A koszorúzáson és az ünnepségen Huff Zalán zenész, dalszerző adott elő gitáros éneket. A történelmi eseményeket a MOL-SZISZKI tanulóinak lelkesítő előadása elevenítette fel.

Török Sándor és Nagy Balázs alpolgármesterek helyezték el az Önkormányzat koszorúját a Szent István templom melletti kopjafánál. A nemzetiségi önkormányzatok, a Képviselő- testületben mandátummal rendelkező pártok, szervezetek, független képviselők, az egyéb bejegyzett pártok, az iskolák, óvodák, intézmények és cégek, továbbá a helyi szervezetek és a városlakók is elhelyezték koszorúikat, virágaikat.

Az ünnepség a Barátság Kulturális Központban folytatódott, ahol Török Sándor beszédében a bibliai Dávid és Góliát küzdelméhez hasonlította forradalmat, amely során a jóval kisebb magyar nép hősiesen szállt szembe az szovjet nagyhatalommal.

Felidézte, hogy az elnyomó kommunista rendszer a végletekig kizsigerelte és megfélemlítette a népet, amely már nem volt hajlandó tovább tűrni a terrort. Először a szegedi egyetemisták fogalmazták meg 16 pontos oktatási reform és politikai követelésüket, miután október közepén megalakították a Magyar Egyetemisták és Főiskolai Egyesületek Szövetségét.  A MEFESZ-hez azután csatlakozott a többi egyetem is, amelyek egy platformra kerületek.

Az egyetemisták október 23-én azért gyülekeztek Budapesten a Petőfi-szobornál és a Bem téren, hogy kifejezzék szolidaritásukat a nyáron lezajlott és megtorolt lengyel tömegfelkeléssel. Eleinte a lengyel-magyar barátságot éltették, majd a rendszert kezdték bírálni, és követelték a szovjet csapatok kivonását. A tömeg nagy része átvonult a Kossuth térre, ahol már mintegy 100 ezren gyülekeztek, majd este ledöntötték a városligeti Sztálin-szobrot. A tüntetők másik része a Magyar Rádióhoz vonult, hogy beolvastassák követelésüket, azonban az ÁVH végül tüzet nyitott 22 óra körül. Az ország más pontjain is voltak megmozdulások, emlékezetes, hogy az első, halálos áldozatokat követelő lövések nem a fővárosban, hanem Debrecenben dördültek el este 6-kor. Sok katona átállt a tüntetők oldalára, és elfoglalták a Rádió épületét, amivel kezdetét vette a társadalmi rétegeket tömörítő forradalom.

A legvéresebb atrocitás a Kossuth téren történt október 25-én, amikor az ÁVH és az szovjet katonák mintegy 200 tüntetőt öltek meg, ami nyomán megállíthatatlan lendületet kapott, kiterebélyesedett a forradalom. Közismert a pesti srácok hősies küzdelme, ők is a forradalom jelképévé lett, Rákosi-címer nélküli, lyukas zászló alatt harcoltak. Súlyos felkelés zajlott Mosonmagyaróváron is, ahol a megyei lap szerint, 59, más forrás alapján 107 civil áldozatot követelt a határőrlaktanyánál történt ütközet. Sorra alakultak a Nemzeti/Forradalmi Tanácsok – Százhalombattán is –, amelyek elzavarták az addigi vezetést, és saját kezükbe vették az irányítást.

Úgy tűnt, hogy győz a forradalom, és az időközben Gerő Ernő pártfőtitkár helyére lépett Nagy Imre miniszterelnök fegyverszünetet hirdetett október 28-án, Felszólított a szovjet csapatok Budapestről történő kivonására, és bejelentette a Varsói Szerződésből való kilépési szándékot, ami a megszállók távozásával járt volna.

A nyugati országok és az Egyesült Államok végül nem támogatták a magyar forradalmi törekvéseket, mert figyelmüket lekötötte az újabb világháború kitörésével fenyegető szuezi válság, illetve az USA tartotta magát a II. világháborút lezáró, szovjet fennhatóságot biztosító egyezményekhez. Megindult a Forgószél hadművelet november 4-én, és a hatalmas túlerőben lévő szovjet hadsereg egy hét alatt vérbe fojtotta a magyar szabadságharcot.

A forradalom szellemisége azonban tovább élt, azt üzenve, hogy a magyar nép szabadságvágya le fog győzni mindent. ’56 köszönhetően enyhültek a politikai ideológiai keretek, nem véletlen, hogy mi voltunk a "legvidámabb barakk" a szocialista táborban, ugyanis a szovjet vezetők is féltek a magyar néptől. A forradalom hatást gyakorolt az egész világra, folyománya volt a ’68-as "prágai tavasz" és a párizsi diáktüntetés, vagy akár a pekingi Tienanmen-téri, 1989-es diáktüntetés.

A magyar forradalom és szabadságharc megmutatta, hogy bármilyen kicsi is egy nép, ha megvan a kellő hazaszeretet és szabadságvágy, akkor nagyon sok mindenre képes. Sajnálatos, hogy napjainkban nem tudunk együtt emlékezni a megosztottság miatt, pedig a forradalom példája nyomán most is össze kellene fogni. Hihetetlen teljesítményekre képes a magyar nemzet, ezt mutatják akár az utóbbi évek Nobel- díjas hősei; a Kertész Imre, Karikó Katalin, Krausz Ferenc és Krasznahorkai László, illetve ide sorolható Kapu Tibor űrhajós is. Szeretetben támogatni és segíteni kell egymást, hogy a jövő is fényes lehessen – így tettek, és ezt üzenik a pesti srácok, akik ma joggal kérhetnék számon az összefogás hiányát – fogalmazott Török Sándor.

Átadták a "Pro Urbe Százhalombatta" kitüntetést, amelyet ezúttal Jován László vehette át.

A Képviselő-testület által odaítélt díj erkölcsi jellegű, a város gazdasági, társadalmi fejlődése területén, a lakosság érdekében hosszabb időn át végzett kiemelkedő tevékenység elismeréséül adományozható.

Jován László évtizedek óta meghatározó alakja Százhalombatta kulturális és szellemi életének, munkájával hidat épít múlt és jelen között, számára a közösség szolgálata nem feladat, hanem életforma.

A Művelt Nép Könyvterjesztő vállalat százhalombattai telepének megalapítójaként és a könyvterjesztés helyi elindítójaként, már pályája kezdetén is a tudás és a kultúra terjesztését tartotta legfontosabb küldetésének.

Később, több mint egy évtizeden át a Halom Televízió, majd a Városházi Hírmondó főszerkesztőjeként dolgozott azért, hogy a város mindennapjai, eseményei és értékei méltó módon jelenjenek meg a helyi sajtóban.

Nevéhez fűződik a Hírhalom Egyesület 2014-es megalakítása, melynek kiadásában a Százhalom óvárosi közösségi és közéleti folyóirat rendszeresen megjelenik, a Kalendárium kiadvány pedig az írásokból válogatva, átfogó képet nyújt Százhalombatta történetéről, családjairól és közösségi életéről. E munkássága során nem csak dokumentálta, hanem szakmai igényességgel meg is őrizte a város múltját.

Jován László munkássága túlmutat a kulturális értékteremtésen; példamutató elhivatottság, közösségformáló erő és a város iránti mély szeretet. Életútja, szakmai teljesítménye és kitartó közéleti tevékenysége mindenkit gazdagít.

Jován László köszönetet mondott az elismerésért, majd felidézett olyan személyeket, akik munkatársai voltak az elmúlt 40 évben. Emlékeztetett, hogy az 1970-es években került Százhalombattára Debrecenből két társával, Jenei Istvánnal és Dobai Ferenccel, akikkel megalapították
Közép- és Kelet-Európai legnagyobb könyvszolgálatát. Munkájukat 80 battai kolléganő és 120 üzletkötő segítette, akikkel 12 év alatt több százezer könyvcsomagot küldtek ki az ország minden részébe.

A rendszerváltás elsöpörte a könyvszolgálatot, ezután többed magával megalapították a Városi Televíziót, ahol munkatársa volt többek között Kovács Krisztina, Mazuel Ferenc, illetve Bublik Jenő, "a valaha volt legjobb műszaki vezető".

Újabb 12 éves állomás következett 2002-ben, amikor vállalkozóként megalapította a Civis Klubot; nehéz munkával, helyenként küszködéssel telt ez a periódus.
Továbblépve létrehozta a Hírhalam Egyesületet 2014-ben, ekkor született meg a Százhalom magazin. A folyóirat ma is él, munkatársai többek között Jankovics Márta, Szegedinácz Anna, illetve a kezdetektől jelen van Kiss Attila tördelő-szerkesztő, "akire mindenki kíváncsi, de senki nem látta még". (Megjegyzendő, hogy szerkesztőségünk abban a kivételes helyzetben van, hogy már találkozott vele, ezúton is köszönetünket fejezzük a Hírtükörnél végzett rendkívül precíz munkájáért.)

Valószínűleg váltóév lesz 2026, az utána következő évtizedeket a dédunokáira, Milánra, Nimródra és Bencére hagyja, hogy "legyenek ők, valamikor majd szolgálói ennek a városnak".

"Köszönöm a családomnak, külön köszönöm feleségemnek Szabó Évának a türelmet, a kitartást, hogy elviselte a munkamániámat, és köszönöm Százhalombatta város közösségének, hogy jó szívvel fogadta szolgáltatásomat. Biztatott, kritizált, de mindig mellettem állt" – zárta gondolatait Jován László.

Az Érdi SZC MOL Százhalombattai Széchenyi István Technikum és Gimnázium 9. D és a 10. G osztályos tanulóinak előadását tekinthette meg a közönség.

 A "Hírek a padlásról" című zenés darab hűen idézte fel a kor hangulatát, a forradalom eseményeit, és azokat az érzéseket, amelyek akkoriban egy egész nemzetet mozgattak meg.

A darabot a két osztályfőnök, az író, Pátkai Ágnes Veronika és Győriné Lajkó Lívia rendezte. Pál Éva és Regős Ágnes pedagógus a zenei hátteret állította össze és a kisfilmet készítette. Gitáron játszott Szépfalvi Attila pedagógus és Vég Dániel 11. D osztályos tanuló, zongorán közreműködött Mezei Dénes, a 10. D osztályból.

Az esemény zárásaként Nagy Balázs alpolgármester állófogadáson köszöntötte családja körében Jován Lászlót és a szűkebb társaságban ünneplőket.

Az egyik legjobb döntésnek nevezte, hogy a helyi iskolák adjanak elő műsort az állami ünnepek alkalmával, mert így mélyebb ismereteket szerezhetnek a nemzeti identitást meghatározó történelmi eseményekről.

Nem csak az ’56-os forradalomnak, hanem a városnak is vannak hősei, akikre büszke lehet Százhalombatta. Sok kiváló jelölt közül kell választani egy-egy díj esetében, így volt ez most is a "Pro Urbe Százhalombatta" elismerésnél is. Örömét fejezte ki, hogy ezúttal Jován Lászlónak ítélték oda a díjat, akivel hosszú ideje együtt dolgozhatnak. Köszönet, tisztelet és hála illeti a mélyreható kulturális tevékenységéért, illetve a számos személyes, segítőkész beszélgetésért.

"Sok boldogságot, sok jó évet kívánok még a százhalombattai kulturális életben, és remélem, hogy a jövőben is segítesz nekünk azt a tudást megkapni, aminek talán csak te vagy a birtokosa" – fogalmazott Nagy Balázs. (Fotó: Tóth Erzsébet, Hírtükör)