Így legyen lottó ötösöm! Ezelőtt két hónappal azt írtam, hogy az ingatlanadó elkerülhetetlen – hát megérkezett! Az elsődleges hírek értelmében az adó alapját a magánszemély tulajdonában lévő épületingatlan forgalmi értéke képezi, mégpedig sávokra lebontva. A lakás, családi ház 2 millió forintig nulla kulcsos, 2-10 millió között 0,2 %, 10-30 millió között 0,35 % és 30 millió fölött 0,5 % - évente. A garázsok és üdülők adója évi 1 %. Az állami és az egyházi tulajdonú ingatlanok nem adóznak; ugyancsak nem adóznak a nyugdíjasok sem, viszont esetükben eladáskor vagy örökléskor az adót visszamenőlegesen meg kell fizetni. Az még nem világos, hogy az adó sávos lesz-e vagy a sávba tartozóan taxatív.
Az adót az önkormányzat fogja kivetni és behajtani. A kérdés viszont az, hogy miként fogja megállapítani az ingatlan értékét. Azon érték alapján, amit a tulajdonos gondol az ingatlanáról, vagy azon érték alapján, amennyit az ingatlan épp aktuálisan ér? Ezerszer hangoztattam már, hogy ha valaki két évvel ezelőtt az Ófaluban 20 millióért lakást vett, az ma legyen boldog, ha 16 millióért el tudja adni. És ha netalán jövőre lesz kénytelen piacra dobni az ingatlanát, akkor számára a 12 millió forintos eladási ár is egy elérhetetlen álom marad. Az önkormányzat viszont az adót mindenképpen ki fogja vetni, ugyanis a másik oldalon a várható adóbevételnek megfelelő vagy még nagyobb összegű „elvonás-jutalomban” fog részesülni (országos szinten kb. 225 milliárd forint). A lényeg az, hogy a példánkban szereplő 20 milliós lakás tulajdonosa évi 65.000 forint adóra számíthat – ez egy-másfél havi törlesztő részlet CHF alapú hitel esetén.
A Fidesz-MPSz már jelezte, hogy ha kormányra kerül, akkor ezt az adónemet el fogja törölni. Egyrészt, ez egyáltalán nem biztos, ugyanis országos szinten azt a 225 milliárd forintot – sőt, még többet is – valahonnan ki kell gazdálkodni, mert nemzetközi viszonylatban hosszú időre búcsút mondhatunk a pénzbőség és az olcsó hitelek korszakának. A másik dolog az, hogy – ha a történelmi tényeket nézzük – a Fidesz-MPSz is vastagon benne van a jelenlegi helyzet létrejöttében, hiszen ők is két kézzel, az MSzP-vel és az SzDSz-szel karöltve szavazták meg 2002-ben a Medgyessy féle 100 napos programokat. Ha még távolabbra nézek, akkor az is eszembe jut, hogy az államilag támogatott alacsony forintkamatozású lakásvásárlási hitelek robbanásszerű „felfutása” 2001-re datálható. Attól tartok, hogy az MDF-nek volt igaza akkor, amikor – a népszerűtlenséget is felvállalva – az előbb említett jóléti intézkedések ellen voksolt felhívva a figyelmet arra, hogy azoknak előbb-utóbb eljön a böjtje.
