Nem lett volna szabad a dunafüredi szabadidőközpontban megrendezni a reggae-fesztivált, és hogy ez mégis így történt, az elsősorban Szabó Attila alpolgármester felelőssége – nyilatkozta a Hírtükörnek Miskei István képviselő. A Fidesz-KDNP frakciónak nem a zenével vagy a műfajjal volt problémája – hangsúlyozta, hanem azzal, hogy a lakossági tiltakozás ellenére kierőltették a rendezvényt, ráadásul olyan szerződést kötöttek a szervezőkkel, amely a programnak helyszínt adó VSZK számára kifejezetten hátrányos volt.
Több mint háromszázan írták alá azt a petíciót, amit a júniusi testületi ülésen sürgősségi indítványként terjesztettek a képviselő-testület elé Szél Pál dunafüredi képviselővel közösen. Azt javasolták a testületnek, hogy más helyszínt jelöljenek ki a zenei fesztiválnak, mivel számtalanszor bebizonyosodott, hogy a közvetlenül a lakóövezet szomszédságában levő VSZK erre nem alkalmas. Név szerinti szavazást kértek, de ezt az ÉSZKE és a szocialista frakció úgy kerülte ki, hogy megszavazták: ne legyen szavazás a petícióról, vagyis az kerüljön le a napirendről.
Miskei István úgy tudja, a szervezők elvitték volna más helyre a fesztivált, de „valakik” kifejezetten marasztalták őket. Az öt napos rendezvény alatt maga is rengeteg panaszos telefont kapott, a város legkülönbözőbb pontjain – az Urbáriumban, a lakótelepen, az Erkel körút legtávolabbi részén - élők panaszkodtak a zajra éjjel fél kettőkor is. Végül a záró koncertre virradó hétfőn, reggel fél hétkor személyesen ment el a szabadidőközpontba megnézni, mi is történik valójában. Nyolc-tíz fiatalt talált a rendezvénysátorban, akik két lemezjátszóval szórakoztak.
Véleménye szerint a szervezők nem tartották be azokat a zajszinteket, amikről a VSZK-val megállapodtak, a mérések pedig semmit sem bizonyítanak, hiszen azokat nem független cég, hanem ők végezték.
Mindezért Szabó Attila alpolgármestert, a fesztivál fővédnökét és azokat a képviselőket hibáztatja, akik nem akartak foglalkozni a problémával. Frakciótársa, Nagy Balázs még a kezdés előtt lemondott a védnökségről. Úgy véli, a hasonló gondokra a polgármester által kezdeményezett csendrendelet sem hozhat megoldást, egy megfelelő rendezvénycsarnok azonban igen. Ennek megépítését maga is támogatni fogja. Addig azonban nem lehet az emberek kedélyét ilyen hangos és véget nem érő bulikkal borzolni.
Ugyanakkor azt is furcsállja, hogy a VSZK mindössze 100 ezer forintért bocsátotta a csarnokot a szervező TAMA Bt rendelkezésére öt napra, miközben tudomása szerint például a MOL Családi Napra tavaly 350 ezer forintért adták bérbe. Úgy véli, annál, amit a VSZK öt napra kapott, a takarítás is jóval többe került. A vitatott szerződés pedig Szabó Attila „erőteljes közreműködésével” jött létre. Nem érti azt sem, vajon kinek az érdekét szolgálta, hogy a fesztivál résztvevői sem ételt, sem italt nem vihettek be a szabadidőközpont területére, de úgy tudja, ott csak a Battafit árult enni és inni valót.
Nagy Balázs, a lemondott fővédnök szerint nem volt gond a fesztivállal, maga is részt vett a zajszintméréseken, amelyek saját tapasztalatát támasztották alá: elviselhető volt a hangerő. Végig részt vett a koncerteken, a fővédnökségről pedig csak azért mondott le, mert nem akarta, hogy emiatt feszültség legyen a frakcióban.
Fekete László intézményvezető szerint vállalható a százezer forintos bérleti díj, hiszen a reggae fesztivál nem üzleti alapon került megrendezésre, hanem a városlakók számára is nyitott program volt, amire ráadásul kedvezményesen válthattak belépőjegyet. A tábor közönsége pedig kifejezetten kellemes csalódást okozott neki és munkatársainak, udvarias, előzékeny társaságnak bizonyultak, és kifejezetten kulturáltan viselkedtek.
Szabó Attila minderre úgy reagált: valóban felvállalta, hogy élére áll a kezdeményezésnek, de nem egyedül a képviselők közül. A többség fontosnak tartotta, hogy Battán eresszen gyökeret az LB 27 Reggae Camp, amit Kelet-Európa egyik legjobb könnyűzenei fesztiváljaként jegyeznek. Ezt jelzi a számos külföldről érkezett vendég, de azok a neves lapoktól érkezett újságírók, rendezvényszervező szakemberek is, akikkel személyesen is találkozott a rasztafaluban. A Ladánybene több helyszínen is megszervezte már a fesztivált az elmúlt tizenkét évben, az utóbbi háromban azonban Battát választották. Nyilván nem véletlenül, ragaszkodtak a helyszínhez, és nem kellett külön marasztalni őket.
A zajmérést igenis, független cég végezte, a költségeket azonban természetesen a szervezők viselték. A mérések – amiknek a jegyzőkönyvét Szabó Attila és Nagy Balázs is hitelesítette – csak minimális túllépéseket jeleztek. Ez persze nem jelenti azt – mondja az alpolgármester -, hogy a hangerő egyeseknek nem lehetett zavaró, emiatt közleményben kért elnézést minden érintettől. Nyilván hiba volt a zárókoncertet éppen vasárnap estére időzíteni, a tanulságokat le kell vonni, de azt is észre kell venni, hogy a rasztatábor szervezése évről évre jobb lett.
Hozzátette, az említett szerződésben valóban erőteljesen közreműködött: képviselte és védte a város, valamint a VSZK érdekeit. Az pedig, hogy nem lehetett ételt és italt bevinni a rendezvény területére, nem egyedi jelenség, hanem minden belépődíjas, zárt területen zajló magyarországi fesztivál esetében így van.
Összességében úgy véli, mindent meg kell tenni azért, hogy megtartsunk egy olyan rendezvényt, amely növeli a város hírnevét, és pozitív képet erősít meg rólunk, mint ahogy azért is, hogy sikerüljön összeegyeztetni a szórakozni és a pihenni vágyók érdekeit.
