Az előadó elsősorban arra hívta fel a hallgatóság figyelmét, hogy szerezzenek közvetlen élményt Bohumil Hrabal egyedi humoráról, olvassák a könyveit! A cseh szerző, aki jövőre lenne 100 éves számtalan remek történetet és teljes káoszt hagyott maga után. Idős korában sokszor zaklatták törzshelyén, a prágai Aranytigris sörözőben, úgyhogy gyakran átolvasás nélkül írt alá szerződéseket, amik történetesen egyes műveinek jogdíjairól szóltak, csak őt ez éppenséggel kicsit sem érdekelte. Máig sem egészen tisztázott körülmények között halt meg 1997-ben, Prágában, amikor galambetetés közben kizuhant egy kórház ötödik emeletéről. Többen tipikusan hrabali, fekete humorral megkomponált öngyilkosságnak tartják halálát.

És milyen volt az élete? Csupa kacagás? Közel sem. Pap Jánostól megtanultunk egy cseh szót: "pábitel", ami önámító, átlényegítő attitűdöt takar, "öngyógyítást saját szöveggel". A kifejezés megalkotását egyes források Hrabalhoz kötik, mindenesetre valóban jellemző rá. Egyik legsikeresebb művével, a Sörgyári capriccioval édesanyjának állít emléket, akiben "több volt a bohém, mint az anya és feleség". Halálát ezzel az életvidám, ragyogó családi albummal igyekezett feldolgozni. A humorérzék családi mintákon alapul – mondta az előadó. Kell hozzá értő partner, és akkor a konfliktusok megoldhatók egy mozdulattal, vagy egy keresztkérdéssel.

A sörgyári történet másik feledhetetlen figurája Pepin bácsi, Hrabal apai nagybátyja, aki szemnyitástól szemhunyásig ordítva adta elő talán megélt, talán kitalált történeteit. Bár Hrabal azt vallotta, az ő istene Dionüszosz, a mindennapokban óriási hatással volt rá örökké anekdotázó, az élet szeretetét hirdető nagybátyja, akit "malátafőzőnek álcázott múzsaként" is aposztrofált. Az író ugyanakkor gyakran merített kocsmai barátai elbeszéléseiből is, amit ők nem néztek túl jó szemmel, amikor megtudták, hogy ezzel pénzt is keres. Így hát Hrabal alkalmanként cekkerbe pakolta a honoráriumát és abból fizetett a cimboráknak.

Hrabal szerette a burleszket is, és ebben partnerre lelt Jiři Menzelben, aki több történetét is nagy empátiával vitte filmre, sokat hozzáadva az irodalomhoz a filmművészet eszközeivel. Az előadás során ízelítőt is kaphattunk ebből néhány jelenet erejéig. Egyszerű, a hétköznapokból kiemelt figuráik sokszor csetlenek-botlanak a ranglétra alján, mégis irigylésre méltón hirdetik, hogy élni érdemes! Hrabal is ilyennek vallotta magát. Humora sosem volt bántó, figurái mindig viccesek, kedvesek.

Sokszor olvashatjuk úgy a történeteit, hogy bár a szemünk könnyes, a szánk mosolyog. Mi, magyarok azért értjük és szeretjük annyira – magyarázta Pap János –, mert az úgynevezett "prágai irónia" igen közel áll a keserédes "pesti humorhoz". Mindkettő a bajból táplálkozik, és azt fordítja egy ügyes kis csavarral és nagy szeretettel az élet örömei felé. "Nincs rossz helyzet, csak kell egy kis fantázia."