Az Eötvös-hét programsorozatának immár hagyományos rendezvénye az író-olvasótalálkozó. Miklós Magdolna tanárnő elmondta, hogy tavaly Nógrádi Gábort köszönthették az iskolában, idén pedig nagy örömükre az igen népszerű, fiatal költő is elfogadta meghívásukat. Az alsó tagozatos gyerekek ezen a héten a tanító nénik segítségével megismerkedtek Paca cár és a Büdös Pizsamázó kalandjaival, a felsősök pedig Varró Dániel műveit szavalták a versmondó versenyen. A találkozó elején két győztes (Söjtöri Dániel és Moldován Csenge) saját költeményeivel köszöntötték a költőt.

A beszélgetés ugyan "unalmasan" kezdődött – Söjtöri Danitól az Unalmas őszi vers az unalomról című költeményt hallgathatta meg a közönség –, igen vidám hangulatban folytatódott. A gyerekek hangulatos rímekbe szedett versekből tudhatták meg, hogy a tizenkét éves Varró Dani azért akart költő lenni, mert megirigyelte a nővére által írt verseket, és azokat a nagy elődöket, akikről ötödik, hatodik osztályban azt hallotta tanáraitól, hogy "országosan híres költők lettek". Így született meg az akkor még gátlásos, félénk kisfiú könnyed, játékos stílusú Nyuszika-trilógiája, amelynek bátortalan főszereplőjével a költő lelki közösséget érzett.

A gyerekek érdekes kérdéseire adott válaszokból megtudhatták még a közönség soraiban helyet foglalók, hogy Varró Dániel legkedvesebb költőjének, Arany Jánosnak a Toldijából olvasott fel részleteket az akkor még csak édesanyja pocakjában cseperedő kisfiának, később, Ady verseivel nyugtatta a pityergő kisfiút.  A költő bevallotta azt is, hogy városlakóként inkább a villamos csilingeléséhez fűzi szorosabb viszony, mint a madárcsicsergéshez, és azt is, hogy az ihlet néha a legkevésbé alkalmas időpontban érkezik, például a zuhany alatt állva jut eszébe egy nagyszerű szófordulat vagy téma: "Nincs fantáziám, ezért leginkább a velem vagy az ismerőseimmel történtekről írok." Megtudhatták a diákok, hogy gyerekeknek szívesebben ír verset Varró Dániel, mert a "felnőttséghez" még nem érzi magát elég öregnek. Elkészült alkotásairól úgy nyilatkozott a költő, hogy egyre nehezebben "engedi el" őket, mert újra és újra nekifog az írásnak, csiszolgatja, változtatja a verseket.

Ritkán adatik meg a versszerető gyermekeknek és felnőtteknek, hogy a műveket az alkotó maga mutatja be. Ezen a délutánon erre is sor került. Jót derültek a gyerekek, amikor Varró Dánieltől megtudták, hogy a buszvezetők bizony mindig mogorvák, és odacsukják az utasok orrát. A Badar madárhatározó segítségével a szalakótáról kiderült, hogy néha kicsit kelekótya, a vörösbegy kedvence a rumos meggy, a vörös vércse pedig rákapott a söröcskére. 

A találkozó után a költő elmondta, örül annak, ha az olvasóival találkozhat. Fontosnak tartja a gyerekek visszajelzéseit, és azt, hogyan gondolják tovább műveit. "Jó esetben sikerül közelebb hoznom a "félelmetes", tankönyvekből tanulandó irodalmat ehhez a nemzedékhez. Remélem, számukra is élmény, ha kortárs költővel találkozhatnak."