- Vegyész akartam lenni, mióta hetedikes koromban először láttam kémiai kísérletet. Középiskolában országos tanulmányi versenyt nyertem, így nem kellett felvételiznem sem. A Veszprémi Egyetem elvégzése után nehézvegyipari helyen szerettem volna dolgozni. Így kerültem Pétfürdőre technológusként a salétromsav üzembe. Négy év múlva a Piszkei Papírgyár keresett vegyészmérnököt, ahol öt hónap után termelésvezető lettem. Mindez teljesen új terület volt, de szeretek tanulni, és személyes fejlődésemben is nagyon fontos állomást jelentett. A gyár görög tulajdonosaival az angol nyelvtudásomat tehettem próbára, és vezetői képességeimet is csiszolhattam. Ez 27 évesen nagy kihívás volt. Újabb négy évvel később a Szolnoki Papírgyárban még komolyabb pozíciót ajánlottak, amit el is fogadtam, és költöztünk. Pár év múlva a Szolnoki Papírgyár dunaújvárosi telephelyére kerültem, ahol a termelésért és 160 emberért kellett egy személyben felelősséget vállalnom.

- A felelősség és a feladatkörök bővüléséhez gondolom további tanulásra is szükség volt.

- Többek között részt vettem egy nemzetközi vezetőképzőn. Igen változatos környezetben kellett végigvinnünk egy projektet, ami a "Dohányzási tilalom bevezetése minél kisebb ellenállás mellett" címen futott. Másfél év alatt tanultam például Szlovákiában, Izraelben, Ausztriában, Oroszországban, Dél-Afrikában és Magyarországon is, vezetői készségeket, tárgyalástechnikát, projekt- és időmenedzsmentet, stratégiaalkotást, nemzetközi jogot, kommunikációt, önértékelést. 2007-ben, összesen nyolc év papíripari kitérő után szerettünk volna közelebb költözni a szüleimhez és ehhez kapóra jött a székesfehérvári alumínium hengermű állásajánlata. Ekkor Fülére, egy Veszprém és Fejér megye határán fekvő kis faluba költöztünk, ott élünk ma is. A gazdasági válság nagyon rosszul érintette az építő- és autóipar számára termelő céget, több száz munkatárstól kellett megválni. Én ekkor egy nagyobb felelősséggel járó, de a termeléstől távolabbi munkakört kaptam, amit egy évig végeztem. Vágytam vissza a gyökerekhez, a vegyiparhoz, ekkor találtam rá a Dunastyr pályázatára. 2010. január 18-tól készültem a feladatra. December elsején neveztek ki, azóta én felelek a termelésért, a karbantartásért, a logisztikáért és a beruházásokért. Napi munkámon túl tagja vagyok a Budapesti Műszaki Egyetem Műanyag és Gumiipari tanszék államvizsga bizottságának, és én képviselem cégünket a Magyar Vegyipari Szövetségben is.

- A gazdasági válság kellemetlenül érintette a Dunastyrt is, tavaly csökkenteni kellett a kapacitást. Így 2011 elején mi a helyzet a raktárkészlettel, a termeléssel?

- Érezzük, hogy jövünk kifelé a válságból. A raktárkészleteket eladtuk, mostanra teljes kapacitással termelünk. Az iparban előbb jelentkeznek a jó jelek, a magánszemélyeknél csak később. Alaposan át kell gondolniuk a fogyasztási szokásaikat. Komoly leckét kaptunk pénzügyekből, de a Dunastyr-től nem kellett elbocsátani senkit.

- Télen pihen az építőipar. Hogyan érinti ez a habosított polisztirol piacát?

- Épp ezen a szezonális jellegen kívánunk változtatni egy olyan termék bevezetésével, amit a csomagoló-iparban tudnak hasznosítani. A beruházások elkészültek, a környezetvédelmi megoldások kiépítése van még hátra. A Dunastyr nem csak termelőegység, nem csak kísérleti üzem, hanem kereskedelmi központ is. Irodáink vannak a környező országokban, sőt Moszkvában is, termékeink eljutnak Európa-szerte, Lengyelországtól Törökországig, Belgiumtól Ukrajnán át Oroszországba is, összesen több mint százezer tonna polisztirol-terméket értékesítünk a régióban.

- Ami egy ilyen alacsony fajsúlyú anyagnál igen nagy mennyiségnek tűnik!

- Megtöltünk jó néhány kamiont. Az olaszországi anyacég, az eni milánói központjából, a petrolkémiai divízió új elnöke újévi videó-üzenetében azt jelezte, hogy februárban meglátogat bennünket és egy, a számunkra igen kedvező bejelentést kíván tenni...

- A mozgalmas szakmai életutat hogyan tudja összeegyeztetni a családdal?

- Törekszem az egészséges egyensúlyra a karrier és a család között. Feleségemmel, Marcsival 11 éve élünk együtt, gyógytornász lévén vigyáz az egész család egészségére. Legnagyobb lányom, Virág már hat éves múlt, a középső, Viola, három és fél, a legkisebb, Villő a napokban volt tíz hónapos. Négy nő vár rám odahaza. Úgy tervezzük, még egyet költözünk: ide, Százhalombattára. Ismerőseim révén jártam már a városban, tudom, hogy a régióban igen fajsúlyos település, megyeszékhelyekkel vetekedő jó adottságokkal. Ehhez a Dunastyr is hozzájárul, és nem csak az iparűzési adóval, hiszen nálunk is több mint százan dolgoznak, akik többnyire battaiak. A szakmai karrieremről pedig azt gondolom, innen akarok nyugdíjba menni. Sok tapasztalatot szereztem, folyamatosan tanulok most is a kollégáktól. Lendületben vagyunk.