Az elképzelés szerint a kis- és közepes vállalkozások támogatásának három csatornája lenne, mégpedig: a társasági adó mérséklése 10 %-ra 500 millió forint adóalapig, a Széchenyi-hitelkártya keretének megemelése 50 millió forintig és az EU-s támogatások átcsatornázása.
Társasági adó mérséklése. Az első probléma ott van, hogy a 10 %-os társasági adóalap az EU úgy nevezett "de minimis" (a kisvállalkozások megengedett állami támogatása) rendszerében is nagyon alacsony szintet képvisel, azaz Brüsszelből kifogások érkezhetnek. A másik gond az, hogy ezzel nem a kis- és közepes vállalkozás nyernek, hanem a propaganda által szidott "oligarcha" nagyvállalkozók. Tudni kell, hogy egy cég praktikusan 400 millió forint éves árbevételig kisvállalkozásnak, míg 1.500 millió forintig közepes vállalkozásnak minősül; ezen értékek felett már nagyvállalati kategória. Minél nagyobb egy cég, az árbevétel arányos adózás előtti eredménye annál inkább belesimul a nagy átlagba, ami – ágazattól függően – 4-8 %. Ez azt jelenti, hogy egy 400 milliós, az adóalap számviteli eltüntetésében nem érdekelt és sikeres kisvállalkozás adózás előtti eredménye kb. 20-30 millió, míg a legnagyobb méretű közepes vállalkozásé kb. 80-120 millió. Innentől kezdve tehát az 500 millió forintos adóalap-határ beállítását inkább abból a szempontból lenne célszerű elemezni, hogy mely hazai érdekeltségek fognak ebből profitálni.
Széchenyi-hitelkártya keret. A hitelkonstrukciót a kereskedelmi bankokon keresztül az állam (konkrétan az MFB és a Hitelgarancia Zrt.) nyújtja, de ezzel egyidejűleg ugyanebben a kategóriában valamennyi bank adja a saját hiteltermékét is az eredetivel azonos feltételek mellett. Igazából itt semmi nem történt, hiszen az 50 milliós keretet már évek óta több bank is kínálja, igaz, komoly fedezetigény mellett.
EU-s támogatások átcsatornázása. Ez nem fog menni, mert a különböző EU-s alapok nem ezt a célt szolgálják. A brüsszeli ellenállást az is motiválja, hogy Bulgáriában és Romániában az ilyen célzatú támogatások a korrupciós csatornákban szőrén-szálán eltűntek.
A megszorító csomag népszerűbb elemét képezi tíz, úgynevezett kisadó eltörlése. Már a bevezetőben rá kell mutatni, hogy ez által kb. 80 milliárd forintnyi adóbevételtől esik el a központi költségvetés, de az önkormányzatok (kommunális adó) is. Két adónem eltörlését viszont mindenképpen az "öngól" fogalmával indokolt jellemezni, mégpedig a házi készítésű gyümölcspárlatok jövedéki adójának és a tavaly bevezetett "vagyonadónak" (országúti cirkálók, repülők, házi helikopterek, yachtok) az eltörlését.
A házi készítésű pálinka adója. Az EU-n belül – és ez az Unió megalakulása óta szerződésben van lefektetve – az alkohol, mint jövedéki termék kötelezően adóköteles. Ez alól egyedüli kivételt jelent erősen korlátozott mértékben Ausztria és Észak-Olaszországnak valaha Ausztriához tartozó része. A XVIII. században, amikor Mária Terézia és II. József alatt a Habsburg örökös tartományokban (Belgium, Ausztria, Cseh- és Morvaország) "de facto" megtörtént a jobbágyfelszabadítás, a volt jobbágybirtokok bérlői megkapták a kocsmáztatási jogot a birtok terményeinek vonatkozásában és mértékében. Az osztrák és meráni gazdák az EU csatlakozáskor a szerzett jogaikhoz ragaszkodtak. Mi erre nem hivatkozhatunk, mivel a nemes és tekintetes magyarországi és erdélyi rendek II. Józseffel a rendeleteit visszavonatták és 1850-ig nálunk a jobbágyrendszer "de jure" és "de facto" fennmaradt. Ha mindezek ellenére mégis megkísérelnénk ezt az adónemet eltörölni, akkor szinte azonnal számíthatunk a brüsszeli szankciókra, illetve példátlan módon ki leszünk téve annak is, hogy az Unió alapszerződései szerint illetékes Európai Bíróság fogja az erre vonatkozó jogszabályunkat elkaszálni.
Vagyonadó. Ennek az adónemnek az eltörlése nem tekinthető megfontolt és bölcs döntésnek, inkább egy korábbi kijelentéshez való ragaszkodásnak. Őszintén, ki sajnálja az adriai tengerparton hajóval rendelkezőket vagy a Jaguár gépkocsik tulajdonosait?
Végezetül egy kis adóelmélet. Az adónemeket három típusba lehet sorolni, mégpedig a forgalmi típusúak (ÁFA, jövedéki adó, vámok, stb.), a jövedelmi típusúak (SZJA, Tao, stb.) és a vagyoni típusúak (gépjárműadó, öröklési illetékek, ingatlan átírási illetékek). A forgalmi típusúak változtatása az inflációt és a fogyasztást befolyásolja, illetve kihat a megtakarítások alakulására. A jövedelmi típusúak módosítása a termelés versenyképességét, illetve a fizetőképes kereslet nagyságát determinálja. A vagyoni típusúak semlegesek, sőt inkább a korlátozzák luxusfogyasztást és a pénzügyi felhalmozásokat visszacsatornázzák a termelésbe. Európa nyugati részén a három típust egymással párhuzamosan alkalmazzák; sajnos, mi lemondtunk a látható vagyonok adóztatásáról. Vajon miért?
