A hétvégi sajtó azzal volt tele, hogy az ünnepi időszakot kihasználva – amikor is a Budapesti Értéktőzsde zárva tart - a spekulánsok rohamot indítanak a forint ellen (az egyik ilyen jellegű cikket éppen Avar János úr, az "Újságíróklub" rendkívüli szerénységgel megáldott vezető "közgazdásza" jegyzi). Ugyan a BÉT működésének ehhez semmi köze sincs, de azért a jóslatok bejöttek és az EURHUF derekasan kóstolgatta a 310-es szintet.
A spekulánsok védelmében azért célszerű rögzíteni, hogy a folyamatokat a spekuláns nem "csinálja" és nem "okozza", hanem idejekorán felismeri, és mivel az esemény úgy is be fog következni, a maga céljaira kihasználja. Sok mindennel lehet spekulálni. Erre egy klasszikus példa, amikor 2001-ben és 2002 legelején lakások vásárlása céljából hatalmas tömegek vettek fel államilag támogatott kedvezményes kamatozású forinthiteleket (5-7 %-on), miközben az infláció 10 % körül alakult, és a piaci hitelkamatok 15-18 százalékosak voltak. De spekuláció volt a hitelfelvevők részéről az is, amikor 7-8 %-os kamatterhelés mellett devizaalapon történt az eladósodásuk.
A magyar gazdaság és a forint elleni spekuláció napjainkban tulajdonképpen kockázatmentes vállalkozás, elegendő csak az elmúlt két hét eseményeit figyelni. Időrendben:
- lemond dr. Kármán András, az adó- és költségvetési ügyekért felelős államtitkár (nevéhez köthető a családi adókedvezménnyel bonyolított egykulcsos SZJA és a részleteiben is nehezen megvalósuló Széll Kálmán Terv, illetve az "Orbáni 29");
- Járai Zsigmond és Domokos László igen kemény kritikával illetik a benyújtott 2012-es költségvetési tervet (ha most kritizálják, akkor három héttel ezelőtt miért támogatták a Költségvetési Tanácsban?);
- Varga Mihály államtitkár "optimistának" minősíti a költségvetési tervezetet (a modern kremlinológiai szótár értelmezése szerint ez azt jelenti, hogy szerinte kivitelezhetetlen);
- a kormánypárti képviselők mindenféle adóemelési javaslattal élnek a vita során és nem törődnek azzal, hogy csak az embereket hergelik;
- az Államadósság Kezelő Központ 40 milliárd mennyiségben diszkontkincstárjegyet kíván értékesíteni, de erre egy vevő sincs és az aukció totálisan sikertelen;
- Matolcsy miniszter úr a Heti Válasznak adott interjújában megemlíti, hogy az ország leminősítése (a bóvli kategóriába) reális veszély.
Mit lehet a fentiekhez hozzátenni? Nem véletlen, hogy a múlt hét végén a Bloomberg gazdasági hírügynökség Magyarországot Görögország után a második legkockázatosabb országnak minősítette az EU-n belül. Szemmel láthatóan az elmúlt másfél év gazdaságpolitikája zsákutcának bizonyult és a kormányzat a hátralévő időben – az egzisztenciájukat féltő képviselők szavazataira támaszkodva – időhúzási és túlélési játékba kezdett. Nota bene, ez is a spekuláció egy fajtája.
.jpg)
A devizahitelesek is spekulánsok? – és csúnyák is? A Százhalombattai Hírtükör Online oldalán november 4-én Csúnya spekulánsok cím alatt jelent meg Rákos Péter irása, amely lényegében védel-mébe veszi a spekulánsokat. De milyen spekulánsokat? Hát a forint elleni spekulánsokat. Mondandójához, mint írja, Avar János, az Újságíróklub (ATV televízió) rendkivüli szerénységgel megáldott vezető közgazdásza által jegyzett cikk (nem írja, hol jelent meg ) nyújt kapaszkodót. Nem tudom Avar János hol vezető közgazdász, eddig azt sem tudtam, hogy rendkivül szerény ember. Ezt a tulajdonságát – vélhetően - olyan tökéletesen leplezi, hogy azt csak a beavatottak vehetik észre. Jómagam nem tartozom ezek közé, így kissé szégyenkezve említem az általam nagyra becsült közgazdászokat, mint Bogár László, Boros Imre, Róna Péter, Csaba László akadémikus és mások. A bevezetőt követően, a cikk írója egy merész fordulattal lehorgonyoz a spekuláció egy - általa klasszikusnak vélt - példájánál, megemlítve, hogy 2001-ben és 2002. legelején ( mondhatnánk, a Medgyessy-kormány belépéséig ) lakás-vásárlási célokra tömegek vettek fel kedvezményes, 5-7 % kamatozású forint-hiteleket, miközben az infláció 10 % körüli volt, a piaci hitelkamatok pedig 15-18 %. A példa alapvetően rossz! Itt azonban szó sincs spekulációról. A hitel-felvevők éltek az állam által nyújtott kedvezménnyel, ami nem spekuláció. Kedvez-mény hiányában a hitelt felvenni szándékozók mérlegeltek volna a piaci kamatlehetőségek között, ám ez sem spekuláció, kiváltképpen a forint ellen nem az. Sajnos a Medgyessy-kormány első intézkedései között megszüntette a ked-vezményes lakáshiteleket, s ezzel útat nyitott a később tragikus körülményeket okozó devizaalapú hitelezéseknek. Rákos Péter ez utóbbit is spekulációs példa-ként említi, de tévesen a 7-8 %-os kamatterhek szempontjából, ami mértékét tekintve kedvező volt ugyan, a hitelnyújtók azonban nem a kamat mértékére, hanem a devizaárfolyamra spekuláltak. Erről a kockázatról a hitelfelvevőket nem tájékoztatták, ami otromba spekuláció, mondhatnánk: lelketlen űzérkedés volt. A nyolc évig regnáló szocialista kormányok azonban szemet hunytak az elítélendő módszer fölött, ők nem találták csúnyáknak ezeket a spekulánsokat. Az írás lényegét az utolsó bekezdés adja, mely szerint Szemmel láthatóan az elmúlt másfél év gazdaságpolitikája zsákutcának bizonyult és a kormányzat ......... időhúzási és túlélési játékba kezdett. Hivatkozik a Bloom-berg gazdasági hírügynökség megállapítására, mely szerint Magyarország Görögország után a második legkockázatosabb ország az EU-ban. Ez tehát Rákos Péter mondandójának lényege! Tény, hogy az EU országai közül azok kerültek válságba, élükön Görögországgal, amelyeket jó sorsuk baloldali kormányzattal áldott meg, mint Spanyolország, Portugália, Írország, Magyar-ország. Az is tény, hogy a 2008-ban kibontakozott gazdasági világválság hatásait a fejlett országok is nehezen vészelik át. Japánban már több mint fél éve tart a visszaesés, az Egyesült Államok most érkezett a válság küszöbére, Nyugat-Európában a legnagyobb nemzetgazdaságok növekedése vészesen lelassult, Anglia nagyon rossz állapotban van, Spanyolország növekedését a munkanél-küliség gátolja, Olaszország az óriási államadóssága miatt vergődik, és minket is hasonló bajok nyomorítanak, ám ezek a bajok nem az elmúlt másfél év alatt keletkeztek. A tényszerüség érdekében tekintsünk vissza a korábbi évekre. Elnézést kérek a kedves olvasótól a sok számadat miatt, de a tényszerű indolás ezeket nem mellőzheti. 1998 és 2002 között ( az első Orbán-kormány idején ) 60-ról 52 %-ra apadt az államadósság a bruttó hazai termék (GDP) százalékában, ám a Medgyessy-kormány színre lépése megtörte ezt a kedvező folyamatot. Míg 2001-ben 52, addig 2002-ben már 55,3 %, 2003-ban pedig ennél is gyatrább, 59,4 % ez a mutató. Az ország ekkor az uniós csatlakozás küszöbén állt. A tíz tagjelölt országnál a GDP-hez viszonyított államadósság átlaga 40 % volt, a magyar-országi 55,3, valamint 59,4 %. Ez rosszabb volt, mint a román, vagy a bolgár szint. A külföldiek magyarországi befektetései a Medgyessy Péter hatalomra kerülését követően, 2002-ben 1073 millió euró volt, ami a 2001. évinek 40 %-a, a 2000. évinél 700 millió euróval kevesebb. Az államadósság mellett súlyos gondot okoz az ország bruttó külső adóssága. Ez a GDP százalékában, 2000-ben 63 %, 2001-ben 62 %, 2002-ben 54 %, a Medgyessy-kormány első évében, 2003-ban 62 %, 2004-ben 72 %, 2005-ben 81 %, 2006-ban 96 % ( belép Gyurcsány ) 2007-ben 103 %, 2008-ban 116 %, 2009-ben 146 %, 2010-ben 139 % (belép Orbán ). Szakmai vélemények szerint ezek a mutatók teszik igazán sérülékennyé pénzügyileg az országot. Ebben ugyanis benne van az államadósság mellett a lakosság és a vállalatok eladósodottsága is. Azt állítani, hogy a jelenlegi helyzetet az utóbbi másfél év gazdaság-politikájának zsákutcája okozta, csak a fenti adatok figyelmen kívül hagyásával lehet, ám ez szakmailag nem védhető. Csaba László akadémikus szerint Amikor a szakadék felé tartunk, bele kell lépni a fékbe: a világgazdaságban bekövetkező negatív folyamatokra időben kell reagálni, és ez tükröződik a hazai gazdaságpolitikai fordulatban, melyet a kényszer szűlt. A gazdaságpolitika újra-tervezése elkerülhetetlen volt annak érdekében, hogy a felszínen maradhas-sunk, és ne kerüljünk ismét olyan helyzetbe, mint 2008-ban. Magyarország hatalmas államadóssága és bruttó külső adóssága miatt folyamatos nyomás alatt áll, s helyzetét tovább nehezíti egyes külföldi gazdasági lapok megalapozatlan híresztelései, nem utolsó sorban a nemzetközi hitelminősítők néha felületes megállapításai, amelyeket nem csak az Európai Unió, de az USA is bírál. A napokban értesülhettünk arról, hogy a Standard & Poor’s tévedésből leminő- sítette a francia adósságot, később közleményét technikai hibára hivatkozva visszavonta. Ne tapsoljunk tehát sem a hitelminősítőknek, sem a spekulánsoknak. Százhalombatta, 2011, november 12. Balla Károly