A XX. Summerfest pedig nehezen indult. Nem elég, hogy különféle irányokból jelentkező igényekhez kell alkalmazkodni, amikor végre augusztus 14-én elfoglalta helyét a közönség a Szent István téren, felülről kezdett hullani a csendes áldás. A Summerfest húsz éves történetében először el kellett halasztani a nyitóceremóniát.

A fesztivál presztízsét nagyban igazolja, hogy a másnapra átszervezett program résztvevői – a technikai személyzettől, Százhalombatta és a környező települések vezetőségén keresztül, Tarnai Richárd kormánymegbízottig, a fesztivállángot meggyújtó Farkas Bertalan és az aznapra tervezett Berecz András mesemondó is – egytől egyig rugalmasan alkalmazkodtak az új időponthoz.

Vezér Mihály polgármester üdvözlő szavaiból kitűnt személyes szimpátiája is a rendezvény iránt, ahogy ugyanez volt érezhető Balog Zoltán, az Emberi Erőforrások minisztere záróceremónián elhangzott köszöntőjéből is. Százhalombatta polgármestere büszkeségének adott hangot, ahogy felidézte a visszatérő külföldiek csodálkozását városunk fejlődését látva. Kiemelte a százhalombattaiak példaértékű nyitottságát, a vendéglátó családok önzetlenségét, amely révén barátokat szereznek a maguk és a város számára is a világ minden szegletéből.

A záróceremónián a szokásoknak megfelelően üdvözölték a jubiláló vendéglátó családokat. Csordás Ferenc és Szabó Antal a kezdetektől, tehát idén huszadik alkalommal nyitotta meg otthonát a fesztiválra érkező külföldiek előtt.

A jubileumi Summerfestet 19 ország 700 táncosa tette teljessé. A fesztiválnak, akárcsak a karácsonynak vannak fix pontjai: a tűzijáték a nyitó- és a gyertyafény a záróceremónián, az exkluzív táncpanorámák a Barátság Kulturális Központ színháztermében, a változatos fesztiválsátor és a fiatalok olvasztótégelye, a fesztiválklub. Fix pont a Csík zenekar koncertje, a Szeretet vagy az Aranyszív Napja. Ami évről évre változik: az emberek, akik mindezt megtöltik. Hiszen először tisztelte meg – a francia követség hatékony segítségével – Benin tánccsoportja a Summerfestet, ahogy Jakutföldről és Észak-Oszétiából is első alkalommal érkeztek vendégek. Igaz, hogy a Csík zenekar évről évre visszatér, de még sosem koncertezett együtt Százhalombattán Presser Gáborral.

A vasárnapi ökumenikus istentiszteleten ezúttal a Noé bárkája, a Szent István templom közösségének zenekara alapozta meg a hangulatot Leonard Cohen világszerte ismert Halleluja című számával, majd Illéssy Mátyás plébános mindenkit saját nyelvén köszöntött. A találkozó kétségtelenül legmeghatározóbb momentuma az a körülbelül tizenhét éves jakutföldi fiú volt, aki egymagában bezengte különös énekével az egész templomot. A szertartás után a város nyugdíjasklubjai és a százhalombattai lakosság által gyümölcsökkel, italokkal, süteményekkel megrakott szeretet-asztalok várták a táncosokat.

A CIOFF, a nemzetközi folklórfesztiválok szövetségének magyarországi tagozata a fesztivál keretében kétnapos konferenciát tartott, ahol az UNESCO Kulturális Szellemi Örökség programjának gyakorlati megvalósításáról értekeztek hazai intézmények és a külföldi csoportok képviselői. A találkozón hangzott el annak a japán templomnak a példája, amit rendszeresen darabjaira szednek és újra felépítenek, így örökítve tovább a technikát, amivel készült. E szemlélet azt hirdeti, a lényeg a templom felépítéséhez szükséges tudás, azaz a szellemi örökség és nem a produktum.

Az UNESCO szakbizottsága 2012 decemberében, Párizsban felvette a kulturális szellemi örökségek reprezentatív listájára – amire egy évvel korábban a magyar táncház-mozgalom már felkerült – a matyó népművészetet, mint hagyományos közösségi hímzéskultúrát. A Summerfest díszvendégeként Matyó-földet népviseletbe öltözött kalocsai pingálóasszonyok képviselték, a Matyó örökség című kiállítás pedig még szeptember 20-ig megtekinthető a Barátság Kulturális Központ galériájában.

A hagyományőrzés a néptáncon belül is többféle formában valósulhat meg. A nyugati kultúrára jellemző, hogy a bölcsőtől a sírig, a kendő és az ing utolsó ráncáig tartják közvetlen elődeik, szűk régiójuk szokásait és adják át apáról fiúra, lépésről lépésre. Ezzel szemben a kelet-európaiak nemzetük teljes táncemlékét kutatják és a motívumok felhasználásával, koreográfiákban örökítik meg azokat.

A Forrás Néptáncegyüttes szokásához híven új tánccal köszöntötte a Summerfestet. A nyitóceremónián Brahms zenéjére a Kárpát-medence magyar táncait idézték fel Sikentáncz Szilveszter koreográfiájában. A záróceremónián ismét összeállt a Világzenekar Pál Lajos vezényletével, török elsőhegedűssel, perui zongoristával, paraguayi hárfással, spanyol kasztanyettásokkal és svájci fúvósokkal adták elő a Monti csárdást. Óriási meglepetés volt, hogy a zárótánc nemhogy vendégművészekkel, de vendégstílussal indult: a maga területén szintén nagy sikerű, százhalombattai Street Style tánccsoport hiphop produkciójával.

Tisztelet illeti a város lakosságát az aktív részvételért, a Forrás Iroda és a BKK minden munkatársát a szervezésért, koordinálásért, hajnalig tartó kitartásukért. Tisztelet az Önkéntes Ördögöket, akik a fesztivál láthatatlan szellemeiként gondoskodtak a vendégek és a közönség kényelméről! Maximális tisztelet a "Csoda Forrásnak", a Forrás Néptáncegyüttes életteli, fiatal tagjainak, akik az idei évben sikert sikerre halmoztak, majd részt vettek a Summerfest szervezésében, táncoltak és tolmácsoltak, kísérték a külföldieket és hajnalokig ropták a fesztiválklubban vagy a táncházban!

Mindenhol és mindenben jelen volt Szigetvári József, azaz az "Ős Forrás", aki húsz évvel ezelőtt úgy gondolta, jó lenne meghívni néhány külföldi táncost Százhalombattára. Az ötlet mára Európa legnagyobb folklórfesztiváljává nőtt, de a fesztiváligazgató továbbra is minden résztvevővel személyes kapcsolatot ápol, és ugyanolyan civil közvetlenséggel kalauzolja a több száz fős közönséget ezen a tíznapos Földkörüli utazáson, mint azt a néhány tucat érdeklődő barátot húsz évvel ezelőtt.

A Summerfest szövete ez idő alatt annyira megerősödött a világ minden tájáról és a százhalombattai emberektől érkező pozitív energiáktól, amit sem eső, sem szél, sem más erők meg nem szaggathatnak.

(Fotók: Török László, Csörgő András (bandi.cs) és Somogyi Attila)