Panamai praktikákat tanultak, strandtáskát készítettek, három napig együtt voltak a százhalombattai Folthalom Foltvarró Kör tagjai Dunafüreden, "Flóra néni házában".
Nyáron a legtöbb közösség törekszik az intenzívebb együttlétre, fesztiválokat, találkozókat, táborokat szerveznek, ahol még inkább erősíthetik összetartozásukat, elmerülhetnek mindabban, amivel az év során foglalkoztak. Különösen igaz ez az alkotóközösségekre, akik ilyenkor mindig egy nagyobb lépést tudnak megtenni fejlődésük útján.
A battai foltvarrók például egy igen látványos, és ennek megfelelően igen nagy figyelmet és türelmet igénylő applikációs technika megtanulását tűzték ki idei táboruk céljául. Nagy érdeklődés kísérte Szabó Irénke előadását, aki Budapestről érkezett a dunafüredi Kszellmann Flóra Közösségi Házba, hogy bemutassa a Dél-Amerikában élő kuna (ejtsd: kunya) indiánok által használt mola-technikát. Jellemzője "az ürességtől való félelem, a ’horror vacui’. Egy mola mindig igyekszik kitölteni a rendelkezésére álló szabad területet" – írja az ismertető.
A technika neve "ráfedést" jelent. Három réteg egyszínű – általában fekete-piros-sárga – anyagot egymásra fektetnek, majd a felsőbb rétegekből kivágott forma adja ki a minták egy részét. A többi díszítés szintén élénk színű anyagokból kerül az alapra, többnyire állatokat és növényeket ábrázol, majd minden mintát határozott kontúrvonalakkal varrnak körbe. A színpompás és dinamikus végeredményt egyaránt használják hétköznapi és dísztárgyakon, és megtalálható ez a technika a panamai népviseleten is.
A szorgos kezű foltvarróknak ezen felül jutott még idejük és energiájuk egy praktikus strandtáska összeállítására is, aminek lecsatolható oldalzsebébe belefűzhető a vizes törölköző vagy akár a kisgyerek felfújt úszógumija, az értékeket pedig zipzáras rejtekhely óvja.
Néhányan "összedobtak" egy kis papírzsebkendő-tartó dobozt is mintás textilekből, mert mint a csoport vezetője Sós Julianna elmondta, "ez olyan egyszerű és gyors, hogy elkészíthető, míg lefő a kávé".
Kattogtak a varrógépek, villantak a tűk a színes textilek és fonalak fölött. Néha maguk is meglepődtek, hogy egy-egy különösen elmélyült figyelmet igénylő mozzanat közben milyen csendben dolgoznak, mert általában élénk beszélgetés kíséri a kézimunkát – ahogy asszony-közösségekben rendesen szokás.
Szeptembertől minden páratlan heti szombat délutánján a Barátság Kulturális Központban folytatódnak a rendszeres foltvarró találkozók.