A mindössze húsz éves Soós Marci mindig a színpadról álmodott. A Kővirágok Énekiskolában szerzett OKJ-s végzettséget. Tavaly szeptemberben kezdte átdolgozni a Nyomorultak című musical magyar forgatókönyvét, az első igazi próbák barátai, ismerősei bevonásával, decemberben kezdődtek el. Júniusra összeállt a végleges társulat. Huszonnyolcan voltak. A legfiatalabb öt, a legidősebb 23 éves. Marcin és a Kővirágokban megismert osztálytársán, Szakos Viktórián kívül senki sem tanult énekelni vagy táncolni. A produkciót Soósék érdi garázsában állították elő.

Nyári szünetben, aztán hétvégéken próbáltak – reggeltől estig. Egy ügyes apuka segítségével forgószínpadot készítettek, jelmezeket túrtak és kölcsönöztek, a koreográfiában Soós Gyöngyi, Marci édesanyja segített. Tulajdonképpen a semmiből hozták létre a közel három órás előadást, amelyben egyetlen mondat próza sem hangzik el. A darab sok szempontból közelebb áll a klasszikus operához, mint a könnyed musicalhez.

"Szeptemberben még én is úgy éreztem, megmondom a többieknek, hogy vicc volt az egész. Aztán egyszer csak ott álltunk a BKK színpadán" – meséli Marci.

Hogyan zabolázta meg a tinédzsereket, miként sikerült a sok határtalan és szertelen indulatot egyetlen, hozzájuk és eszközeikhez mérten gigaprojektbe csatornázni? "Szerettek és én is szerettem őket – hangzik a válasz. A katarzisban nyilván annak is szerepe volt, hogy mindenki azt gondolta: nincs még egy ilyen hülye, aki ezt az egészet végigcsinálja. Közel egy évig nem a Facebookon lógtunk, hanem létrehoztunk valami valóságosat. Sokszor elfáradtunk. Aki dolgozatra vagy vizsgára készült, a próbák szünetében, a földön kuporogva tanult, de amennyi erőt elvett tőlünk a darab, legalább annyit adott is."

A bemutató előtt a négyszáz helyre négyszázötven jegyet "sikerült" eladni. Aprócska malőr: Marci belekeveredett a különböző fecnikbe. Végül mindenkinek jutott hely, ha más nem, pótszék, és amikor Marci kiállt a színpadra elénekelni a prológust, megdöbbentette a tömeg.

"Szerettem volna minden pillanatot kiélvezni, de lehetetlen volt, mert a színfalak mögött elszabadult a pokol – emlékezik az előadásra. Az ötven kilós Cosett negyven kilós padot cipelt be a hátán. Egyszerűen őrültek háza volt." Amikor legördült a függöny? "Megkönnyebbültünk, de legalább ennyire csalódottak is voltunk. Elmúlt az alkotás láza. Egy olyan időszak ért véget, amikor hihetetlen energiákat szabadítottunk fel együtt. A próbafolyamat vége felé a lányok minden jelenetet végigsírtak, de előfordult, hogy a fiúk is elérzékenyültek."

Mi legyen ezután? Vissza az iskolapadba? A kemény mag folytatni akarja a játékot. Marci egy állandó társulat létrehozását tervezi. Szeretne színpadra állítani egy új darabot, például a Mozartot, amely igazi, szórakoztató musical.

Addig is menetelnek a Nyomorultakkal. Egy órás, rövidített változatokat mutatnak be az iskoláknak, DVD-ket küldenek a közösségi házakba. November 15-én az ercsi művelődési ház színpadán adják elő a darabot.

Állítólag jól fogynak a belépők, és a szomszédos településen szeretettel várják őket. A BKK-ban tartott bemutató pénzügyi mérlege mínusz nyolcvanezer forint. A produkció anyagi fedezetét eddig az ifjú rendező énekórái biztosították. A pénz elfogyott, de Soós Marci és társulata leküzdött már ennél nagyobb akadályokat is. (Fotó: Bach Viki)