- Honnan ered a szakmai elköteleződés, a pálya iránti motiváció?

Gyerekkorom óta meghatározó része az életemnek a könyvtár. Budapesten nőttem fel, és szinte minden délutánomat a Szabó Ervin Könyvtár csepeli fiókkönyvtárában töltöttem. Olvastam, tanultam, közben pedig figyeltem a könyvtárosok munkáját, és sokszor elképzeltem, milyen jó lenne egyszer nekem is könyvtárban dolgozni. Azt hiszem, már akkor megpecsételődött a sorsom: kimondatlanul is ez lett az életcélom. Könyvtárosnak lenni, könyvekkel és olvasókkal foglalkozni – mindegy, milyen feladatkörben, csak a könyvtár világához tartozhassak. Úgy érzem, ez az elhatározás annyira erős volt bennem, hogy ha időnként akadályok is gördültek elém, valahogy mindig úgy alakult, hogy folytathassam az utat, és végül megvalósíthassam az álmomat. Az már csak hab a tortán, hogy most nemcsak egyszerűen dolgozom a könyvtárban, hanem vezethetem is azt.

- Sokan ismerik a városban, de mégis, mikor kezdett dolgozni a battai könyvtárban, ez volt az első munkahelye?

2001 novemberében kezdtem a pályafutásomat a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtárban. Akkor még nem rendelkeztem semmilyen szakirányú végzettséggel, de az akkori régióigazgató látta rajtam, mennyire szeretem ezt a munkát, valódi elhivatottságot érzett bennem, és lehetőséget adott azzal a kikötéssel, hogy a lehető leghamarabb végezzem el a könyvtáros képzést.

Így is tettem, és amikor bizonyítottam a szakmai elkötelezettségemet, valamint megszereztem a szükséges képesítést, véglegesítettek teljes állásban. Öt évet töltöttem a FSZEK-ben, amiért nagyon hálás vagyok, hiszen ott tanultam meg a szakma alapjait: a könyvtári rendet, a feldolgozási és kölcsönzési folyamatokat, az olvasókkal való kapcsolattartást, és azt, hogyan lehet a könyvtárat valóban élő közösségi térré formálni. Ráadásul fantasztikus és nagy tudású kollégákat ismerhettem meg, akiktől rengeteget tanultam, és akikkel a mai napig tartom a kapcsolatot. Sokat segítenek most is, legyen szó szakmai kérdésekről vagy egyszerű, baráti beszélgetésekről. Ez az időszak alapozta meg azt az utat, amely végül ide, Százhalombattára, a Hamvas Béla Városi Könyvtárba vezetett.

- Egyértelmű volt, vagy gondolkodott azon, hogy megpályázza a vezetői posztot Kovács Marianna nyugdíjba vonulása után?

Amikor kiderült, hogy Kovács Marianna igazgató asszony nyugdíjba vonul, bennem is megfogalmazódott a kérdés, hogy vajon elég bátor vagyok-e, és van-e annyi tapasztalatom, hogy megpályázzam a vezetői posztot. Őszintén szólva sokat hezitáltam, hiszen tisztában voltam azzal, mekkora felelősség egy városi könyvtár vezetése. Ugyanakkor nagyon fontos volt számomra, hogy az a szellemiség és értékrend, amit az intézmény képvisel, tovább éljen. A kollégáim bátorítása és támogatása is sokat jelentett: ők biztattak, hogy próbáljam meg, és higgyek magamban. Végül úgy döntöttem, hogy megteszem ezt a lépést, mert szeretném méltó módon folytatni az elődeim munkáját, és a közösség szolgálatában tovább vinni a könyvtár küldetését.

Az is sokat nyomott a latban, hogy mennyire szeretek itt dolgozni: az olvasókkal való találkozások, a velük való beszélgetések mindig rengeteg energiát adtak. Úgy éreztem, ha most nem vállalom el, később bánnám, hogy nem mertem megpróbálni. Fontos volt számomra az is, hogy a könyvtár biztonságos, inspiráló hely maradjon minden generáció számára. A döntésben végül az olvasókhoz való kötődésem és a városhoz való ragaszkodásom adott igazi erőt.

Szeretném itt megköszönni elődeimnek, Szalai Mártinak, Tóthné Kurán Juliannának és Kovács Mariannának is azt a példamutató munkát, amelyet a könyvtárért és a városért végeztek. Nagyon sokat tanultam tőlük, és nagy megtiszteltetés számomra, hogy folytathatom azt az utat, amelyet ők kijelöltek.

 - Hogyan fogadták munkatársak a kinevezését, egyáltalán, hogyan jellemezhető a kollektíva?

A kinevezésemet a kollégák nagyon kedvesen és támogatóan fogadták, ami számomra rengeteget jelentett. Úgy érzem, örültek annak, hogy belülről, a csapatból került ki az új vezető, akit jól ismernek, akivel együtt dolgoztak eddig is a mindennapokban. Ez nagy megnyugvást adott, és erősítette bennem a hitet, hogy közösen, egymásra támaszkodva tovább tudjuk vinni a könyvtár munkáját.

A mi kollektívánkat leginkább az összetartás és a segítőkészség jellemzi. Szerencsésnek érzem magam, mert mindenki magas szakmai tudással és tapasztalattal rendelkezik, de ami ennél is fontosabb, hogy emberileg is jó közösséget alkotunk. Tudunk egymásra számítani, legyen szó napi feladatokról, új ötletek megvalósításáról vagy akár egy nehezebb időszakról. Ez a biztos háttér adja az alapot ahhoz, hogy a könyvtár mindig nyitott, barátságos és inspiráló hely lehessen az olvasók számára.

 - Igazi missziót tölt be a könyvtár az olvasásra neveléssel, a számos kulturális programmal. Hogy látja, fel tudja venni a versenyt az intézmény a gyorsan áradó digitális tartalmakkal?

Valóban, a könyvtár egyik legfontosabb küldetése az olvasásra nevelés és a kulturális értékek közvetítése. A digitális tartalmak világában sokszor tűnhet úgy, hogy a könyvek háttérbe szorulnak, de én inkább lehetőségként tekintek erre a változásra. A könyvtár nem a digitális tartalmak ellen van, hanem mellettük, kiegészítőként, értéket adva. A személyes találkozás, a könyv kézbevétele, a közös programok élménye olyan élményt nyújt, amit semmilyen képernyő nem tud teljesen pótolni.

Ugyanakkor mi is igyekszünk alkalmazkodni a digitális korszakhoz: az online katalógus, az e-könyvekhez való jövőbeni hozzáférés, a közösségi médiában való jelenlét mind azt szolgálja, hogy közelebb kerüljünk az olvasóinkhoz. Hiszem, hogy a könyvtár akkor tud igazán versenyképes lenni, ha egyszerre őrzi meg a hagyományos értékeket, és közben nyitott az újdonságokra. A cél, hogy minden generáció megtalálja nálunk azt, ami számára értéket jelent; a gyerekek a mesekönyveket, a fiatalok a közösségi programokat, a felnőttek és idősebbek pedig a klasszikus olvasmányokat, a közösségi élményt vagy éppen a digitális szolgáltatásokat.

Ez a könyvtár mindig is alkalmazkodott a kor kihívásaihoz, és ez most sincs másként: nyitottsággal, kreativitással és a közösség iránti elkötelezettséggel folytatjuk a munkát.

- Rendkívül sokrétű programot kínálnak a városlakóknak –, előadások, kiállítások,

vetélkedők, találkozók – hasonlókra számíthatunk a jövőben is, esetleg tervez bővítést, újítást?

Igen, a könyvtár egyik legnagyobb erőssége a sokszínű programkínálat, és büszkék vagyunk arra, hogy minden korosztály számára tudunk tartalmas és élményt adó rendezvényeket szervezni. Az előadások, kiállítások, vetélkedők és író-olvasó találkozók eddig is sok városlakót vonzottak, és természetesen szeretnénk ezt a hagyományt a jövőben is folytatni.

Ugyanakkor a megújulás is nagyon fontos számunkra. Gondolkodunk új formátumokon, amelyek jobban megszólítják a fiatalabb generációkat is – például interaktív foglalkozások, digitális tartalmakhoz kapcsolódó programok, vagy akár könnyedebb, közösségi jellegű rendezvények formájában. A cél az, hogy mindenki megtalálja a könyvtárban azt a programot, ami igazán megszólítja őt, legyen az egy komoly szakmai előadás, egy családi játékos délután vagy egy kulturális élményt adó kiállítás.

Konkrét terveink között szerepel például gyerekeknek szóló könyves játszóház, valamint időseknek digitális írástudást segítő tanfolyam is, hiszen szeretnénk minden korosztálynak értékes élményt és hasznos tudást kínálni. A könyvtár nemcsak a könyvek otthona, hanem a város kulturális életének egyik meghatározó központja is, és ezen a szerepén a jövőben is szeretnénk tovább erősíteni.

- A szürkébb hétköznapokban, nehezebb időszakokban mi ad erőt önnek a továbblépéshez, milyen személyiségnek tartja magát?

Azt hiszem, mindannyiunk életében vannak nehezebb időszakok, amikor több erőre van szükség a továbblépéshez. Számomra ilyenkor mindig a könyvek és az olvasók szeretete adja a legnagyobb támaszt. Egy jó könyv képes megnyugtatni, inspirálni, új gondolatokat ébreszteni bennem, az olvasókkal való találkozások pedig rengeteg energiát adnak. Egy-egy kedves szó, mosoly, vagy az a visszajelzés, hogy valakinek sikerült örömet szereznünk egy könyvvel vagy programmal, mindig megerősít abban, hogy van értelme a munkámnak.

És persze ott van mögöttem a családom, amelynek nagyon sokat köszönhetek. Türelmesen és szeretettel elfogadja, hogy most egy új feladat van az életemben, ami sok időt és energiát igényel. Nélküle biztosan nem tudnék ekkora erővel belevágni ebbe a munkába, támogatása ad igazi biztonságot a mindennapokban.

Ami a személyiségemet illeti, inkább nyugodt, kitartó és empatikus embernek tartom magam, ugyanakkor tele vagyok energiával, ami segít abban, hogy a kihívásokat ne problémaként, hanem lehetőségként lássam. Hiszek a türelem és a következetesség erejében, ugyanakkor fontos számomra a nyitottság és a kreativitás is. Úgy érzem, a nehezebb napokon is akkor tudok a legerősebb lenni, ha nem felejtem el, miért választottam ezt a pályát: a könyvek, az olvasók és a családom szeretete az, ami végigkísér, és újra meg újra lendületet ad.

- A könyvtárigazgatónak van ideje olvasni? Mi a kedvenc témaköre, illetve időtöltése, ha szabadideje engedi?

Szerencsére, bár az idő mindig szűkös, igyekszem megőrizni az olvasás örömét a mindennapjaimban. Úgy érzem, ez nemcsak szakmai, hanem lelki szükséglet is számomra. Van, hogy esténként csak néhány oldalt tudok elolvasni, de ezek a pillanatok mindig feltöltenek. Talán nem is a mennyiség számít, hanem az, hogy a könyvek segítségével kiszakadhatok a rohanó hétköznapokból. És persze olvasni muszáj is, hiszen a könyvek beszerzése, az irodalom ismerete az egyik legfontosabb feladatunk – csak így tudjuk biztosítani, hogy az olvasóink mindig értékes és friss kínálattal találkozzanak.

A kedvenc témaköreim nagyon sokrétűek, szívesen olvasok szépirodalmat, kortárs magyar írók műveit, de a szórakoztató regények is közel állnak hozzám. Ugyanakkor gyakran választok olyan könyveket is, amelyek a szakmához kapcsolódnak, mert ezekből mindig új ötleteket, inspirációt merítek a munkámhoz.

A szabadidőmben, ha épp nem könyv van a kezemben, szeretek sétálni, családdal közös programokat szervezni, vagy egyszerűen csak csendben feltöltődni. Ezek a pillanatok segítenek egyensúlyt tartani a munka és a magánélet között, és új lendületet adnak a mindennapokhoz.

- Milyen várakozással tekint a jövőbe? Mik a legfőbb céljai a munkában, magánéletben?

A jövőre mindig reménnyel és lelkesedéssel tekintek. A legfontosabb szakmai célom, hogy a Hamvas Béla Városi Könyvtár továbbra is olyan hely maradjon, ahová szívesen térnek be az olvasók, ahol mindenki otthonosan érzi magát. Szeretném, ha a könyvtár a város kulturális életének meghatározó központja lenne, ahol a könyvek mellett a közösségi élmény, az együttlét és az értékteremtés is hangsúlyt kap. Nagy feladatnak érzem a fiatalok megszólítását, az olvasás megszerettetését a digitális világban, és ugyanilyen fontos számomra az idősebb generációk támogatása, segítése is.

Sok tervem van a jövőt illetően – a rendezvények bővítésében, a kölcsönzés korszerűsítésében, a könyvtár arculatának frissítésében is. Mindezek célja, hogy az olvasóink még szívesebben jöjjenek hozzánk, és minél teljesebb szolgáltatást kapjanak. Ezek megvalósításában eddig is sokat segített a fenntartó, és bízom benne, hogy ez a támogatás a jövőben is megmarad. Ezúton is szeretném megköszönni az eddigi bizalmat és segítséget, amely nélkül nem tudnánk ilyen színvonalon működni.

Magánéletben a legfontosabb számomra a család, amely olyan biztos hátteret, nyugalmat és az erőt jelent, amelyre mindig számíthatok. Igyekszünk együtt tölteni annyi időt, amennyit csak lehet, mert a közös élmények és pillanatok adják az életem valódi egyensúlyát.

Összességében azt várom a jövőtől, hogy mind szakmai, mind személyes téren folytathassam azt az utat, amely örömmel és tartalommal tölt el, és amellyel mások életéhez is hozzá tudok tenni valamit. Bízom benne, hogy a könyvtár továbbra is sok örömöt és értéket adhat a város közösségének, és méltóképpen szolgálhatja Százhalombatta kulturális életét.