Jogász, költő, műfordító, drámaíró, teológiai tanár, lelkipásztor, de a sort azzal is kezdhettem volna, hogy ötgyermekes családapa. Miből gyökerezik benned ez a felsorolni is nehéz sokoldalúság, érdeklődés, tudásvágy?

A mi családunkban ez volt a törvény: vállalni az életet minden körülmények között, bátran, fegyelmezetten, s ha kell, a legnagyobb áldozattal is. Igen korán megtanultam: a pusztulás mindig tárgyilagos, az építéshez azonban hit kell, akarat és konok elszántság. Egyszóval küzdelemre neveltek, mindig a jövő volt a gondunk, még olyankor is, amikor már sokan azt mondták: itt nincs jövő. "Félmunkát ne végezz, inkább bele se fogj!" – figyelmeztetett egyszer dédapám, mikor öt-hat évesen először a lovak körül segédkeztem neki. Intelmét azóta se feledtem el, s jól tudom, nem az élni-muszáj parancsa mondatta ezt vele, hanem a Krisztus-követő ember mélységes hite. Bennem is hamar tudatosult, hogy a tálentumokat Istentől kaptuk. Akinek sok adatott, annak sokkal kell elszámolnia. Teherbírásomnak ennyi a titka, semmi más.  

Születésed óta a versek bűvöletében élsz. Még csak tizenöt éves voltál, amikor a Reformátusok Lapjában megjelentek első verseid.

Nagyszüleim, dédszüleim egyszerű parasztemberek voltak, de szemükben a legnagyobb becsülete a költőnek volt. A Petőfi-összesnek a Szentírás mellett volt a helye, s ma is úgy vagyok vele, bárhová is megyek, egy Biblia és egy Petőfi-kötet mindig van nálam. Anyai nagymamám Arany János összes balladáját betéve tudta, s gyakran idézte nekünk. Azon a nyáron, amikor Jankovics Marcell János vitéz című rajzfilmje a falunkba is elkerült, nagyon megbetegedtem. Mivel a moziba nem mehettem el, apám az egyik délután leült az ágyam szélére, s kárpótlásul felolvasta nekem Kukorica Jancsi történetét. Ahogy a végére ért, lényegében meg is gyógyultam. Alig vártam, hogy iskolás legyek, s megtanuljam a betűvetést! Éppen karácsony volt, amikor elolvastam a "Reszket a bokor, mert ..." című verset, s úgy letaglózott, hogy mámorosan ténferegtem napokig: minden porcikámmal megéreztem ugyanis, hogy a minket körülvevő világ lényegét csakis az anyanyelvben találhatjuk meg. Írni kezdtem. Ratkó József, a költő, apám szívbéli jó barátja, gyakran megfordult nálunk. Szigorú, sokszor kíméletlen kritikájának köszönhetően egyre markánsabbak lettek a verseim. Másodikos gimnazista voltam, amikor Köntös László közölni kezdte őket a Reformátusok Lapjában. Aztán Petrőczi Éva is a pártfogásába vett. Negyedikes koromban eljutottam a Sárvári Diákírók, Diákköltők Országos Találkozójára, ahol különdíjat kaptam. Mezey Katalinnal jó barátságba kerültem, majd amikor Miskolcon joghallgató lettem, Serfőző Simon és Kalász László nyújtott baráti jobbot. Első versesköteteimet Serfőző Simon adta ki, a Felsőmagyarország Kiadónál.  

A jogászi gondolkodásmód a dráma lényegéhez is közelebb vitt. Az Elvira, A megvádolt, a Pilátus éjszakája nagy sikerek voltak. Utóbbit Rómában is bemutatták. Műveidben folyamatosan visszatérsz a magyarság traumáihoz.

Már gyermekfővel is izgatott, hogy a magyar széthúzásnak mik lehetnek az igazi okai. Első drámámmal, a Kis Károly megírásával valóban arra szerettem volna rávilágítani, hogy ennek a széthúzásnak az átka milyen régi gyökerű. Szárba szökkenése Nagy Lajos halála után kezdődik, ez a bárói ligák kezdetének az időszaka. A nagy király halálakor Magyarország még Európa egyik legnagyobb és legerősebb hatalma, szinte birodalom vagyunk. Ha lenne dinasztia, ez a hatalom könnyen megtartható lehetne. De nincs. Ezért fiúsítja Lajos Máriát. Ez az uralkodó osztályt nyomban meg is osztja. Elkezdődik a harc a hatalomért, és a hatalom őrülete elveszi minden résztvevő józanabbik eszét. Idegen uralkodót hívunk, aki mint oly sok idegen, jogot is származtat a magyarok fölötti uralomra. Ez mindig tragédiához vezet. Persze a belső széthúzás mellett ott leselkedik már a külső veszély is: az egyre erősödő oszmán-török birodalom. Jelenünkben is hasonló problémák figyelhetőek meg.

Két éve a Németh Géza által alapított budapesti Erdélyi Gyülekezet vezető lelkészeként szolgálsz. A költő, drámaíró, jogász, tanár, számos kitérő és stáció után megérkezett a szószékre.

Van, amikor az Úr több feladatra is elhív bennünket. Egyébként hadd jegyezzem meg: minden valamire való költőnek, írónak, jogásznak és tanárnak a legfőbb sajátossága ugyanaz, mint ami a lelkészé is: önzés helyett az odaadás. Az Úr szolgálatában a másokért való küzdelem. A gyülekezeti szolgálattal vált teljessé az életem, s ez a szolgálat felerősített bennem minden adományt, amit az Úrtól kaptam.

Hogyan érzed, változott-e az írói mondanivalód, mióta igehirdető is lettél?

Úgy vélem, a rendszeres igehirdetés által az igehirdető mindenben krisztocentrikusabbá válik, ilyenformán növekszik benne a szeretet, az alázat, a fegyelem, a figyelem és a felelősség. Ezek mind a művészi alkotáshoz is szükségesek. Műveimben a keresztyéni értékek talán erősebb kontúrokkal jelennek már meg.

Minden bizonnyal, az erdélyi gyökerek sajátos karaktert kölcsönöznek az Erdélyi Gyülekezetnek.

Az Erdélyi Gyülekezet létrejötte és formálódása teljesen más jellegű volt, mint a hagyományos értelemben vett gyülekezeteké. Ettől függetlenül azt mondhatjuk, bármennyire sokszínű karitatív, kulturális és oktatási tevékenység folyik is a Reménység Szigetén, az Erdélyi Gyülekezetet a gyülekezeti élet igénye hozta létre. Az erdélyi magyarság helyzete a 80-as évek második felében (a Ceau?escu-diktatúra végvonaglása idején) olyan mértékben vált elkeserítővé, hogy tömegek kísérelték meg a menekülést: disszidálást útlevéllel, majd egyre többen a szökést a zöldhatáron át. A romániai magyar értelmiség malomkövek között préselődött, a negatív diszkrimináció, a kifejezett magyarellenesség mindenütt éreztette a hatását. Az Úristen menekítő oltalma közben kezdett el formálódni az a közösség, mely a hitélet gyakorlásában, Krisztus-követő magatartásában igyekezett megőrizni erdélyi karakterét és Erdélyből eredeztethető kulturális hagyományait, magyarán: hitvallásos reformátusságán keresztül az elhagyni kényszerült szülőföldhöz való hűségét is. A rendszerváltozás éveiben lényegében egyre inkább okafogyottá vált a menekültmisszió. Ám szép számban voltak olyanok, akik ragaszkodtak a már kialakult közösséghez, otthon érezték magukat benne, s megfogalmazták maguknak egész létükre vonatkoztathatóan azt, hogy ezen a közösségen keresztül akarnak Jézus Krisztus egyházához tartozni. Így született meg jogilag is önálló alanyként az Erdélyi Gyülekezet, melynek létrejöttében oroszlánrésze volt a gyülekezet alapító lelkészének, Németh Gézának. 

Milyen az advent és a karácsony az Erdélyi Gyülekezetben?

Az adventi időszak nálunk mindig bővelkedik szép lelki és kulturális alkalmakban. Igyekszünk közösségileg még inkább elcsendesedni és - hogy egykori közös tanárunk, Karasszon professzor úr szóhasználatával éljek – "kinyílni a transzcendens valóság megragadására". Az idén több vendég igehirdetőnk is lesz, köztük Ft. Csűry István is, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület korábbi püspöke, de láthatunk majd például az adventről egy – a várakozás gyümölcstermő áhítatát felmutató - bábelőadást is a Reménység Szigetén, Fabók Marianna bábművész előadásában. Advent harmadik vasárnapja után általában sokan hazautaznak a Partiumba és Erdélybe, mégis karácsonykor mindig teljesen megtelik a templomunk. Ünnepi istentiszteletünkön a kicsinyek is szolgálnak ilyenkor, föld fölé emelkedő gyermeki lélekkel üzenve mindannyiunknak azt is, hogy "ti magatok is mint élő kövek épüljetek fel."

Fábián Tibor

(Forrás: LIGET kulturális havilap)