Ha a hazai villamosenergia-rendszert nem fejlesztenénk, 2010-ben már több ezer megawattos hiányról kellene beszélnünk – mondta Kuhl Tibor -, hiszen az erőművek berendezései elhasználódnak, termelőkapacitásuk csökken, hatásfokuk elavul. Néhány erőművet ellehetetleníthetnek a szigorodó környezetvédelmi előírások, csakúgy, mint az alacsony hatásfok vagy a versenyképtelenség. Ezek a modernizálási projektek nemcsak a befektetők versenyéről szólnak, hanem a termelés és a szolgáltatás jogi kereteinek megteremtéséről, a villamosenergia-rendszer általános működésének a biztosításáról is. Így a Dunamenti Erőműnek is gondoskodnia kell arról, hogy blokkjainak kihasználtsága ne csökkenjen tovább, a jelenlegi 16-17 %-os piaci részesedése megmaradjon, tartható legyen a hazai rendszer összes beépített kapacitásában az erőmű mostani, 25 %-os részaránya. A hat F blokk – a néhány éve végrehajtott retrofit program ellenére – 2012-13-ig működhetne biztonságosan. Ez után a folyamatos, költséges karbantartások, a technológiai lemaradás miatt csak igen ritkán lehetne ezeket a blokkokat igénybe venni. Ez indokolja, hogy az erőmű blokkjait korszerűbb technológiával ötvözzék. A projekt lényege, hogy az egyik F blokkot egy 250 MW-os gázturbinával egészítik ki. A keletkezett forró füstgázt egy új és korszerű hőhasznosító kazánhoz csatolják (a G1 és G2 működéséhez hasonlóan), amely gőzt, hőenergiát termel majd a meglévő gőzturbinában történő felhasználáshoz. A régi kazánt pedig lebontják. A tervezett beruházás megvalósítása után az F bokkok összhatásfoka, versenyképessége javul, tehát kihasználtsága megmarad.

A beruházásnak egyben környezetkímélő hatása is lesz, hiszen az erőmű kevesebb tüzelőanyagot éget el ugyanannyi villamosenergia megtermeléséhez (innen a hatásfok jelentős növekedése). Kisebb lesz a karbon és a nitrogénoxid-kibocsátás, mint egy hagyományos kazán esetében. Fajlagosan csökken egyúttal a Dunába visszabocsátott víz által okozott „hőszennyezés” is.

Ám a beruházás kezdetéig az erőműnek több akadályt kell leküzdenie. Meg kell szereznie a szakminisztériumok, a fölöttes hatóságok, az MVM Rt., az energiahivatal és nem utolsó sorban az önkormányzat beleegyezését. Kuhl Tibor elmondta, az erőműnek azt a felismerést kell tudatosítania, hogy a projekt megvalósítása nélkül nincs biztonságos villamosenergia-ellátás az országban, sem adófizető ipari tevékenység Százhalombattán. A fejlesztés a város javát is szolgálja, alternatívája pedig nem létezik.

A beruházásnak persze kockázatai is vannak. Ilyen kockázat például a kevésbé környezetkímélő szenes erőművek versenyképessége, a támogatott keleti importenergia dömpingje,

De kockázati tényező az is, hogy a mai napig nincsenek lefektetve a villamos-energiatermelés regulációs szabályai sem Magyarországon, sem az Európai Unióban, és nagy a bizonytalanság a hosszútávú földgázellátás terén is. A vezérigazgató az erőmű jövőjéről szólva részletesebben kifejtette júliusi nyilatkozatát, amely a Világgazdaság mellékletében jelent meg. „A villamosenergia-ipar még nem a kormány prioritása, de előbb-utóbb azzá kell válnia!” Tíz évvel ezelőtt a kormány szabadulni akart az iparág infrastruktúrális fejlesztésének, működtetésének felelőssége alól. Az állam nem kívánt erőműveket építeni, korszerűsíteni, retrofit programokat végezni, környezetvédelmi problémákat megoldani, mint ahogy nem kívánta magára venni a versenyképes erőműtársaságok létrehozásának, a korrupció megszüntetésének, az elkerülhetetlen létszámcsökkentésnek, az érdekképviseletekkel, esetenként az önkormányzatokkal történő egyezkedésnek a terhét sem. Ez volt a privatizáció első fázisa.

Az új erőmű-tulajdonosok nem tekinthetnek úgy a magyar energiapiacra, mint egy olyan külföldi befektető, amelyik csak a saját üzleti érdekeit védi. A jó részvényes érdekelt a stabil hazai energiaszolgáltatás megteremtésében és a magyar gazdaság fejlesztésében. Az erőműépítéssel, fejlesztéssel azt is el kell érni, hogy ne váljon importfüggővé az ország.

Hogy mi lesz tíz év múlva a szakmában? Vannak borúlátó és vannak optimista jóslatok is. Egy azonban biztos: ez a történet már nem magyar, hanem európai uniós sztori lesz, hiszen tíz év múlva sokkal nagyobb problémákat kell majd megoldania az országnak, a régiónak, az uniónak. Például Délkelet-Európa integrálását, az üvegházhatást előidéző karbonkibocsátás kérdését, és a világ sok más globális gondját. Az energetika pedig már korántsem csak üzlet, hanem stratégia és infrastruktúra kérdése lesz. Valami már elindult ezen a téren. Az is előrelépés, hogy felszínre kerültek az ellentmondások. Az energia-stratéga előbb-utóbb a politika számára is fontos kérdéssé válik. A DE RT tervezett új blokkjának 2008-ban már termelnie kell.