Az üzem építése 1981 januárjában kezdődött, amikor a Dunamenti Kőolajipari Vállalatot, a mai MOL elődjét dr. Rátosi Ernő irányította. Az egykori vezérigazgató elmondta, hogy már 1974-ben felvetődött az üzem szükségességének gondolata, mert félő volt, hogy az akkori olajár-robbanás, illetve az azzal járó korlátozás eléri Magyarországot is. A várakozások hamarosan beigazolódtak, a beruházás mégis évekkel később indulhatott el, mert az illetékes minisztérium csak hosszas vita után szánta rá magát, hogy embargós amerikai technológiát és berendezéseket vásároljon, mintegy 70 millió dollárért. A szakma egy része az olcsóbb, de jóval tűzveszélyesebb ún. termikus módszert alkalmazta volna, míg a DKV ragaszkodott a legkorszerűbb katalitikus rendszerhez. A harc nem volt hiába való, mert végül sikerült meggyőzni az illetékeseket, hogy az utóbbi valósuljon meg. A döntés helyessége később beigazolódott, mert az olaszok által Németországban épített termikus krakk egységet két év múlva bezárták. Az amerikai, francia, magyar együttműködésben létesült százhalombattai üzem a tervezett határidő előtt fél évvel, 1984 júliusában megkezdte a termelést, a beruházás másfél év alatt megtérült.

Dr. Gombás Vilmos, a beruházás volt igazgatója kiemelte, hogy az építkezés az akkoriban még ismeretlen sátoros borítás alatt folyt, így télen is dolgozhattak, valamint bevezették a 16-18 órás munkanapokat és a kiemelt bérgazdálkodást, amely minden közreműködőt érdekeltté tett a leghatékonyabb munkavégzésben. A több ezres dolgozói létszám és a legkorszerűbb technológia, valamint a magas szintű gépesítés eredményeként az eredetileg tervezett 42 helyett 36 hónap alatt elkészült az üzem.

Dr. Cseh Béla egykori projektfelelős kitért azokra a járulékos fejlesztésekre, amelyek a krakkal párhuzamosan valósultak meg. Ezek - mintegy húsz meglévő feldolgozó részleg bővítése mellett - új egységek létrehozását is jelentették.

Dr. Deák Árpád és Katona Antal korábbi üzemvezetők a részleg technikai fejlődését ismertették, és hangsúlyozták, hogy a máig tartó kiemelkedő eredmények a szakértelem mellett az összehangolt csapatmunkának köszönhetők.

A beszédek után Kelemen Béla, a MOL Csoport finomítás igazgatója és Molnár József pénzügyi vezérigazgató helyettes díjakat és jutalmakat adott át.

Barabás Viktor üzemigazgató, a Kimagasló Munkavégzésért Díj arany fokozatában részesült, Baticz Gábor vezérlő ezüst-, Rádóczi László rendszerkezelő bronzfokozatott kapott.
Prohászka György, Novák Ferenc, Hodur Jenő műszakvezetők, Czecze Lajos munkabiztonsági vezető és Szalai Gyula rendszerkezelő tárgyjutalomban részesült. Rádóczi László és Nagy László műszakvezető emléklapot vett át több mint 35 éves törzsgárda tagságuk okán. Az ünnepség állófogadással zárult.