A költő, a művész, a szemlélődő magányosságáról, kultúra és civilizáció eltérő voltáról, a politika fogalmának korszakról korszakra történő változásáról, a politikai elit mindenkori felelősségéről beszélt Dörömbözi János filozófus a Keresztény Értelmiségiek Szövetsége kultúranapi rendezvényén, január 21-én a százhalombattai könyvtárban.
Az előadás a meghívón szereplő motívumokra, Csontváry Kosztka Tivadar Magányos cédrusára és Radnóti Miklós Első eclogájának részletére épült: "Még szomorú se vagyok, megszoktam e szörnyű világot annyira, hogy már nem is fáj, - undorodom csak."
Ezekből kiindulva jutott el az előadás Vergiliustól Shakespeare-en, Goethe-én és Radnótin keresztül József Attiláig, Cincinnatustól a mai politikusokig és a végső kérdésig: lehet-e valaha a Kárpát-medence "a boldogság virágos kertje"?
Az eszmetörténeti gondolatfutamok után Konczek József vette át a szót. A Kilencek költőcsoport 72 éves tagja Vogul szigorlat című kötetét mutatta be, amely a kis népek, kultúrák elenyészéséről ad "szigorú számvetést". Felolvasott a könyvből néhány verset is, egyebek mellett a XXI. század költőit, amely Petőfi verséhez hasonlóan gyönyörű és szenvedélyes ars poetica, csak éppen egy más kor más gyermekéé - egészen más tartalommal.
Mellette Baka Györgyi, Lengyák Brigitta és Papp Mirella is versmondással színesítették az estét. Utóbbi éppen Petőfi eredeti művét szavalta el.
