Az ELTE Mai Magyar Nyelvi Tanszékének professzorát régóta foglalkoztatja az új technikák és technológiák nyelvre gyakorolt hatása. Úgy véli, azon túl, hogy az internet jelentős mértékben befolyásolja az életünket, nem túlzás azt állítani, hogy elterjedésével új korszak köszönt az emberiségre, amely sok tekintetben még ismeretlen számunkra. Hogy a digitális kommunikáció mekkora változást indít el, negyven-ötven éve még azok a nemzetközileg elismert hazai szakemberek sem sejtették, akik részt vettek az első magyar számítógépek megépítésében.

Az informatikai fejlesztésekben egyébként a nyelvészek is jelentős szerepet játszanak. Nélkülük például nem jöhettek volna létre a helyesírási szoftverek, de vannak, akik szerint azért is felelősséget kell vállalniuk, hogy anyanyelvi szavaink legyenek az infóvilág újabb és újabb fogalmaira.

Bár Balázs Géza szerint túlzott pontoskodás kijavítani valakit, aki azt állítja, hogy tollat ragadott, miközben valójában a billentyűzethez nyúlt, a magyarítás érdekében maga is elindított egy honlapot. A szomagyarito.hu-n a pendrive kifejezés kiváltására például 118 javaslat érkezett. Egyelőre azonban egyik sem terjedt el a köznyelvben, miként nem lett észmű a szoftverből, csontmű a hardverből, sem pedig helyző a kurzorból. Nem a nyelvünk szegényes, vagy a kreativitásunk kevés, hanem az infóvilág fejlődése túlságosan gyors.

Balázs Géza szerint a technikai fejlődés eredményezte változások kapcsán nincs okunk feltétlen optimizmusra. Nem ért egyet azokkal, akik szerint jó lenne, ha megszűnne a "kőegyetem", mert úgy véli, sivárabb lenne az életünk az ötérzékes kommunikáció nélkül. Egy monitor sosem fogja pótolni a színházat, ahol a színész és a közönség egyszerre van jelen.

Nem tudjuk, hogyan szocializálódnak, akik a jelenlegi korszakhatáron születtek, de abban biztosak lehetünk, hogy másként, mint az előttük élők. A korábbi műveltségközpontú tájékozódást a keresésközpontú váltja fel. Hogy ez miért baj? Senki sem élvezte annak idején a memoriterek magolását, az mégis boldogság, ha egy élethelyzetet képesek vagyunk Ady egyetlen sorával leírni. Egyébként is nagy hiba elhinni, pláne a gyerekekkel elhitetni, hogy a tanulásnak szórakoztatónak kell lennie.

A fiatalok nyelvi létmódja, amely spontán fejlődött chat és sms közben, látszólag ellentmond minden nyelvi, nyelvtani szabálynak, amely sokak számára ijesztő lehet. Balázs Géza sziporkázó és meghökkentő példákkal mutatta be, hogy ez az új írásbeliség tudományosan leírható, rendszerezhető, sőt, feléleszt jó néhány ősi íráshagyományt. Aki például falra mászik a szövegbe szurkált smileyktól, gondoljon arra: a beszélgetés közbeni folyamatos mosollyal az érdeklődésünket jelezzük. Ugyanezen antropológiai okból még inkább szükséges a stilizált mosoly a radikálisan rövidített – azaz ugyanennyire félreérthető – írásbeli jelzések közé.

A tudós arra biztatott, próbáljuk megérteni ezt az új nyelvet, amelyben igenis, van rendszer, de legalább ilyen fontos, hogy fenntartsuk a fiatalok érdeklődését a hagyományos, kipróbált formák iránt, amilyen például az olvasás. Ennek az élménye, öröme, fejlesztő hatása nélkül ugyanis kétségtelenül szegényebbek lesznek. És, hogy miben lehetünk még biztosak? Ha nekünk nem fáj a magyar nyelv "erőteljes változása", más nemzeteknek bizonyosan nem fog.