Cserkészek álltak díszőrséget az emlékmű előtt, és a Himnusz dallamára félárbocra eresztették a nemzeti lobogót. Dr. Fazekas Istvánt, a jobboldal polgármester-jelöltjét, Sárosi Gábor református lelkészt és Tőkéczki László történészt kérték fel megemlékezésre. Pátkai Zsolt felolvasta Csoóri Sándor és Serfőző Simon költő üzenetét, akik nem jelenhettek meg az ünnepségen. Erdei Tünde Szép Ernő, Imádság, L. Róbert Attila pedig Juhász Gyula, Trianon című versét mondta el, és a Nyugdíjas Népdalkör mezőségi és nógrádi nótái is színesítették a rendezvényt.

Dr. Fazekas István elmondta, történelmünk során több Trianont is átéltünk. Egyet a „puha diktatúra” évtizedeiben, amikor a nemzeti kultúrát is hordozó paraszttársadalom darabokra hullott, amikor az internacionalizmus felsőbbrendűségét hirdették az igazi értékek helyett. A másik napjainkban is zajlik, ami az ízléstelenség terrorjában, az értékrendek mesterséges felkavarásában nyilvánul meg, majd utalt a 2004. évi referendum kudarcára, amikor nemet mondtunk az elszakított területeken élő magyarjainknak. József Attila gondolatait idézve kifejtette, ha van közös ihlet, akkor a műnek is meg kell születnie. Ehhez viszont az összefogás felismerése is szükséges és kellő alázat. Városunkban is megjelent az igény a jobboldali erők összefogására – mondta –, majd bejelentette, hogy jelképesen zászlót bontott, amely alá a nemzeti, illetve keresztény gondolkodású városlakókat várja, és azokat a baloldali vagy szabadelvű embereket is, akik nem értenek egyet a most regnáló kormány politikájával.

Sárosi Gábor a Zsoltárok Könyvéből hirdetett igét. Szavaiban arra is utalt – képletesen persze –, hogy a magyar politika nem okult még eléggé történelmi kudarcainkból. És szóvá tette az anyaország nem mindig szerencsés viszonyát a leszakadt országrészek magyarságával.
Tőkéczki László a mohácsi csatavesztés előtti időkről szólva elmondta, a Kárpát-medence népének 80%-a akkor még magyarul beszélt. A közel kétszáz évig tartó háború során elpusztult a népesség jelentős része, így az intenzív betelepítés után ez a részarány 1718-ra már 40%-ra apadt. Szólt az 1849. évi szabadságharc bukásáról, a kiegyezést követő dinamikus fejlődéséről, a polgárosodásról. Az előző századfordulón még jó sajtója volt az országnak, de a háború küszöbén már rágalomhadjáratot indított ellenünk több hatalom, elsősorban Franciaország. Bár megalkották a kisebbségi törvényt, a nemzetiségek egyre követelőzőbbekké váltak, végül a háborúvesztés vezetett a diktátumhoz, az ország iszonyú, igazságtalan megcsonkításához.

A jobboldali pártok, szervezetek képviselőinek koszorúzúzása után a Szózat és a Székely himnusz zárta a megemlékező ünnepséget.