Hogy felnőttként mennyire tudunk "szövetséget kötni és abban helyt állni", az nagyban múlik azon, minket hogyan szerettek, amikor az életünket kezdtük. A valakihez tartozás parancsa már az anyaméhben beivódik a sejtjeinkbe, és annyira leszünk képesek biztonságosan kötődni valakihez, amennyire az édesanyánk odaadta magát nekünk az első tizenöt hónapban. Ez a tudományos felismerés igazából az elmúlt harminc év kutatásainak köszönhető, de Bagdy Emőke szerint minden anyaság előtt álló nőnek tisztában kell vele lennie.

Az ember páratlanul egyedi lény, mindenki mást hoz egy kapcsolatba a "batyujában", éppen ezért nem csoda, hogy a szerelmi láz elmúltával meghatározó szerephez jut a kommunikáció. Kutatások szerint azok maradnak együtt, akik között működik az intimitás, a meghittség, vagyis jó barátok módjára mindent meg tudnak beszélni.

Tudomásul kell venni, hogy a nőnek szüksége van arra a biztonságérzetre, amit csak a férfitól kaphat meg. Hazai, egymástól független kutatások igazolják, hogy azok a kismamák, akik élettársi kapcsolatban szülnek, szorongóbbak és hajlamosabbak a depresszióra, mint házasságban élő társaik, és gyermekük is nyugtalanabb a házasságba születő babáknál. Sokak szerint nem számít a papír, de a nőkben archetipikusan, transzgenerációs átörökítéssel él a vágy a társadalmilag érvényesített kapcsolatra, amit mindenkinek tiszteletben kell tartani – ha másért nem, a gyermek érdekében.

A párkapcsolati sikeresség nagyban függ a nemi identifikáció sikerétől is, vagyis a lányok lányok, a fiúk pedig fiúk legyenek, és azt is hagyni kell, hogy nemi szerepeiknek megfelelő játékokkal és játékokat játsszanak – összegezhető a szakember tanácsa.

A következő életszakasz a nemi identitás felépítésére való, és alapelve, hogy mindennek megvan az ideje. A korai találkozások rossz benyomásokhoz, sérülésekhez vezetnek, mivel az éretlen ember csak kapni akar. Felnőtt elköteleződésre, vagyis sikeres párkapcsolatra csak az képes, aki már adni is képes. "Tedd meg a másikért és te leszel a nyerő!" – fogalmaz Bagdy Emőke.

Ha pedig megtörtént a "szövetségkötés", akkor meg kell tanulni "kialkudni", "kidajkálni" a dolgokat. "Nem szeretsz mosogatni? És akkor mit csinálnál helyette?" "Egyáltalán nem értesz velem egyet? És mi az pici része a mondandómnak, amit esetleg mégis el tudsz fogadni?" A legtöbb párkapcsolat az értelmezési különbségek banánhéján csúszik szét.

Bagdy Emőke azt tanácsolja, gondoljuk meg, amit beszélünk, ne jussunk el a "szakítószilárdsági pontig", amikor "valami eltörik". Amíg azonban ez nem történt meg, és megvan a szeretet, a legrosszabb helyzetből – például a teljes szexuális közönyből – is újra lehet építeni a párkapcsolatot. (Fotó: urbansnob.hu)