Fontos a kémények vizsgálata is. A gázzal működő fűtési rendszernél kétévente, fával vagy más szilárd tüzelővel használt berendezések esetén évente egyszer célszerű kihívni a kéményseprőket a családi házakhoz – a 1818-as számon lehet időpontot egyeztetni az ingyenes ellenőrzéshez. A társasházakhoz hivatalból kimennek a szakemberek.

A füstérzékelők nagyon hasznosak, ugyanis ahol működött ilyen eszköz, kisebb volt a kár, mert gyorsan meg tudták fékezni a lángokat.

A lakástüzek áldozatai főként egyedül élő idős emberek, ezért célszerű érdemes olyan füstérzékelőt telepíteni otthonukba, ami a hangjelzés mellett értesítést küld a rokonok okostelefonjára.

Kockázatot jelentenek a felhalmozott holmik és lomok is, amelyek tűzveszélyesek, illetve nehezítik menekülést és az oltást. Csak kisebb mennyiségű tűzifát tároljunk, és biztonságos távolságban a fűtőeszköztől a kazánházban, illetve ott, ahol a kályha, kandalló, kazán van. A tüzelőberendezéshez tegyünk szikrafogót, a hamut fém edénybe helyezzük, majd kihűlt állapotban dobjuk ki.

Ne fűtsünk hulladékkal, nedves, festett, lakkozott, vagy kezelt fával. A nedves fa alacsonyabb hőfokon ég, ezért több korom, kátrány és vízgőz képződik, ezek a kéményben lerakódva beszűkítik az átmérőt, gátolva így a füstgáz távozását. A kéményben lerakódott korom- és kátrány begyullad a későbbiekben – emiatt átlagosan 800 kéménytűz keletkezik országosan évente.

Célszerű szén-monoxid-érzékelőt telepíteni a nyílt lánggal működő tüzelőberendezésekhez, fontos azonban, hogy fejmagasságba kerüljön, mert a szén-monoxid valamivel könnyebb a levegőnél, ezért keveredik vele.