Gyakran jár nyugatra, és látja, hogy Ausztriában, Németországban a lehető legnagyobb mértékben kiaknázzák a megújuló energiaforrásokat. Az üzemek, a lakóépületek, sőt, az istállók tetején is napelemek termelik az energiát, és a szélenergia hasznosítására is van példa. Ahhoz, hogy elképzelését megvalósítsa, pályázati segítségre lenne szüksége, de nincs jó véleménye a pályázatokról. Amikor a százhalombattai üzemet kezdte építeni, volt egy pályázata, amely az elbírálás több fordulóján megállta a helyét, a végén mégis egy multi kapta meg az elnyerhető vissza nem térítendő támogatást, annak ellenére, hogy korlátlan hitellel rendelkezett, végül pedig „leírta” a cégét, és 150 millió forintos adótartozást hagyott maga után.

- Ha egy vállalkozás a keletkezett hasznot visszaforgatja – mondja -, akkor nincs tartaléka, márpedig a pályázatoknál jelentős önrészre van szükség. Egyedüli lehetőségem, ha a bank hitelt ad az önrész biztosítására, akkor meg tudom valósítani az elképzelésemet.

- Mekkora befektetést igényelne a szélkerék beruházás?
- A szélkerék darabja húszmillió forint körüli összegbe kerül. Számításaim szerint a megtérülési ideje 4-5 év, és ez nagyon jó, hiszen már a 7-8 éves megtérülés is rendkívül előnyös, ráadásul ez környezetbarát beruházás, ami a CO emisszió szempontjából is figyelemre méltó. Nyilvánvaló, hogy a szélkerék nem tudná a teljes energiaszükségletünket fedezni, de biztos vagyok benne, hogy jelentős megtakarítást eredményezne.

- Nem tartja elképzelhetőnek, hogy egy ilyen hasznos beruházás megvalósítására több, az Ipari Parkban működő cég összefogjon?
- Nem hiszem, hogy megvalósítható lenne, azért sem, mert az elszámolás nagyon bonyolult lenne.

- Rossz véleménye van a pályázatokról. Ha nem így, akkor hogyan oldaná meg a vállalkozások segítését?
- Úgy vélem, a normatív támogatás a legegészségesebb, szerintem annak lenne értelme, hogy aki fejleszt, pályázat nélkül megkapja hozzá a támogatást, különösen, ha környezetkímélő beruházásokról van szó. Nem hiszek benne, hogy a pályázatíró cégek belelátnak a vállalkozások életébe, honnan tudnák például azt, hol van egy beruházás neuralgikus pontja. Szerintem ez a pályázati rendszer csak duzzasztja a bürokráciát. Éppen ezért megpróbálok inkább egyedül boldogulni. Hiszek abban a mondásban, hogy az a nehézség, ami nem pusztít el, megerősít.

- Az utóbbi időben mindenki a válságtól retteg. Az ön cége hogyan éli meg ezt az időszakot?
- Nem mondom, hogy nincsenek nehézségeim, mert ez nem lenne igaz. A túlórákat már el kellett vennem, de elbocsátásokra egyelőre nincs szükség, és remélem, hogy nem is lesz. Hatvan ember dolgozik nálam, látom, hogy ők is túlköltekeztek, nagyobb jövedelemre lenne szükségük, de pillanatnyilag ez nem megoldható. A válság következményei elsősorban azokat fenyegetik, akiknek megtakarításaik vannak, nekem nincs, mert ami van, azt kifizetem anyagra, rezsire, munkabérre, így én nem vesztettem a válság miatt.

- Milyennek látja a cége jövőjét?
- A vállalkozást 1991-ben alapítottuk. Azok a cégek, amelyek annak idején nálunk nagyobbak voltak, már rég megszűntek. Kétféle konkurenciával kell számolnunk: a nagyokkal, akik modern gépekkel dolgoznak, és műszakonként tíz emberrel nyolcszáz ajtót állítanak elő, illetve a kis műhelyekkel, ahol egy-két ember dolgozik, és napi két-három ajtót készítenek. A mi műhelyünkben műszakonként 150 ajtó készül, a hazai piac mellett egyre fontosabbnak tartjuk az exportot. Már ott vagyunk a német, az osztrák, a szlovák és a román piacon, és tervezzük, hogy további országokban is megjelenünk.

- A Full Asztalosipari Kft családi vállalkozás, hiszen a felesége és a fia is itt dolgozik. Ezek szerint nem gond, kinek adja majd tovább a stafétabotot.
- Szerencsésnek tartom magam, amiért a gyerekeim is szeretik ezt a vállalkozást. Mindkettőt biztattam, hogy menjenek külföldre, tanuljanak ottani egyetemeken, de nem akartak elmenni. A fiam néhány évig a faipari egyetemen tanult, de otthagyta, mert úgy látta, hogy itt, az üzemben sokkal több tudást és tapasztalatot szerez. A lányom építészhallgató, de hetente két-három alkalommal kijön az üzembe, és itt dolgozik, mert szereti. Néhány évtized alatt hagyományok teremtődtek nálunk, és a következő generáció folytatni szeretné ezeket.

- A százhalombattai vállalkozások nehezményezték, hogy az önkormányzat megnövelte az adó mértékét. Ön hogyan látja ez?
- Tudomásul veszem és természetesnek tartom, hogy a vállalkozásoknak adót kell fizetniük. Egy nagy céget nem érint annyira érzékenyen az adóemelés, mint a kisebbeket, és tudom, hogy nem lehet különbséget tenni, de meg kellene találni az optimális megoldást. Egy birkát csak addig lehet nyírni, amíg van gyapja, és ha elpusztul a nyáj, akkor se birka, se gyapjú nem marad. Azt hiszem, az önkormányzatnak el kellene gondolkodnia azon, hogy egy-egy döntése milyen következményekkel jár.