Az egybegyűltek elénekelték a Himnuszt, majd Tóth Ernő, az egyesület elnöke a megemlékezés kettősségéről beszélt. Fejet kell hajtanunk a kommunizmus százmilliónyi áldozata előtt, és emlékeznünk kell azokra a borzalmakra, amiket a bolsevikok követtek el világszerte rémuralmuk évtizedeiben. Másrészt ma is kísértenek a kommunizmus árnyékai – mondta –, és ma is érezzük zsigereinkben annak következményeit.

Dr. Surján László Európai Parlamenti képviselő elmondta, hogy azon a februári napon megdermedt a magyar politikai élet. Mindenki megérthette, hogy senki sincs már biztonságban, hogy nincs jogállam, sem demokrácia, csak erő és erőszak. Ugyanez év őszén, a szavazófülke mélyén a magyar társadalom még kinyilvánította valódi akaratát, és csak a példátlan csalással, a hírhedt „kékcédulás szavazással”, a szovjet szuronyok erejével kaparinthatta meg a hatalmat a kommunisták maroknyi csapata. 1956-ban fel lehetett lélegzeni egy pillanatra, és Kovács Béla is miniszter lehetett néhány napig. De az új hatalomban mindig ott bujkált a félelem, nehogy ismét kimenjenek az emberek az utcára. Így kaptuk meg a Kádár-féle gulyás-kommunizmust. Aztán 1990-ben véget ért a kommunizmus– mondta –, de a kommunisták, illetve azok reinkarnációi megmaradtak. Hogy miről lehet megismerni őket? A hazugságaikról. Példának említette az 1656-os forradalom 50. évfordulóját. A titokminiszter két manipulált hangszalagja arról szólt, hogy a rendőrök sikertelenül próbálták megvédeni a békés tüntetőket az Astoria előtt. Aztán hónapok múlva egy rendőrségi szakértő megállapította, hogy a rendőrök szándékosan hajtották rá az, úgymond, randalírozókat a Fidesz demonstrációjára. Ám a világon semmi nem történt. Elhíresült hazugságként említette, hogy „lassan mondom, hogy Orbán Viktor is megértse, nem lesz gázáremelés". A harmadikat pedig szintén a miniszterelnök követte el 2006 tavaszán, aki Orbán Viktor úriemberségére apellált. Kérte őt, hogy ne riogassa a lakosságot a fizetéses egészségüggyel, se tandíjjal a felsőoktatásban. A valóságot mindenki ismeri. Most a kommunizmus áldozataira emlékezünk – mondta –, március 9-én pedig újból dönthet az ország népe. Lehetőség nyílik arra, hogy három igennel gátat vessen a társadalom „az újabb hazugságáradatnak”.

Illéssy Mátyás plébános imájában arra kérte Istent, Jézus Krisztust és az angyalokat, hogy tanítsanak meg mindenkit gondolkodva szeretni. Hogy tudjon mindenki szembenézni a múlttal, a kommunizmus borzalmaival. Hogy a nép tekintetét Jézusra emelhesse, és ne a neoliberálisok, a posztkommunisták hamis prófétáira, akik torz történelemre tanították a fiatal generációk millióit, akik úgy nőttek fel, hogy se Istenük, se hazájuk, se családjuk nincs. Kérte Istent, hogy a nép ne csak jelszavakban gondolkodjon és ne csak az orruk alatt elmormolt morgással szidják a mai jelenvalóságot, hanem tettekkel is álljanak ki az igazságuk mellett.
A megemlékezők elhelyezték a Kopjafa előtt a kegyelet mécseseit és gyertyáit, majd a Szózat zárta le a rövid ünnepséget.