A Stádium legújabb száma Nagy Gáspárra, a fiatalon elhunyt, nagyszerű költőre emlékezik, akit a Nagy Imréről megírt verse még az irodalmat nem kedvelők körében is ismertté tett. Angyal János jóvoltából a Stádium most egy olyan Nagy Gáspár-írást közöl, mely eddig még sehol nem jelenhetett meg. Kósa Csaba vezércikke is a kiváló költő szellemét idézi. Talán ehhez kapcsolódik a lapban Csoóri Sándornak – az egykori költőtársnak és szerkesztői munkatársnak – a megjelenítése is: Véghelyi Balázs ezúttal Csoóri gyermekverseiről és ember-hasznú tetteiről tűnődik. Pozsgay Imre, a lap főszerkesztője úgy döntött, hogy a jövőben minden parlamenti képviselőhöz eljut majd a Stádium, hogy ezzel is a szellemi összefogás esélyeit segíthesse. A folyóirat egyébként az utóbbi hónapokban több középiskolával és felsőfokú intézménnyel alakított ki kulturális együttműködést annak érdekében, hogy szellemi életünk egyik új iránytűje lehessen. Ennek jegyében itt olvasható először Tamás Andás professzor úrnak a közigazgatás-tudomány egzakt módon megfogalmazható helyéről szóló tanulmánya. Bakó Gábor Oláh Gábor Mussolini-ódáját elemzi igen tárgyilagosan. Fazekas István Hirosima árnyékai címmel írt tanulmányt Szilárd Leónak az atombomba bevetése ellen tett lépéseiről. Dr. Horváth Béla igazgató úr a százhalombattai SZISZKI helyzetéről és terveiről nyilatkozott. Angyal János, Baka Györgyi, Bíró József, Bobory Zoltán, Csoór Sándor, Nagy Gáspár, Saitos Lajos, Viczián Sándor versei mellett Áron Attila novellája és Bakonyi István írásai kaptak helyet a szépirodalmi rovatban. A Stádiumnak ezt a számát Vincze László rajzai díszítik és ezúttal sem maradtak el Arany Lajos tanár úr anyanyelvünkért aggódó szavai.