A Nemzetközi Valutaalap (IMF) Húsvét előtt – ez évben immáron másodszor és egy hónapon belül – ismételten módosította a német gazdaságra vonatkozó előrejelzését; az új prognózis: 5 %-os GDP csökkenés. A Commerzbank elemzői szerint viszont a csökkenés akár 7 %-os is lehet.
Miért drámai ez számunkra? Azért, mert ha a német gazdaság „beszakad”, akkor az – a brit szigetek kivételével – nagyjából hasonló mértékben magával rántja az összes EU tagállam, közöttük Magyarország gazdaságát is. A magyar export 2008-ban kb. 22.000 milliárd forint volt (emlékeztetőül: a GDP 27.000 milliárd forint) és az export 25 %-a közvetlenül Németországba, míg a további, legalább 50 %-a a többi EU tagállamba irányult. Ha tehát hinni lehet az IMF-nek, akkor a magyar exportteljesítmény 2009-ben várhatóan 900-1.000 milliárd forinttal lesz kevesebb, mint 2008-ban. Ha viszont az exportteljesítményünk ennyivel csökken, akkor ezzel egyidejűleg a lakosság vásárlóereje is ab start hozzávetőleg 300 milliárddal és a központi költségvetés bevételi oldala is szintén kb. 300 milliárd forinttal fog zuhanni – és akkor még figyelembe sem vettük ennek a csökkenésnek a kereskedelemre és a szolgáltató szektorokra gyakorolt tovagyűrűző hatását. Csak érzékeltetésül: 300 milliárd forint az annyi, mint országos szinten cca. másfél havi nyugdíj.
Ezelőtt egy hónappal a helyi sajtóban is megjelent tanulmányomban azt írtam, hogy három javaslat fekszik az asztalon: a Gyurcsány csomag, a Reformszövetség csomagja és a Bokros csomag – az utóbbi napokban ez kiegészült a Bajnai csomaggal. Azt kell mondanom, hogy mára már csak a Bokros csomag az, ami esélyt adhat Magyarországnak. Félelmetes látni, hogy ennek az embernek mennyire pontosnak bizonyulnak a számai és próféciáim amelyeket immár harmadik éve hangoztat. Bokros Lajos 1995-ben már kirántotta Magyarországot a bajból, nem ígért könnyű álmot, ráadásul semmiféle korrupciós botrány nem tapadt a nevéhez. Amikor elvégezte a feladatát, vette a kalapját és elment. Nagyon sokan és sokszor elátkoztuk, de 1995-ös csomagjának eredményeiből három kormányzat is megélt. Lehet, hogy újra rá van szükségünk?
