Az évek óta folyó képzési program keretében a hallgatók a bölcsészettudomány és a természettudomány régészettel kapcsolatos legújabb kutatási és együttműködési eredményeit ismerhetik meg.

Napjainkra sajnos, leginkább a leletmentő ásatás jellemző, vagyis meghatározott idő alatt kell a régészeti lelőhelyeket feltárni, tulajdonképpen megsemmisíteni. A kapcsolódó speciális tudományos vizsgálat érdekében azonban egyre több helyen vesznek földmintákat is a lelőhelyekről, az állati, növényi maradványok, vagy éppen ezek hiánya ugyanis képet ad lelőhely egykori vegetációjáról, mindennapi életéről, vagy akár az itt élt társadalom szerkezetéről.

Dr. Fűköh Levente, a Mátra Múzeum igazgatója malakológus, vagyis a puhatestűek kutatója. Előadásából megtudhattuk, hogy a régészeti lelőhelyeken gyűjtött csigaházak, kagylók is sok információval szolgálják a régészettudományt. Az előkerült fajok nagy biztonsággal jelzik például az éghajlatban bekövetkezett változásokat, az őshőmérsékletet. Ha a régészeti rétegben új faj jelenik meg, az vegetációváltozásra utalhat. Ha egy hűvös, árnyékos helyet kedvelő csiga eltűnik a mintából, akkor azon a területen erdőirtás történt, egy nem honos fajta maradványa pedig a távolsági kereskedelem meglétére utal.

Csippán Péter, az ELTE Régészettudományi Intézetének archeozoológusa a lelőhelyekről előkerülő állatcsontokat vizsgálja, amelyek egy-egy terület és korszak faji összetételéről árulkodnak. A százhalombattai Földvárban talált állatcsontok például arra engednek következtetni, hogy itt a bronzkorban jelentős állattartás folyt. A domináns a szarvasmarha volt, emellett a birkacsontok megléte is jelentős, de találtak lócsontot is, amelyen a nyomok arra utalnak, hogy az állat húsát fogyasztották. Nagyszámú szarvascsont azt bizonyítja, hogy a Földvár lakói a közelben vadásztak.

Kállayné Szerényi Júlia biológus az érd-százhalombattai Sánc-hegyen lévő földépítmények lösznövényzet-átmentéséről tartott előadást. A globalizáció hatására a Kárpát-medencében számos agresszív, tájidegen növényi faj terjedt el, amelyek elnyomják, kiirtják az itt őshonos növényeket. Az őskori földépítmények - földvár, halomsírok – azonban átmentették az őshonos növényeket, és ha ezeket nem bolygatjuk – vagyis nem műveljük –, akkor az őshonos növények újra tért nyerhetnek maguknak. A Sánc-hegyen például számos bennszülött faj kapott újra erőre. Ilyen a magyar szegfű, az árvalányhaj, a sárga len, az érdescsűdfű, macskahere, csajkavirág. Valamennyi növény védett, és ha lassan is – a csajkavirágnak mindössze tíz példánya van –, de terjednek a Sánc-hegyen.