Ima és tudomány

  • img
  • img
  • img
  • img
  • img
  • img
  • img
  • img
  • img
  • img
  • img

Ha valaki, egy idegsebész nem élhet rózsaszín ködben. Neki két lábbal a földön kell állnia - akár maratoni műtéteket, végig. Csókay András világhírű magyar agysebész mégis Istenről, saját megtérésének személyes élményéről beszélt a százhalombattai "Matrica" Múzeumban május 21-én.

A professzor számos új műtéti eljárást dolgozott ki, közülük leghíresebb az éralagútműtéti módszer, amelyet múzeumi közönségével is ismertetett. Lényege, hogy a koponyacsont elvételét követően a duzzadó agy felszíni ereit a csontszél általi leszorítástól az úgynevezett "Betlehem" párnákkal védik meg. Az elnevezés összefüggésben van Jézus Krisztus születésével: ő az egész emberiség megváltására született, míg az éralagút-módszerrel meggyógyított, gyakran menthetetlennek látszó betegek mintegy újjászületnek. Így az agykéreg nem hal el. Ezt a két dolgot korábban nem lehetett elérni.


A dolog érdekessége, hogy az idegsebész elmondta, minden nemzetközi sikert aratott szakmai ötlete rózsafüzér-imádság közben jutott az eszébe. Mindemellett hangsúlyozta: igazságtalan lenne azt állítani, hogy materialista nem alkothat gyönyörű dolgokat. Teréz anya gondolatával: mindegy, katolikus, buddhista vagy ateista az ember, csak jó katolikus, jó buddhista, jó ateista legyen.


Csókay András személyesen mégis azt tapasztalta meg, hogy csak akkor élhette meg kreativitás, tanulás és hit szoros összefüggését, amikor visszatalált a kereszténységhez, méghozzá a gyermek feltétlen bizalmával, a "szív hitével".


Ettől a hittől a felnőtté érés során mindenki elkanyarodik kisebb-nagyobb mértékben, és sok múlik azon, sikerül-e visszaszerezni, akár a felnőtt racionális döntése által. Az ő "döntése" tizenhat éve született, amikor a bibliai tékozló fiúhoz hasonlóan felismerte, hogy "maga eszkábálta disznóólban él".


Bár vallásos családba nevelkedett, akkoriban sok más európai emberhez hasonlóan ős is a "maga módján hitte Istent". Szerinte ez az, ami boldogtalansághoz és a "legnagyobb összevisszasághoz" vezet. Amikor szembesült magánélete kudarcával, szakmai kiüresedettségével, sehová sem vezető útjával, elkezdte sorra látogatni gyermekkora templomait és imádkozott, hogy Isten segítsen számára tiszta szívvel végigjárni a haza vezető utat.


Végül az egyik feszületről Jézus "rábólintott és rálélegzett" – hogy ezt elhiszi-e, aki hallja, mindenkinek a magánügye.


Az élmény hatására, amelyet ő úgy jellemez, hogy újbóli egyesülés a teremtővel, megújult diákszerelemként indult házassága, a korábban elhagyott három mellé még két gyermeke született, és munkáját is alkotásként élte meg ezentúl.


Később azonban azt is meg kellett tapasztalnia, hogy az atya házába hazatérve és "észnél kell lenni". Nem szabad, hogy elragadjon a "rohanó, akciódús hívő élet", esetleg a vallási gőg. Minderre pedig gyakran a fájdalom nyitja meg a szemünket.


Ő olyan fájdalmat élt át mindössze négy hónapja, amelynél az emberi életben biztosan nem lehet kegyetlenebb. Február 1-jén ünnepelték legkisebb, tíz éves fia születésnapját. A kisfiú epilepsziás volt, de betegségét gyógyszerekkel kezelték, aminek köszönhetően úgy élhetett, mint bármely kortársa. Váratlanul azonban rohamot kapott a kertben, és belefulladt a medence harminc centiméteres vízébe. Már halott volt, amikor rátaláltak.


Kinek ne remegne meg a hite? Csókay professzoré elmélyült. Ismét "csodákat" tapasztalt, kisfia kétszer is üzent neki: "Jézus karjaiba hullott". A tudós az újabb vallomást ugyanazzal az elfogódás nélküli magabiztossággal teszi közönségének, miként műtéttechnikai felfedezéséről beszélt nem sokkal azelőtt. Aki nem akarja elhinni, ne tegye, az ő tapasztalata ez!


Mit értett meg a tragédia után? Hogy el kell engedni a kormánykereket. Nem a mi dolgunk mindent eltervezni, és az életünk filmjében statiszta szerepre szánni az atyát. Az "akciódús", olykor gőgös hitnél többet ér a szemlélődés és a bizalom. Töretlenül bízni kell abban, hogy a teremtő tudja, milyen módon rendezze a filmünket. Akit önvád mardos, magával foglalkozik, aki védekezik a vétkeivel szemben, annak önaga a fontos. Aki Istenre figyel, átadja neki, amit elkövetett, hogy ő tegye jóvá.


"Alázat kell hozzá, hogy beismerd, Isten jobban tudja, hogy mi a jó neked. Csodálatos dolog a cselekvés útja, de talán még csodálatosabb a szemlélődésé."


A megrendítő tanúságtétellel véget ért a "Matrica" Múzeum "Tudomány és technika" elnevezésű előadássorozata, de az ismeretterjesztő előadások ősszel folytatódnak. 

Hozzászólás

E-mail címe rejtve marad. A kötelező mezők *-al vannak jelölve.

Megszakítás

Legfrissebb cikkek

Képtárak

Kategóriák