Érthető, hiszen ha készülne is egy erre vonatkozó precíz felmérés, néhány hét múlva már érvényét vesztené, ugyanis a változó világ egyik legváltozékonyabb része éppen a foglalkoztatási helyzetkép.

Volt egy időszak Százhalombatta történetében, amikor a dolgozók többsége helyben vállalt munkát, de azt a néhány évtizedet követően ismét a bejárók lettek többen. Az utak zsúfoltak, így ma már azok sem indulnak autóval munkába, akik egyébként megengedhetnék maguknak, mert kitapasztalták, hogy – különösen a reggeli és a délutáni csúcsidőszakban – az egyéni közlekedés kiszámíthatatlan.

Természetes tehát, hogy a tömegközlekedés helyzete szinte minden százhalombattai családot érint. Legmegbízhatóbb a vonat, hiszen általában pontosan érkezik, nem kerül dugóba, és valamelyest már javultak az utazási körülmények is: a kocsik fűtöttek és jól megvilágítottak, bár a tisztaság még hagy maga után kívánnivalókat. A vonatok menetideje Százhalombatta és Budapest között 30-40 perc, attól függően, hogy megállnak-e minden állomáson, és a járatok sűrűsége is egyre inkább emlékeztet az elővárosi vasút menetrendjére. Naponta huszonhat vonat indul a városból Budapest irányába, és huszonkilenc érkezik onnan.

Sokan az autóbuszt részesítik előnyben. Több mint ötven autóbusz érkezik Százhalombattára az Etele térről, és ugyanennyi megy Budapest felé, emellett a vasútállomáson megállnak a dunaújvárosi távolsági buszok is, amelyek további húsz-húsz járattal növelik a számot.

Érdekesség, hogy míg a vasútállomástól az Etele térig tartó utat 37 perc alatt teszi meg az autóbusz, a vasútállomás és a téglagyári forduló közötti, lényegesen kisebb távolság megtételéhez 23 percre van szüksége, így egyáltalán nem mindegy, hogy a városon belül honnan ingázik az ember. Ha az Óvárosból jár Budapestre, naponta csaknem egy órával több időt tölt a buszon, mint az, aki a vasútállomáson száll le a járműről. A városon belüli már-már végtelen menetidő azzal magyarázható, hogy a 6-os úton fürgén közlekedő buszok Százhalombattán helyi járatként funkcionálnak. Az útvonal megjelölése talán nem a legszerencsésebb, ugyanis szinte minden járat érinti a város minden részét: körbejár a lakótelepen, lemegy Dunafüredre, és csak ezt követően veszi célba az Óvárost. Mindez időigényes, és valószínűleg dönthettek volna úgy is a menetrend összeállítói, hogy minden első autóbusz az Óvárosba megy, minden második pedig Dunafüredre, de úgy ítélték meg, hogy ezzel a két érintett településrészen megfeleződne a járatok száma, azaz mindenki jobban jár, ha lassabban ér haza, de erre gyakrabban nyílik lehetősége.

Egy, a Hírtükörhöz eljuttatott olvasói levél írója azt teszi szóvá, hogy a vonatok és az autóbuszok csatlakozása nem ideális, azaz a buszok nem várják meg az érkező vonatokat. Utánanéztünk, valóban előfordul, hogy az autóbusz pontosan akkor indul, amikor a vonat megérkezik, így az utasok még láthatják a távozó buszt, de nincs esélyük, hogy fel is szálljanak rá – a menetrendek összeállítói és összehangolói védelmében azt is megemlítjük, hogy tíz-tizenöt perces várakozási idő után jön a következő busz, tehát van csatlakozás, csak nem azonnali. Kérdés, el lehet-e várni egy közlekedési vállalattól, hogy vegye figyelembe a helyi és helyközi szempontok mellett azt is, hogy a vonathoz csatlakozók se többet, se kevesebbet ne legyenek kénytelenek várakozni, mint amennyi feltétlenül szükséges.

A polgármesteri zöld vonalra gyakran futnak be a közlekedéssel kapcsolatos észrevételek. Egy telefonáló azt észrevételezte, hogy a menetrendváltozás a reggel 6 óra 55 perckor Budapestre induló vonatot is érintette, és ez kedvezőtlen a fővárosi iskolákba járó diákoknak, ugyanis ha a későbbivel utaznának, elkésnének az első óráról, tehát a korábban induló vonattal mennek, ami azzal jár, hogy fél órával korábban kell felkelniük, mint eddig. A telefonáló a polgármesternek címezte a kritikát, mondván: „Ez nem volt egy jó döntés! Kérem, hogy értékelje még egyszer át!”

A menetrendet nem az önkormányzat állítja össze. Nem a polgármester és nem a képviselők döntenek vonatok indításáról vagy megszüntetéséről. Megváltoztatni sincs módjuk, így ezekkel a kérésekkel a MÁV-hoz kell fordulni, és várni, hogy a következő menetrend összeállításakor figyelembe veszik-e az észrevételt.

Csodát remélni természetesen hiba lenne. Olyan menetrend ugyanis, amely mindenkinek egyaránt megfelel, nem létezik.