Nyilván tömeges tapasztalaton alapul az a közszájon forgó kesernyés bölcsesség, hogy az első házat az ellenségeinek építi az ember, a másodikat a barátainak és csak a harmadikat magának, vagyis a saját megelégedésére. Aki használja a fejét, sok kellemetlenséget, csalódást és költséget megtakaríthat az otthonteremtés során.
Dr. Oláh M. Zoltán, Százhalombatta főépítésze és egy jól prosperáló saját mérnöki iroda tulajdonosa tudásával, alkotókészségével évek óta hozzájárul ahhoz, hogy városunk élhető, komfortos és jól funkcionáló kisváros legyen. Ezúttal azonban nem a középületekről és közterekről szeretné megosztani gondolatait, hanem arról, amit szerinte magánemberként lenne jó tudnunk az építészetről. Most induló cikksorozatunk témája az édes otthon, a menedék, a fészek, létünk intim forgószínpada, személyiségünk, vágyaink tárgyiasult kifejeződése.
Aki valódi otthont akar magának, annak legelőször is a valódi igényeivel és lehetőségeivel kell szembenéznie, vagyis fel kell tennie a kérdést: ki vagyok én és hogyan akarok élni?
Az otthon valami olyasmi, ami szinte teljes egészében lefedi azokat az embert mozgató szükségleteket, amelyeket az 1950-es években olyan szemléletesen összegzett Abraham Maslow amerikai pszichológus.
Mindenkinek kell levegő, ivás, evés, alvás, szex, és csak ezek után következnek a magasabb rendű szükségletek a biztonság igényétől a szereteten át az önmegvalósítás vágyáig, vagyis, hogy elérjük a bennünk rejlő lehetőségeket. Az otthonunk jó esetben az a hely, ahol valamennyi lényeges szükségletünk kielégül.
A lakásunkban jó egyedül vagy társaságban lenni, menedéket találunk a világ elől, de be is engedhetjük azt. Olyan hely, ahol minden fontos tevékenységünk, cuccunk elfér, de ennél is több, mert ez a hely bizonyos értelemben mi magunk vagyunk. Az otthonteremtés kérdése önismeret kérdése is.
Ágyat meg cipőt jót vegyél, mert vagy az egyikben vagy, vagy a másikban – mondja az angol, mi magyarok pedig szeretjük úgy érezni, hogy otthonunk a saját királyságunk. Fontos azonban, hogy ne hazudjunk magunknak – különben hideggé és keménnyé válhat a trón.
Ebből adott leckét Hyppolit, a lakáj Schneider Mátyás fuvarozónak és elragadóan kedves családjának, de erről árulkodott a hetvenes években a lakótelepi lakások "nagyszobájában" terpeszkedő bárpult is, amihez, ha nagy ritkán odaült valaki, házi pálinkát ivott.
"Magas kőláb, nagy kutya, ott lakik a nagygazda." Az ám, hátul, a nyári konyhában! Mert így szokta meg.
Bárszék vagy hokedli, mojito vagy kisüsti? Érdemes végiggondolni, valójában mire vágyunk. Főként, ha nem végtelenek az anyagi lehetőségeink.
Vannak, akik belehalnak a házépítésbe, mások "csak" elválnak, mire elkészül a vágyott otthon. Jó tudni, hogy négy korszerű felvonulási konténerből három hét alatt kényelmes otthont lehet létrehozni egy négyfős család számára. Biztos, hogy emlékművet szeretnénk?
Mit csinálunk otthon? Főzünk, eszünk, iszunk, beszélgetünk? Esetleg mindezt egyszerre, együtt? Vagy kizárjuk a háziasszonyt a konyhába, mert zavaró az ételszag és a rendetlenség? Szeretjük a nagy tereket? Tudunk egyszerre tíz szobában is lenni? Mindig lesz pénzünk kifizetni a bejárónőt és a fűtésszámlát? Szeretnénk a velünk egy fedél alatt élő családtagjainkat megafonnal vagy mobiltelefonon ebédelni hívni? Mi a véleményünk a fürdőből a gardróbba vezető gyalogtúrákról? Sok a könyvünk? Sok a ruhánk? Nagy a nagyi szekrénye? Tényleg a tárgyainknak akarunk házat építeni?
Az eszkimó igló, az amazonasi cölöpházak, a sivatagi sziklavárosok, az alföldi vert falú, döngölt padlójú parasztház generációról generációra csiszolt építészeti remekek, amelyek tökéletesen megfelelnek vagy megfeleltek lakóik igényeinek. De az igényeink a lehetőségeinkkel együtt változnak: a paticsházban nehéz elhelyezni a fürdőszobát.
Egy mai építész álomháza olyan "mikrokozmosz", amely a homlokzatán megtermeli azt az energiát, amelyet elfogyaszt. Igaz, nálunk még úgy fűtik a házgyári lakásokat, hogy közben nyitva van az ablak, de a világ nem efelé halad.
Egy jó tervező, aki figyel ránk, sokat segíthet, de annál, aki csak egyfélében képes gondolkodni, még a készházak is jobbak.
Aki szembenézett az igényeivel és a lehetőségeivel, ne legyen rest tovább tájékozódni, hogy meglelje a legjobb megoldásokat! Nézze meg, mások miként csinálták, mit tanácsolnak, mit írnak az interneten vagy a különféle szaklapokban! Akkor se ijedjen meg, ha totálisan elbizonytalanodna! Ha folytatja az érdeklődést és az eszmecserét, újra és újra meg fogja lelni önmagát! Ez az egyik garanciája a tökéletes otthonnak. (Folytatjuk.)