Csak közösségben születnek egyéniségek

  • img
  • img
  • img

Negyven éve történt, hogy két fiatalasszony - annak idején adonyi lányok, közös énektanárral - végigdalolta az autóutat Százhalombattától Budapestig. Útitársuk, történetesen a Magyar-Szovjet Baráti Társaság elnöke, megkérdezte: ha ennyire szeretnek énekelni, miért nem alakítanak kórust. Így kezdődött Százhalombatta város első művészeti csoportja, a Liszt Ferenc Vegyeskar története.

Az egykori "adonyi lány", Nagy Györgyné Márta hetvenedik születésnapját ünnepelte idén. A kórusalapítás évében, 1973-ban harminc volt. Azzal a bizonyos autóval munkaügyben, a Dunai Kőolajipari Vállalat megbízásából utaztak a fővárosba Háder Irénnel és Szalahedinovné Márton Júliánnaval, akinek a fejéből kipattant a dalárda ötlete. A gondolatot hamar tettekre váltotta: plakátokat tett közzé a két nagyüzemben, az iskolákban és óvodákban.


A kórus első próbájára tucatnyian gyűltek össze az akkori Ságvári iskolában. Első karnagyukat, Zwolensky Antalt a Zeneművészeti Főiskola tehetséges végzősei közül választották ki. A másodikat, Strausz Kálmánt már ő ajánlotta, mielőtt Svájcba utazott - mint később kiderült, véglegesen.


A vegyeskart 15 évig Strausz Kálmán (korábban a Magyar Rádió Énekkara, jelenleg a Honvéd Férfikar karnagya) vezényelte. A gazdag repertoár főként ebben az időszakban alakult ki. A karnagy munkáját hamarosan három segédkarnagy is támogatta Nagy Árpád, Strauszné Könözsi Vera és Nemessányi Éva személyében. Ekkorra már a négy szólam négy külön tanteremben próbált, és jelentős energiát fordítottak a hangképzésére is. 1978-ban indultak első külföldi, ráadásul nyugati fellépésükre, Ausztriába, ami megemelte az ázsiójukat. Negyvenöt fölé szökött a létszám.


Az elmúlt negyven évben bejárták fél Európát és feledhetetlen zenei élményekkel lettek gazdagabbak. Közben igazolták Kodály gondolatát is, hogy a külföld nem arra kíváncsi, miként tudjuk utánozni, hanem arra, mit adunk magunkból. Mindenhol a magyar darabokkal aratták a legnagyobb sikereket. Énekeltek a Zeneakadémián, a Budapesti Vigadóban, a Magyar Rádióban és a Művészetek Palotájában is. 1996-ban Kultúráért Százhalombatta Díjjal tüntette ki őket a város. Természetesen, minden sikerük ellenére sem maradtak volna ennyi ideig együtt, ha nem alkotnának a mai napig baráti társaságot vidám karácsonyi és évadzáró bulikkal és végigénekelt közös utazásokkal.


Hivatalos történetüktől elválaszthatatlanok az egymást követő karnagyok. Z. Juhász Irén és Zongor Árpád tíz évig vezényelte őket. Ez idő alatt megjelent CD-jüket tizennégy országban mutatták be. Elnyerték a KÓTA Hangversenykórus cum laude minősítését, amelyet 2003 újítottak meg. A Zongor házaspártól a fiatal Megyesi Zsófia, illetve Rém Gabriella vette át őket, akiket Szeghő Borbála, illetve Kriesch András követett. Utóbbi jelenleg is másodkarnagyként tevékenykedik a régi-új vezető, Strausz Kálmán mellett.

A kórus 1996-tól két alkalommal szervezte meg a Liszt Ferenc Vegyeskarok Országos Találkozóját, és jubileumi koncertjüket is a celldömölki, illetve bajai Liszt kórussal közösen tartják. "Barátokkal meghittebb az ünnep" – vélekedik Strausz Kálmán. Szerinte "különleges ajándék", hogy negyven éven át fennmaradtak, amiben sokak munkája van. Számára a Liszt az első kórus, amit önállóan vezetett, és az akkor megtanult repertoár egy életen át végigkísérte.


Bár nem látja rózsásnak a karének jövőjét, mégis bizakodó: "Minden énekkar élete-halála az utánpótlás. Mivel az iskolai énekoktatás - Kodály országában - romokban hever, generációk nőttek már fel úgy, hogy gyakorlatilag fogalmuk sincs a közös muzsikálás örömeiről. Az egyre individualizálódó társadalom, a “csináld meg önmagad, legyél sikeres" motiváció sem tereli a közösségi zene felé az embereket. Pedig a közösségek teremtenek igazi egyéniségeket, a másik irány csak magányos, önző egyéneket." Úgy véli, idő kell hozzá, de vissza fogunk fordulni a korábbi értékek felé. "Ami az iskolai zenei nevelést illeti, vissza kellene térni Kodályhoz. Az ő zenefilozófiája egyre megbecsültebb Japántól Németországon, Kínán át az Egyesült Államokig. Csak itthon nem kell." Tíz évvel kellett volna tovább élnie, hogy megvalósítsa az Éneklő Magyarországot. Ami a karéneket illeti, nagyon reméli, hogy eljön az idő, amikor egyre többen fedezik fel a közös éneklés, muzsikálás örömét. "Addig is megpróbálunk példát mutatni azzal, hogy vagyunk."




A Liszt Ferenc Vegyeskar november 23-án, 17 órától koncerttel ünnepli 40 éves jubileumát. Az évforduló alkalmából vendégkórusokkal adnak műsort a Szent István templomban. Közös műsorszám: Vivaldi: Gloria. Vezényel: Strausz Kálmán

Hozzászólás

E-mail címe rejtve marad. A kötelező mezők *-al vannak jelölve.

Megszakítás

Legfrissebb cikkek

Képtárak

Kategóriák