Tari Annamária pszichológus kutatási területe e digitális kor szülötteinek lelkivilága, és szintén a valós világból kiszakadókkal foglalkozik munkája során Zacher Gábor toxikológus is.

A pszichológusnő a különböző generációk változó szokásairól kezdett párbeszédet a közönséggel, végigvezetve az offline – színház, mozi, étterem – szórakozási formáktól, a mai, szinte kizárólag a virtualitáson alapuló kikapcsolódásokig. Arra a kérdésre, hogy hogyan szoktak szórakozni, némi zavart kacagás után kiderült, hogy színházba ugyan nem, de moziba sokan járnak. Többen sportolnak is, de csak kevesen kirándulnak. A hallgatóság nagy része regisztrált a facebook-on, a legnagyobb közösségi portálon, és mint bevallották, folyamatosan, épp az előadás alatt is "fent vannak". A pszichológusnő ismertetett még néhány hasonló oldalt, amit eddig nem ismert a battai diákság. Ők is a Z-generáció tagjai, akik beleszülettek abba, hogy akár 7/24-ben, azaz a hét minden napjának, minden órájában online legyenek, és ebből sok időt töltsenek aktív jelenléttel a net-es felületeken.

A pszichológusok 20 éve szaladgálnak azon változások után, amiket az internet megjelenése okoz. Az érzések kezeléséhez idő kell. Ha egy fiatalt sérelem ér, azonnal kiönti magából a közösségi portálon. Ezt a visszatarthatatlan közléskényszert "érzelmi inkontinenciának" hívja a szakma – fogalmazott a pszichológusnő. Attól, hogy a kamasz kiadja magából a problémát, megkönnyebbülhet ugyan, "de a helyzet nem oldódik meg" – ahogy ezt egy diák be is kiáltotta az előadáson.

A több száz jelenlévő közül mindössze öten tették fel a kezüket arra a kérdésre, hogy a szüleik ismerik-e a facebook-jelszavukat. Miközben a közvetlen valós környezet, például a család ki van zárva, mindenki más számára nyitott a fiatalok virtuális élete. A pszichológusnő a vadnyugathoz hasonlította a web-es állapotokat: nincsenek törvények, bárki bárkinek bármivel akár az agyára is mehet. Ami egyszer felkerül az internetre, legyen az egy rossz pillanatból fakadó megbélyegzés, az visszavonhatatlan. Míg korábban magunk védtük személyiségünk határait, például nem nyitottunk ajtót idegeneknek, most a fiatalok maguk bontják le azokat a falakat és teszik védtelenné magukat. Ennek egy további veszélye, hogy könnyű prédát kínálnak a fogyasztókra vadászó cégeknek. "Az is probléma, hogy a korábbi generációkhoz képest Ti nagyon sok információt kaptok, néha megdöbbentően felnőttesek vagytok, és ettől a felnőttek sokszor bajban vannak" – fogalmazott Tari Annamária. A szülők egyszerűen lemaradnak, nem tudnak lépést tartani a gyerekükkel ebben a folyton változó folyamatban, csak a "nyaggatási faktorral" találkoznak, mikor a gyerek különböző intenzitással éppen valamilyen új kütyüért nyúzza őket.
"Kéken világít a hasad" – szólt rá Zacher Gábor előadása kezdetén egy telefonját nyomogató diákra, majd tanácsot adott neki, hogyan tehetné ezt diszkrétebben.

A teljesen absztinens világot és a kábítószer-függőét két szobához hasonlította, amit egy hosszú folyosó köt össze. "Attól még senki nem lesz marihuana-függő, ha kipróbálja, de tény, hogy kilépett a szermentes szobából" – fogalmazott a toxikológus. Innen rögös és hosszú út vezet a függőségig, ahonnan azonban már nincs kilépés. Ugyanis, aki – sokszor fájdalmas küzdelem árán – leteszi a szereket, azt a legjobb esetben is maximum "szermentes függő"-ként aposztrofálhatjuk. Fontos, hogy a kamasz tudjon kihez fordulni, tudjon felnőtt segítséget kérni, ha gondban van. Zacher Gábor arra bíztatta a közönséget, ha már bajba kerülnek, kérjenek nyugodtan segítséget, időben megelőzve egy esetleg még nagyobb megpróbáltatást.

Nagyon jó lenne eljutni oda, hogy ne legyen divat drogokat használni, de ezt némiképp hátráltatják a történelem során fel-felbukkanó művészek, akiknek "bejött", azaz szer hatása alatt alkottak maradandót. Erre azonban egy-a-millióhoz az esély, figyelmeztetett az előadó.

A legfontosabb, amit el kellene sajátítaniuk a fiataloknak és ahhoz bátran ragaszkodni, a NEM-et mondás tudománya. Nem az a bátor, aki beleszív a cigibe, vagy kipróbálja a felkínált kábítószert, hanem, aki tud NEM-et mondani, mer más lenni, mint a többiek. Ebben nagy a felnőttek felelőssége, hogy a gyerek meg tudja fontolni, kinek a szavára ad, legyen tisztában a saját értékrendjével, legyen biztos támasza kiállni a véleménye mellett. "Szerencsére a fiatalság 60 százaléka tud nemet mondani. Legyenek inkább ők a példakép, mint az, aki beiszik és beszól" – mondta a toxikológus.

A különböző drogok hatásait egy pókkísérlet képein keresztül ismerhették meg a diákok. A néhol kusza, máshol hiányos hálók jól mutatták, hogy milyen gondolkodás- és viselkedésbeli változásokat okoznak a különböző hatóanyagok. "A kábítószer használat maga a változás" – fogalmazott Zacher Gábor, és ha beindul ez a változás, már nem lehet beleszólni a folyamatba. Már a kisgyerekekkel kezdeményezni kell a beszélgetést ezekről a kérdésekről, hogy amikor döntési helyzetbe kerül, megfontoltan, tapasztalattal, tudással felvértezve tudjon határozni.

Az ilyen beszélgetésekre jó apropót adnak a mesék, amikben több helyen is szerepelnek különböző szerek. Ezt nagy derültség mellett képekkel is illusztrálta az előadó: a békakirály megcsókolásával hallucinogén toxikot nyal fel a királylány, ezért lát királyfit; a teljes pszichedelikus látomássorozatot felmutató Alice Csodaországban című meseregényről nem is beszélve.

"Ami mosolyt fakaszt, az pozitív érzelmekkel jár, és az sokkal inkább megmarad az emberben" – mondta Zacher Gábor, és a témák komorsága ellenére is jó hangulatú előadásokon pont ezt lehetett érezni.
Lezárásul a gyerekek néhány perces, zenés montázst néztek meg, a Bölcsőpark Alapítvány "Eltitkolt lapok" című filmjét, ami számos veszélyhelyzetet felmutatva arra hívta fel a figyelmet, hogy vigyázzanak magukra, vigyázzanak egymásra a fiatalok!