A kérdésre 10-20 kéz is a levegőbe lendült. A jó hangulatú, videóval is illusztrált beszámoló során Farkas Bertalan elmesélte azt az utat, amely végül az űrbe vezetett. Felidézte, hogy az ő kiskorában még a mostaninál is elképzelhetetlenebb volt, hogy egy magyar gyerekből űrhajós lehessen. Ő is inkább focizni szeretett volna, de azt a család túl veszélyesnek tartotta. Később kisvárdai középiskolai kollégiumi igazgatója látta meg az első magyar űrhajóst benne, miközben ő maga még csak repülni sem igazán vágyott. Végül mégis vadászpilóta lett, hamarabb, minthogy gépkocsihoz jogosítványt szerzett volna. Vezetett sugárhajtású gépet is, és ez eléggé imponált a lányoknak, úgyhogy végül megszerette.

A hatvanas évek közepén döntött úgy a Szovjetunió, hogy más nemzeteket is bevon az űrkutatásba, mégpedig különböző műszerek megépítése révén. Óriási kihívás volt ez a magyarok tudósoknak, de kiválóan megoldották, és ennek köszönhető, hogy a nemzetek között igen előkelő helyen, hetedikként kerülhetett magyar küldött az űrbe.

Farkas Bertalannak 1977-től kezdődően számos szűrőn kellett átesnie, míg végül a száz vadászpilótából kiválogatták. Felesége mindvégig remélte, hogy a földön marad, de 1980. május 26-án – Valerij Kubaszov szovjet űrhajóssal együtt – a szovjetunióbeli Csillagvárosból elindult az űrbe. A magyar fejlesztők által elkészített műszerekkel végzett kísérletek és kutatások mellett volt alkalmuk mókázni is az űrhajósoknak, és a diákoknak tartott beszélgetés során inkább ezek kaptak hangsúlyt.

"Olyanok voltunk, mint a gyerekek" – mondta a dandártábornok, és ezt igazolták az archív felvételek is, amiken szovjet kollégái például a bajszától akarták megszabadítani a magyar űrhajóst, vagy a súlytalanságban étkezés mókás pillanatai, ahogy a gömbbé formálódott folyadék után úszva elkapták a levegőben. "A súlytalanság állapotát egy-másfél óra alatt megszokja a szervezet, azt követően pedig csodálatos, semmihez sem fogható érzés" – mondta az űrhajós, majd hozzátette, megsúgja dr. Horváth Béla iskolaigazgatónak, hogy mégis milyen földi élményhez hasonlít a legjobban, aztán majd az igazgató eldönti, továbbadja-e a diákoknak.

1980. június 3-án – végül szerencsés véget ért, mivel túlélték – kalandos landolás után a Földön folytatta tevékenységét. Alapító tagja a Space for Earth Alapítványnak, ami a fiatalok képzéséhez kíván segítséget nyújtani, és szintén alapító tagja az Űrhajósok Nemzetközi Szövetségnek. Eddig összesen több mint ötszáz földlakó járt az űrben, közülük még közel négyszázan élnek és tagjai a szövetségnek.

Farkas Bertalan igyekszik mindig naprakész lenni az űrkutatással kapcsolatban. Hisz benne, hogy a Holdon vagy egy űrállomáson sikerül olyan platformot kialakítani, ahonnan megvalósítható a Mars körberepülése. Addig is azt javasolta a diákoknak, hogy az alap angolnyelvismeret mellett, tanuljanak oroszul, kínaiul, mert ezen nyelvek tudóit lasszóval keresik világszerte.

A találkozó végén ismét megkérdezte, ki szeretne űrhajós lenni, és örömmel nyugtázta, hogy maradtak még néhányan.