Érdekes témát tűzött napirendjére legutóbbi összejövetelén a Baloldali Klub: arról beszélgettek az egybegyűltek, eléggé erős-e a városban a szociális háló, megtart-e mindenkit, aki rászorul, vagy esetleg helyenként meglazultak a szálak, és akadnak, akik kihullanak az így támadt réseken.
Az egészségügyi ellátás szintén lényegesen magasabb színvonalú, mint más településeken. Az itt élőknek természetes a huszonnégy órás orvosi ügyelet, és magától értetődő, hogy a rendelőintézetben szinte mindenféle szakorvosi ellátás elérhető.
Kérdésre válaszolva kifejtette, hogy míg 2002-ben háromszáz millió forintot tett ki az ellátottak pénzbeni támogatása, 2003-ban ez az összeg kétszáz millióra csökkent. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a rászorulók kevesebb segítséget kapnak. Vannak, és nem is kevesen, akik jó anyagi körülmények között élnek, mégis olyan igazolást adnak be, amely szerint a létminimum alatti jövedelemmel rendelkeznek. Az önkormányzatnak nincsenek eszközei a visszaélések kiszűrésére.
Szóba került, hogy a városban épült bevásárlóközpont nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, ugyanis többségében nem helyi munkaerőt foglalkoztat. Az önkormányzatnak nincs beleszólása egy-egy cég üzletpolitikájába, csupán jelezheti elvárását, hogy helyi munkavállalókat alkalmazzanak. Ez azonban nem jelent kényszert, a cég a saját érdekei szerint fog dönteni.
Az is elhangzott, hogy a tartósan munkanélkülieket be kellene vonni a köztisztasági és parkfenntartási feladatokba, azaz: a jelenleginél több közmunkásra lenne szükség. A válaszból az derült ki, hogy az eddigi tapasztalatok szerint nincs kereslet a közmunka iránt. Ezzel is magyarázható, hogy a parkfenntartó cég Nógrád megyéből hozza a dolgozóit, helyben ugyanis nem talál munkavállalókat.
Szabó Attila, az MSZP helyi szervezetének elnöke is elmondta: az országos kezdeményezéshez csatlakozva elindítják a Sikeres Százhalombattáért mozgalmat. Pártállásra való tekintet nélkül mindenkire számítanak, akinek fontos, hogy városunk minél előbb túljusson a nehéz időszakon.
Abban minden jelenlévő egyetértett, hogy az önkormányzat szociális érzékenysége nem azzal mérhető, mennyit fordít segélyezésre. Az a legegyszerűbb, ha minél több embernek minél több támogatást nyújt a közösség, számolatlan pénzszórás azonban nem lehet cél. Török Sándor úgy fogalmazott: vannak, akik mindig csak adnak, és vannak, akik mindig csak kapnak, és ez így nem igazságos.
A társadalomnak – beleértve egy város közösségét is – kötelessége gondoskodni azokról, akik képtelenek arra, hogy fenntartsák önmagukat. Az viszont már nem kötelessége, hogy azokat is segítse, akik erre nem szorulnak rá. A méltánytalan elosztás mind a támogatóban, mind pedig a valóban rászorulóban rossz érzéseket ébreszt.