Immár közel két hete, hogy Orbán Viktor miniszterelnök meghirdette azt a 29 pontos gazdasági csomagját, ami a válságpszichózis által megbolygatott pénzpiacokat Magyarország pénzügyi helyzetének vonatkozásában, átmenetileg megnyugtatta. Az egyes pontokkal kapcsolatosan lassan kezdenek összeállni a számok, azaz mi is nekiállhatunk az elemzéshez, amit – terjedelmi okok miatt – csak több részletben lehet elvégezni. Kezdjük tehát egy átfogó értékeléssel.
Legyünk tisztában azzal, hogy ez tulajdonképpen egy nagyon kemény pénzügyi megszorító csomag, aminek a legfőbb célja az, hogy tartani lehessen idén a GDP arányos 3,8 %-os és jövőre a 3 %-os költségvetési hiánycélt, miközben a kormány számára is létrejöhet egy játéktér. Ebből a szempontból tehát a csomag számos elemét fel is lehetne vállalni. Az viszont biztos, hogy ha ez alkotja a jelenlegi gazdasági kormányprogramot, akkor köszönőviszonyban sincs a Fidesz-KDNP által ez idáig hirdetett alapvetően baloldali választási ígéretekkel (pl. nettó egymillió új munkahely, kórházak pénzügyi konszolidálása, stb.).
Ha a meghirdetett csomag minden egyes pontját szó szerint értelmezzük, akkor kiszámítható, hogy egyik oldalról a lakosságtól – a jelenlegi szinthez képest – hozzávetőleg évi 600-650 milliárd forint kerül elvonásra (a GDP 2,5-2,75 %-a), míg a másik oldalról ennek csak kisebb része kerül a gazdaságba visszacsatornázásra és egyáltalán nem biztos az, hogy a visszaáramló összeg az érvényes számítási módszertan szerint a GDP-t növelni fogja. Ezzel párhuzamosan, elsősorban az építőiparban és a mezőgazdaságban, mintegy 50-60.000 fővel fog megugrani a munkanélküliség, illetve hozzávetőleg ugyanekkora nagyságrendben fog megnőni a szürke- és fekete foglalkoztatás. Közérthetőbben mondva, a csomag hatására reálértékben csökkenni fog a hazai GDP.
Felmerül az a kérdés is, hogy a csomag tartalmaz-e olyan távlati koncepciót, ami túlmutatna a fentebb említett hiánycélok betartásán. Többszöri figyelmes átolvasás után azt kell mondanom, hogy nincs ilyen koncepció, ugyanis a megszorítások a jelenleg működő nagy rendszerek (önkormányzatok, oktatás, egészségügy) pénzügyi felszínét érintik a "fűnyíró" elv szerint és szó nincs azok érdemi átformálásáról. Ennek következtében érvényesülni fog a "rendszerek ismételt növekedésének" törvénye, azaz a ma spórolásokra kényszerített állami és önkormányzati szervezetek mintegy másfél év múlva keményen be fogják nyújtani a finanszírozási igényüket, minek következtében a GDP arányos költségvetési hiányunk újólag növekedésnek fog indulni.
Praktikusan tehát 2012 végén ugyanott fogunk állni, mint tavaly ilyenkor. Sporthasonlattal jellemezve a helyzetünket: a 100 méteres síkfutás előselejtezőjében sikeres repülőrajtot vettünk – hátrafelé.
P.S.: a folytatásban az egyes pontokat fogom górcső alá vonni.
.jpg)
