Napjaink kormánypropagandájának központi elemét – mint a gazdaságpolitika sikerének bizonyítékát - a lakosság rezsiköltségeinek (gáz és villany) a csökkentése adja. Ez mind nagyon szép lenne, ha ez tőlünk függene és országunk a földgáz- és kőolaj óceánján úszkálna. Mindenesetre tudjuk, hogy ez nem igaz, hanem ezeket az energiahordozókat a világpiacról, közelebbről véve, Oroszországtól (Gazprom, Lukoil, stb.) szerezzük be. Éppen ezért nagyon izgalmas számunkra az a tény, hogy az orosz gazdasági sajtó szerint Oroszország az elmúlt évben 14 %-kal csökkentette az Európába irányuló földgáz eladási árát és idén még további 30%-os áresés várható.
Akkor most az oroszok szereti Európát (és benne minket is), vagy a háttérben valami más van? Ez utóbbi, mégpedig a jó öreg "Das Kapital" című műben agyonragozott kereslet-kínálat törvénye. A kulcsot az USA gazdaságának viselkedése adja. Az elmúlt évtizedben az amerikai vállalatok teljesen új kitermelési technológiákat kísérleteztek ki, illetve az észak-amerikai kontinensen hatalmas új lelőhelyeket fedeztek fel. A technológiai fejlesztések eredményeképpen a korábban már kimerültnek tekintett kutakat ismét termelésbe lehetett vonni, illetve az eddig periférikusnak tekintett palagáz, palaolaj és olajhomok mezők is perspektivikussá váltak. Az előrejelzések szerint pár éven belül az USA nem csak hogy teljesen önellátó lesz ezekből az energiahordozókból, hanem nettó exportőrré is válik.
Mi következik ebből? Először is csökken a két energiahordozó iránti világpiaci kereslet, a másik oldalról pedig tartós túlkínálat alakul ki, ami áresést generál. Ha végignézünk a nagy exportőrök listáján (Oroszország, Szaud-Arábia, Venezuela, Nigéria, Irán, Líbia, stb.), akkor észre lehet venni azt, hogy ezek az országok szinte kizárólag az olaj és a földgáz eladásából élnek, ugyanakkor társadalmi berendezkedésükre a despotikus diktatúra fogalom illik. A despotikus diktatúrákat pedig két dolog jellemzi, mégpedig egy kiépített és jól megfizetett klientúra, továbbá – a köznép száját betömendő – egy jóléti-szociális rendszer fenntartása a megfelelő ideológiai propagandával kiegészítve. Tekintettel arra, hogy mindkét dolog nagyon sok pénzbe kerül, az exportőrök a csökkenő árak mellett is kénytelenek növelni a termelésüket, mert szükség van a bevételekre és az esetleges "megszorítások" belpolitikai hatásai pedig kiszámíthatatlanok.
Hogy alakul a két energiahordozó ára a közeljövőben? Ma egy hordó (160 liter) kőolaj ára 90 USD körül mozog (12 évvel ezelőtt még 20-25 USD volt, míg 5 évvel ezelőtt a 150 USD szintet is megjárta). Jósolni nagyon nehéz, de a tendenciákat elemezve valószínű, hogy kb. 60 USD szinten fog egy stabilizáció bekövetkezni.
A két energiahordozó árának világpiaci alakulása a magyar kormány számára egyenesen isteni ajándék, ami – a megfelelő propaganda mellett tálalva – akár a kormányzó párt népszerűségének is az átmeneti növekedéséhez vezethet.
Utóirat - az E.ON gázüzletág megvásárlása.
Az üzletág – ami egy 2015-ig szóló orosz gázszállítási szerződésből, kiskapacitású földalatti tározókból és az országos gerincvezetékből állt – a MOL részét képezte. A MOL 1995-ben tőzsdei úton, azaz piaci értéken privatizálásra került (ebben Százhalombatta Város is részt vett a Postabank révén). Az üzletágat a MOL kormányzati egyetértés mellett 2000-ben eladta az E.ON német energiaipari cégnek kb. 180 millió euróért. Az új tulajdonos a gáztározók bővítésére és a gerincvezeték felújítására kb. 200 millió eurót költött az elmúlt években. Ezt veszi most meg a Magyar Állam kb. 800 millió euróért.
