A Százhalombattán élő Fazekas István költő, drámaíró, műfordító, református lelkipáásztor, zsoltárkutató írói és tudományos munkássága elismerésül november 15-én átvehette a Teleki Pál-érdemérmet.
Ünnepi, mégis bensőséges hangulat lengte be november 15-én a pesti vármegyeháza dísztermét, ahol a Bethlen Gábor Alapítvány – fennállásának fontos évfordulóin túl – ezúttal is a magyar szellemi és lelki közösség kiemelkedő alakjait részesítette elismerésben. A díjátadó ceremónia nemcsak hagyományokat idézett, hanem megrendítő pillanatokkal is szolgált: posztumusz Bethlen Gábor-díjjal tisztelegtek a nyáron elhunyt Kiss Gy. Csaba irodalomtörténész munkássága előtt, amelyet családja vett át.
A rendezvény elején Tarnai Richárd főispán emlékeztetett: Bethlen Gábor, Márton Áron és Teleki Pál példája olyan időket köt össze, amelyekben a magyar identitás védelme nem csupán feladat, hanem életforma volt. "Évszázadok múlnak, de az a fonál, amely összeköti a díjak névadóit és a mai kitüntetetteket, elszakíthatatlan" – fogalmazott.
A díjátadó kiemelt pillanata volt a Teleki Pál-érdemérem átadása, amelyet elsőként Fazekas István, Jókai-díjas és Váci Mihály-díjas költő, drámaíró, református lelkész vehetett át. A laudációt Béres Klára méltatása alapján Béres József, a Béres Gyógyszergyár elnöke olvasta fel – nem véletlenül. Fazekas István művészetének egyik csúcspontja a Gyógyítók című oratóriumdráma, amely id. dr. Béres József életének tragikus és felemelő fordulataiból építkezik. A mű a létezés legalapvetőbb kérdéseit feszegeti: mi az emberi helytállás ára, hogyan őrizhető meg a hit az élet-halál határmezsgyéjén, s miként válhat a tudósból nemzeti példakép.
Fazekas pályáját azonban nem csak drámaíróként, hanem költőként és teológusként is a szolgálat határozza meg. Zsoltárfordítóként a bibliai költészet nyelvi gazdagságát ültette át mai magyar beszédre, miközben református lelkészként a hit és a kultúra egymást erősítő kapcsolatát hirdeti. Drámái – köztük A megvádolt, amely a Kádár-kor abszurditásait tárja fel – a nemzeti emlékezet fontos dokumentumai, a szellemi ellenállás lenyomatai. A díj méltó elismerése annak a sokoldalú munkásságnak, amely egyszerre szól a múltról és a jelen lelkiismeretéről.
A Teleki-érdemérmet Nagy-György János fafaragó és Tasnádi Gábor szerkesztő is átvehette, míg Márton Áron-emlékéremben részesült Kerényi Lajos piarista szerzetes és Szögi László történész-levéltáros. A kitüntetettek méltatásai egyszerre rajzolták ki a magyar szellemi élet sokszínűségét és az összetartozás mélységét.
Az est végén két fiatal tehetség, Kacsó Emőke Ibolya teológus és Csiszér Csanád fizikus hallgató is ösztöndíjat kapott – jelezve, hogy a díjátadó nem csupán múltat őriz, hanem jövőt is épít.
A pesti vármegyeháza ünnepsége ismét bizonyította: a magyar kultúra ereje a közösségben, a példaképekben és azokban rejlik, akik életükkel és munkájukkal továbbviszik a szolgálat szellemét. Fazekas István pedig – ahogyan Béres Klára fogalmazott - e közösség egyik legmarkánsabb, legelhivatottabb hangja.











