A találkozást Nagy Rozál, a BKK kiállításokért felelős munkatársa vezette be, aki a művészetek lényegéről kívánt szólni először a közönséghez. Érdemes felidézni néhány gondolatát.

"Történelmi tanulmányaink szerint az ember életében az alkotás igénye és annak folyamata mindig jelen volt. Széles körű nézeteltérés található abban, hogy mi alkot művészetet és végeredményben nincs olyan egyedi meghatározása, amit mindenki elfogadna. Napjainkban az emberek többsége érdektelenné vált a művészetek iránt. Nincs ideje foglalkozni vele, vagy csak kívülállónak érzi magát. Jó lenne, ha minden új dologhoz, ami megérint bennünket olyan nyitottan és őszinte kíváncsisággal tekinthetnénk, mint egy gyermek, aki éhes a tapasztalásra és a tudásra... Merjünk bátran kérdezni, ha nem értjük, ami felénk irányul, szeressük a szépet, az eredetit – a művészetet."

A BKK művelődésszervezője e szavakkal adta át a kiállítást Németh Nóra, művészettörténésznek, akinek megnyitóbeszédéből idézünk: "Nagy Endre autodidakta képzőművész. Gyermekkorának szinte minden nyarát Olaszországban töltötte: talán innen indult művészetek iránti szeretete. 15 éves korától ír verseket, 2001-ben fordult édesanyja hatására a festészetben rejlő szépségek felé. Alkotásaival a közönség 2003 után számos kiállításon találkozhatott. Festmény és vers szorosan összefonódik művészetében, kiegészítik egymást. Nála hangsúlyosan érvényes a leonardo-i mondás: "a festészet néma költészet és költészet vak festészet." Festményei és plasztikái többnyire aktok. Munkamódszere egészen sajátos: az éjszaka hozza meg számára az ihletet, festményei egyetlen éjszaka leforgása alatt, személyes élményen alapulva születnek.

Jelen tárlat a művész 2008 óta készült alkotásait mutatja be. Nagy Endre itt látható művei témaválasztás és technika szempontjából tradicionálisak: festményei vászonra készült olajképek, főszereplőjük minden esetben a sajátos látásmóddal megjelenített és megelevenített Nő. A kiállítás szépségét fokozza a festmények visszafogott tónusú palettája. Ecsetkezelése szenvedélyes, izgatott, gyors munkáról árulkodik, a festéket sűrűn, vastag rétegekben viszi fel a vászonra, a felületből kiemelkedő festékcsomóktól, rétegektől reliefhatásúvá vált felületek tapintásra ingerelnek.

Nagy Endre több képén a sziluettszerűen megjelenő női test mellett a nőiségre-nőiességre utaló formák, szimbólumok: mint a gömb, a kör, a rombusz, hullámvonalak, gyümölcsök, kehely tűnnek fel, máshol egyes vonzó női testrészek, vonalak kiemelésére törekszik. Egyes művein a női formák némileg absztrahálva, de felismerhető módon, hullámszerűen, színfoltokra szabdalva, egymásba oldódva láthatók. Feltűnő azonban, hogy e képeken jellemzően nem a szerelem fellobbanó, derűs, felhőtlen, harmóniát sugárzó állapotát látjuk, hanem sokkal inkább a két nem örökös harca, a szerelemmel, de még inkább a párkapcsolattal járó gyötrődés, hiányérzet és a csalódás érzése, hangulata van jelen.

Végezetül álljon itt egy idézet az alkotótól: "Az én igaz történeteim a kapcsolatokról szólnak, a kapcsolatokban rejlő érzésekről, a folytonos és megállíthatatlan változásainkról. A Nő és Férfi. Örök ellentét. Vonz, és egyben taszít, éltet, de belehalsz: és ez annyira jó. Szűnni nem akaró áramlat sodor bennünket éretten, és éretlenül, értetten és érthetetlenül."

A kiállítás március 24-ig látható a BKK Galériájában.