Az elmúlt évtizedek során új tantervek kerültek bevezetésre, majd a gyakorlati alkalmazás során, rövid idő után ismét változtatásokra volt szükség. Szinte átláthatatlan a választék a tankönyvpiacon, nem egységesek a követelmények az iskolákban, időszerű a finanszírozási rendszer átalakítása. Változik a világ, így, a szakemberek szerint az oktatásban is változtatásokra van szükség. A problémák megállapítása után döntött úgy a kormány, hogy a rendszer hatékonyabbá tétele, a diákok piacképes tudása, az esélyegyenlőség biztosítása és a költségtakarékosabb intézményfenntartás érdekében új köznevelési törvényt alkot.

A november 15-i szakmai napon több pontosítás, és a törvénnyel kapcsolatos, a gyakorlati megvalósítást segítő információ hangzott el. Az egyik legfontosabb változás, hogy 2013. január 1-jén egyes oktatási intézmények állami fenntartásba kerülnek, irányításukat a Klebelsberg Intézményfenntartó Központ látja el. A KIK alkalmazottai lesznek a pedagógusok és az oktató-nevelő munkát segítő közalkalmazottak. Az önkormányzatok további döntésétől függ a technikai dolgozók foglalkoztatása, de figyelembe kell venni a közalkalmazottak jogállásáról szóló törvényt, és be kell tartani a munka törvénykönyvében foglaltakat.

A szakmai napon elhangzott még, hogy az oktatási intézményeknek 2013. március 31-ig kell átdolgozniuk alapdokumentumaikat. A meghirdetett, működő programokat felmenő rendszerben megtarthatják. A megújuló NAT alapján készülhetnek a kerettantervek, amelyekben tíz százalékban törekedhetnek az iskolák egyéni arculatuk kialakítására, a tananyag szabad megválasztására. Ez a rendelkezés biztosítja az egységes követelményeket, az intézmények közötti átjárhatóságot. Jövő év szeptember elsejétől – amennyiben az iskola az egész napos modellt választja – 16 óráig tart majd a nevelés-oktatás.

Szó esett még – dátum nélkül – a pedagógusok életpályamodelljének bevezetéséről is. Életbe lép az új típusú munkaidő-szabályozás, a béremelés azonban még bizonytalan. Számíthatnak a pedagógusok a korábbinál intenzívebb szakmai minőségellenőrzésre, melyet háromtagú, köznevelési szakértőkből álló csoport végezhet.

Az említett változások koordinálását a KIK végzi, amely központi és területi szervekből áll. Területi szervezeti egységek a járási tankerületek (198) és a megyeközponti tankerületek (19) lesznek, melyeket a már kinevezett tankerületi igazgatók irányítanak. Főbb feladataik közé tartozik az illetékességi területükön működő köznevelési intézmények irányítása, a pedagógiai munka összehangolása, kapcsolattartás az intézményvezetőkkel, pedagógusokkal és a köznevelés más szereplőivel.

Az Arany János Általános Iskola és Gimnázium szakmai délutánját követő napon járt Százhalombattán az érdi tankerület igazgatója, Sárközi Márta. Az igazgató harmincöt évvel ezelőtt választotta az oktató-nevelő munkát hivatásául. Húsz évig igazgatóként, az utóbbi öt évben pedig köztisztviselőként dolgozott. Látogatása alkalmával találkozott a város vezetőivel, és bemutatkozott az oktatási intézmények vezetőinek az Eötvös Loránd Általános Iskola 40. Jubileumi Év és 20. Eötvös-heti ünnepségsorozatának megnyitója előtt. Feladatairól és terveiről később tájékoztatja a Hírtükör olvasóit a tankerületi igazgató.

Az érem másik oldala

A Pedagógusok Szakszervezete és a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezete kétségeit fogalmazta meg az oktatásban történő változásokkal kapcsolatban. Az érdekképviseletek helyi vezetői – Szuláné Eckhardt Laura (PSZ), Kőváriné Pintér Valéria (PDSZ) – is aggasztónak tartanak egyes intézkedéseket. Véleményüket az alábbiakban foglalták össze.

A közoktatásban zajló változások egyszerűsítve két problémakör köré rendezhetők. Az első, a január elsejétől életbe lépő államosítás. Szerencsére, hogy a helyi intézmények fenntartását Százhalombatta Város Önkormányzata továbbra is vállalja. A pedagógusok és a pedagógiai munkát segítők azonban állami irányítás alá kerülnek, munkabérüket a központi költségvetésből kapják, szakmai irányításukat a tankerületek végzik. A technikai dolgozók az önkormányzat alkalmazza, ez pedig zavarossá teheti a munkáltatói jogkörök megszokott gyakorlatát.

A pedagógusok állami irányítása régmúlt idők negatív szájízű eseményeit idézi fel. Rengeteg kérdés merül fel ezzel kapcsolatban. Például: a pedagógusok átirányítása intézmények és települések között; központi szabályozás, hogy ki, hol, hány órában és mit tanít; a szakfelügyelet visszaállítása, amikor egy-egy meglátogatott óra alapján ítélik meg a pedagógusok szakmai munkáját, és döntenek előmeneteléről. A szakmai előlépés, a különböző fokozatok elérése egyébként is súlyos terheket ró a pedagógusokra. A magasabb kategóriába lépés feltétele ugyanis a szakfelügyelet pozitív értékelése mellett a képzéseken való részvétel is. Ezeknek a képzéseknek a díja azonban igen magas, támogatási rendszerük pedig nincs kidolgozva. Vajon hogyan tudják majd a pedagógusok ezeket önerőből finanszírozni? További probléma, hogy az egységes tankönyvek és a kerettanterv bevezetése után, az iskolák csak tíz százalékban valósíthatják meg az eddig jól bevált, kipróbált sajátosságaikat.   

A második problémakör a pedagógus életpályamodell bevezetése. Ez biztosította volna a bérek emelkedését is a megemelt munkaterhek mellett. A terhek valóban emelkedni fognak, mert a huszonhat óra lesz a kötelező óraszám, illetve ezen felül is elrendelhető lesz a helyettesítés, a felügyelet maximum harminckét óráig, a bérekre azonban, úgy tűnik nincs megfelelő fedezet. Ebben az esetben a negyven órás munkaidőből csak nyolc óra marad, amivel a pedagógus maga rendelkezhet. Ezt kell felhasználnia javításra, tanórák előtti előkészületekre, az osztályokkal, diákokkal kapcsolatos adminisztrációs tevékenységekre stb. Ezeket a tevékenységeket pedig, az iskolai tanári szobákban nehéz elévégezni, mert a nyugodt, csendes körülmények legtöbb helyen nem biztosítottak. A szakszervezet egyértelmű állásfoglalása, hogy az életpályamodell bevezetése nem kellőképpen átgondolt, és a megfelelő anyagi forrás hiányában az új modellt nem szabad bevezetni.