A bemutatóra a Tudomány és Technika Hete rendezvénysorozathoz kapcsolódóan, a Református Teológiai Kar akadémiai könyvtárában került sor. A szerzővel dr. Somogyi Alfréd, kari dékán beszélgetett, aki elsőként az egykori tanítványt és tanártársat köszöntötte, hiszen Fazekas a jogi egyetem elvégzése után a révkomáromi egyetemen szerezte meg teológiai diplomáját. Zsoltárkutatásban végzett munkája alapján később a teológiai tudományokból is doktorált, majd néhány évig itt tanította a héber, a görög és a latin nyelvet.

A Százhalombattához is sok szállal köthető Stádium Társadalmi és Kulturális Hírlap a magyar szellemi élet összefogásának különös vállalkozása volt, melyet Fazekas István 2012-től kezdve Pozsgay Imrével közösen szerkesztett, majd Pozsgay halála után Fazekas István lett a főszerkesztő.

A kötetben fellelhető – írókkal, költőkkel, színészekkel, politikusokkal, teológusokkal, kutatókkal, tudósokkal, énekesekkel és más közéleti személyekkel készült – interjúk elsősorban a lap tematikusan szerkesztett számaiban jelentek meg. A könyvbemutatón a szerző elmondta, hogy ezeknek a beszélgetéseknek az egyik közös nevezője az, hogy a megszólítottak mindegyike teljes odaszánással végzi azt, amit csinál.  

A beszélgetések egy része Csoóri Sándor költő személye köré csoportosul, számontartva azt is, hogy mit vállalt Csoóri "a felvidéki magyarság igazságának kimondásáért a nyolcvanas években." Fazekas, mint fontos irodalomtörténeti eseményről beszélt arról, hogy a Nappali hold megjelenése után kirobbant közéleti vita következtében az egymástól eltávolodó Konrád Györgynek és Csoóri Sándornak a Stádium adott végül közös megjelenési lehetőséget.

A Pozsgay-Fazekas által szerkesztett lap több esetben is foglalkozott a felvidéki magyar nyelvű oktatás kérdéseivel, egyik tematikus száma kifejezetten a Selye János Egyetem Református Teológiai Karát mutatta be. Mindezek apropóján olvasható a könyvben igen részletes, a felvidéki oktatást is elemző beszélgetés Cs. Molnár Jánossal, Somogyi Alfréddal, Lévai Attilával, Görözdi Zsolttal, Öllös Erzsébettel és Karasszon Istvánnal.

A könyv egyik fejezete kifejezetten Százhalombattával foglalkozik. Ebben a témakörben Vezér Mihályt, Sinka Lászlót, Szalai Attilát, László Bandyt, Szigetvári Józsefet, Takácsné Németh Gabriellát, Szélpál Stefit, Horváthné Hidegh Anikót, Horváth Bélát és Kovács Mariannát faggatta a szerző.

A könyvben megszólal még többek között ifjabb Csoóri Sándor népzenész, Dörner György és Gregor Bernadett színművészek, Farkas Bertalan űrhajós, Hubay Miklós és Konrád György írók, Novák Ferenc koreográfus, Illyés Mária irodalomtörténész, Ács Margit író, kritikus, Petrőczi Éva költő és Pozsgay Imre rendszerváltó politikus.

Fazekas szerint a visszatekintő beszélgetések nyilvános tanúbizonyság-tételek is egyben a magyar társadalomban az utóbbi másfél évtizedben megfigyelhető szellemi, politikai és művészeti mozgásokról.

Fazekas István a nyilvánosságnak szánt beszélgetést külön műfajként határozza meg, melyről könyvének bevezetőjében így fogalmazott: "Senki sem tesz tanúbizonyságot a maga teljességében arról, aminek tanúja volt, csak annak bizonyos részleteiről. Alapvetően szinte csak arról, amiről kérdezik. Éppen ezért a kérdezőnek az a legfontosabb dolga, hogy tudja azt - amire leginkább Hidegger tanított meg bennünket -, hogy múlt és jelen viszonya elsősorban nem is kronológiai, hanem inkább léttörténeti. A jó kérdés ilyenformán az alkalmas idő (a kairosz) előhívásához ad segítséget. S csak az az idő lehet igazán a miénk, melynek történéseiről beszélgetni tudunk. Illyés Gyula írja egy helyütt: "Az igazságot kimondani nem nagy dolog, megtalálni nehéz. A kimondásához csak a test bátorsága kell, megtalálásához a léleké."" (Fotó: Erdélyi Zoltán)