Sikeresnek bizonyult a Kodály Zoltán sétányon lévő Pálma Kávéház táncházas, nőnapi rendezvénye, amit – nyilván – március 8-án tartottak. Mert lám, egy diósdi testvérpárt, Rásó Lucát és Barnabást is idevonzott a hangulatos mulatság, akik rögtön táncra is perdültek a tárnoki Bara Népzenekar ropogós csárdására. (Egyébként mindketten a fővárosi Bihari János Táncegyüttes tagjai.) Bebizonyosodott tehát, hogy nemcsak a rockra- és egyéb műfajú könnyűzenére vevők a szórakozni vágyók, hanem a folklórra, a népzenére, a néptáncra is.

A kezdeményezés motivációjáról érdeklődve a kávéház két tulajdonosa, Szilágyi Gábor és István kifejtette, a rendezvényt részben a szükség szülte, az ok pedig a világméretű recesszióban keresendő. A belső fogyasztása visszaesése a vendéglátóipart is érintette, de legérzékenyebben a kávéházi életet. Mert egy kávéra, egy röviditalra hamarabb betér egy presszóba a vendég, és ez érvényes az éttermekre is. Hiszen enni mindenképpen kell, akkor is, ha szerényebb menüt rendel a vendég. Ezért úgy próbálják fenntartani kávéházukat, hogy különféle programokat kínálnak a vendégeiknek a hétvégeken. Rendeztek már zenés nosztalgia-estet, de ismerkedési-, magányos klub szervezésében, irodalmi esteken, író olvasó találkozókon is gondolkodnak. Most a Forrás szenior táncosait hívták meg rendezvényükre.

Már-már úgy tűnt, a Forrás táncosai elmaradnak, (mondják, a nőnapi rendezvény miatt késlekedtek), de este késő mégis befutottak, a hangulat pedig rövidesen a csúcsára hágott. De amúgy sem lett volna üres a kávéház, hiszen azok a törzsvendégek is bejöttek, akik korábban már el-elmaradoztak, és jó néhány "öreg Forrás táncos" is betért. Úgy tervezték, a táncház éjfélig tart majd, de másként sikerült, közel éjszaka 3 óráig tartott az önfeledt szórakozás.

Minden recesszió, gazdasági válság előbb utóbb véget ér. De talán azokat a "témás kávéházi" rendezvényeket is érdemes lenne fenntartani, amiket most a kényszer szült. Mert tartalmasabb, értékesebb lenne a kávéházi élet.