják el, amiknek lejárt az üzemi idejük. A készülő áramstratégia jelenleg számol ezzel a megoldással is, amíg a készlet rendelkezésre áll. A gázalapú erőművek hosszú távú szerződés alapján kapják a gázt, aminek ára a gazdasági krízis miatt rettenetes mértékben távolodik a napi piaci ártól. Így jelentősen drágábban vásárolunk gázt, mint a környező országok. A Dunamenti, mint az ország egyik legnagyobb gázfogyasztója a hosszú távú szerződések ideje alatt közel másfél milliárd köbméter gázt fogyasztott évente, amiből két-három terawatt villamos energiát termelt. Ez tavaly másfél TW körül volt, az idei terv pedig 0,9 TW. A csökkenő termelési volumen és az alacsonyabb energia árak miatt az erőmű árbevétele nagyon nagymértékben esett.

- A lakosság nem érzi, hogy az áram ára kevesebb lenne.

- Tavaly nyáron csökkent a lakossági villamosenergia ára is, de tudni kell, hogy amit otthon fizetünk, annak csak egy része az energiadíj, a másik a rendszerhasználat és az erre rakódó adó. Tehát a nagy profit nem az erőműveknél jelentkezik, ahol azonban a költségek – a berendezések karbantartása, a széndioxid és a hűtővíz költsége, satöbbi – emelkednek.

- De az erőmű gondjai nem csak ebből adódtak.

- Épp a fentiek miatt a Dunamenti más típusú termékre rendezkedett be. Fő profilja a rendszerbiztonsági szolgáltatás, ami azt jelenti, hogy folyamatosan készenlétben áll, hogy bármiféle zavar esetén az ország energiaellátásának egyensúlyát biztosítsa. Ennek a terméknek az egyetlen vásárlója a Magyar Villamosenergia-ipari Átviteli Rendszerirányító Zrt. (MAVIR). Már a tendereztetés körül is akadtak bonyodalmak, de az alapvető gond az volt, hogy az állam meghúzta a nadrágszíjat, a MAVIR költségvetését pedig gyakorlatilag befagyasztották. Hosszú ideig úgy tűnt, nem lesz vevője a rendszerbiztonsági szolgáltatásunknak. Nagyon nehéz azonban megbecsülni, milyen következményei lehetnek, ha leáll az áramtermelés. Végső soron jóval többe kerülhet, mint a rendelkezésre állás költsége, így sikerült a MAVIR-nak forráshoz jutnia, és a Dunamentinek egyéves szerződést kötnie. Ha nincs ilyen termékre igény, az erőmű blokkjai állnak, nem tudunk vizet szolgáltatni a finomítónak, távfűtést biztosítani a városnak. De végül nem kellett leállni egy percre sem. A jelenlegi szerződés egy évre biztosítja a folyamatos üzemmenetet. Ilyen extrém piaci viszonyok között azonban fel kell készülnünk, meg kell néznünk, milyen addicionális beruházást igényel, milyen műszaki megoldás lehetséges, amivel függetleníthető a működő blokkoktól például a távhőszolgáltatás.

- Többen aggódnak, hogy a csökkent kapacitásigény miatt elbocsátások következhetnek.

- A Dunamenti Erőmű elmúlt tíz éve arról szólt, hogy próbáltunk hatékonyan működni. Az elmúlt két-három évben beállt a létszám. Az erőmű létszámcsökkentését részben az átszervezés is adta, hisz van, aki fizikailag továbbra is itt dolgozik, csak formailag került a holdinghoz. Az elmúlt két év szélsőségei, a gáz- és a gazdasági válság, a rendszerirányítás körüli gondok igazolják a GDF SUEZ-be való integrációt. Ha az erőmű egyedül van ezekben a helyzetekben, nyilvánvaló problémái lettek volna, például a gázellátással.

- A helyi iparűzési adót befolyásolja-e a GDF SUEZ gazdálkodása?

- Mivel ez telephelyhez kötött adó, csak a Dunamenti termelésétől és forgalmától függ. A normál adóterhek mellett jelenleg három extraadó is terheli az energiaszektort: a kompenzációs adó, ami csökkent ugyan, de még van, a másfélszeresére emelkedett vállalkozási adó, ami nyereségalapú, és a válságadó, ami viszont forgalomalapú, tehát teljesen független attól, hogy nyereséges-e a vállalat. Visszatérve a helyi iparűzési adóra, az szintén forgalomalapú.

- Ez akkor a városnak egyfajta biztosíték, hiszen nyereségre nem igazán építhetünk.

- A várossal folyamatosan tartjuk a kapcsolatot. Ha minden jól megy, nem lesz veszteséges az erőmű, ami nem csak a mi érdekünk, hiszen az MVM-en (Magyar Villamos Művek) keresztül állami tulajdon is van benne, nyilván mindenki szeretne nyereséget elérni.

- Hogy áll a G3 beruházás? Nem termel-e gazdaságosabban?

- A válság kapcsán nagyon labilis volt a G3 sorsa, de július közepére termelésre készen állhat. Lényegesen jobb a hatékonysága, de ha csak áramtermelésre használnánk, akkor a jelenlegi árviszonyok mellett az sem termelne nyereséget. Mindenesetre be tud állni a rendszerbiztonsági szolgáltatásba.

- Folytatódik-e a bontás?

- A szerződések továbbra is élnek a külsős cégekkel, akik a bontást végzik, igaz az ütemet némiképp lelassítottuk. Leállítani azonban semmiképpen sem érdemes, hiszen a félig megbontott épületek konzerválása rettentő sokba kerülne.