A résztvevők pénteken egész nap elmélyülten foglalkozhattak a programmal, ekkor lehettem tanúja egy igen összetett játéknak. A cél látszólag az volt, hogy egy korábbi feladat során közösen megfogalmazott értékek – összefogás, segítségnyújtás, siker – szem előtt tartásával egy labdát juttassanak el egyik pontról a másikra. A megoldást különböző külső körülmények nehezítették: a labdát egy függőleges csőről kellett leemelni, majd szűk ajtónyíláson átügyeskedve szintén egy keskeny cső tetejére kellett ráhelyezni, miközben csak a zsinórokkal felszerelt kosárkával érhettek hozzá. Majd ugyanezt a feladatot megismételték úgy, hogy néhányuknak a szeme, másoknak a szája volt bekötve. A sikeres megoldás után mindenki maximálisan elégedett és boldog volt, és úgy vélték, tulajdonképpen különösebb nehézség nélkül sikerült elvégezniük a feladatot. A facilitátor azonban emlékeztette őket a kezdeti kudarcokra, bosszúságokra, keserűségekre, amiket megéltek a végrehajtás során, és amiket lebegő "aranyködként" most elfed a siker.

"A hétköznapi valóságban egyre nagyobb kihívásokra kell reagálnunk, szocializálódnunk kell a kudarcra is, átélni akár szélsőséges érzelmeket, valódi tét nélkül. Az a kisgyerek, aki már óvodás korban megtanulja kezelni ezeket az élményeket, várhatóan felnőtt életében is sikeres lesz" – mondta Bányai Sándor, kalandpedagógus, a Kalandok és Álmok Szabadidőpedagógiai és Animációs Szakmai Műhely vezetője. Az angolszász gyökerű módszert ő mutatta be az érdeklődőknek, akik négy napon keresztül játszottak, elemeztek és közben tapasztalat útján sajátították el ezt az interaktív pedagógiai formát. Az intenzív tanulási folyamatot dolgozatírás követi. Az óvónőknek meg kell tervezniük egy élménypedagógia foglalkozást, annak megfelelően, mi szorul fejlesztésre, mi okoz problémát a rájuk bízott csoportban. Az értékelést követően már maguk is alkalmazhatják a módszereket, nem csak óvodás, hanem trénerként akár más korosztályú közösségek érdekében is.

A játékoknak a facilitátor teremt keretet, aki nem irányít, pláne nem előad, hanem egy keretmese segítségével felvázolja a célt, amit a csoport tagjainak – hol szigorúan, hol lazán meghatározott szabályok között – el kell érniük. A folyamat során átélt élményeket aztán elemzik, levonják a tanulságokat. A képzés annyiban tér el a szokásos közösségépítő tréningek menetétől, hogy itt Bányai Sándor, mint pedagógus is átbeszéli az óvónőkkel, hogy egy-egy módszert hogyan és miért tudnak alkalmazni a kisgyerekekkel. A képzés során játszott konkrét játékok nem mindegyike alkalmazható egy-az-egyben az óvodások között, de a minta konvertálható különböző korú közösségekben is.

"Szerdán még egymás nevét tanulták, most pedig egy igen összetett és nehéz feladat során maximálisan támaszkodnak egymásra." A facilitátor a labdás játék után megkérdezte a résztvevőket, mit tanultak a végrehajtás során? Együttműködést, egymásra figyelést, a tapasztalatok átadásának fontosságát, bátorságot, a feladatmegosztás értelmét, és hogy fontos vagyok a csapatnak – hangzottak a feleletek. "Az érzelemmotiváltság, a tapasztalati tudás sokkal célravezetőbb, mint egy előadás, ahol a kivetítőn megjelenő okosságokat a hallgatóság leírja, kétszer aláhúzza és szövegkiemelővel bekeretezi" – foglalta össze a módszer lényegét Bányai Sándor.

A kisgyerekek nem tudják megfogalmazni, mit tanultak egy-egy játékból, "mindössze" örömüket lelik benne, de akkor is fel kell nekik tenni ezeket a kérdéseket már egészen kicsi kortól. Az óvónőknek a legnehezebb a feladatuk, hiszen a kisgyerekek még nem feltétlenül tudják verbalizálni az érzelmeiket, de ebben a korban kell elindítani a folyamatot, aminek vége egy stabil önismereten és értékenden alapuló önkép.

Bányai Sándor ugyan már több mint félszáz tréninget tartott felnőttek számára, de most először dolgozott óvónőkkel. Ugyancsak először látogatott Százhalombattára, de kreativitását mi sem bizonyítja jobban, mint hogy az egyik feladatot városunkra specializálta: a játék során a részt vevőknek csövek és gumilabdák segítségével kellett "megcsapolniuk az olajvezetéket". Péntek délután kollégája, Urbán Mónika, kaposvári tanítónő is csatlakozott, aki inkább ismerős a kisgyerekes közegben, és aki egészen más szemléletet hozott a foglalkozásokba.

Az átélt élmények még napokkal később is átitatták a részt vevők gondolatait, beszélgetéseiket. Takácsné Simonics Judit, a Kipp Kopp Óvoda vezetője elmondta, elsősorban a magatartás problémás gyerekek szociális kompetenciájának fejlesztésére kerestek megoldást és találtak rá a Kalandok és Álmok pedagógus-közösség programjára, aminek csapatépítő tréningként is hasznát vették az óvónők.