Az utóbbi hetekben – elsősorban a politikusok megnyilatkozásainak következtében – ismételten felerősödött a sajtóban a bankokkal és a hitelminősítőkkel szembeni ellenszenv. Mindenesetre érdemes röviden áttekinteni, hogy milyen típusú szervezetekről van szó.
A hitelminősítők tulajdonképpen közgazdasági elemző cégek, amelyek statisztikai adatokat gyűjtenek, rendszereznek és elemeznek. Az elemzéseiket, értékeléseiket pedig a tőke- és pénzpiaci szereplők részére (cégek, befektetési alapok, befektetési bankok, stb.) értékesítik. Tekintettel arra, hogy tevékenységük üzleti alapokon nyugszik, csak az marad közülük életben, amelyik viszonylag ritkán téved - erre pár évvel ezelőtt volt már példa, de akkor a rendelkezésre álló alapadatok valódiságával volt probléma. Közülük a legismertebb cég a Standard and Poor’s (S&P), amely már 150 éves múltra tekint vissza és ahova gyakornoknak bekerülni szakmai rangot jelent.
A hitelminősítők tevékenységének szabályozásáról beszélni – lásd Barroso vagy az LMP-s parlamenti képviselők megszólalásait - egész egyszerűen ostobaság, ugyanis az elemzés tudományos tevékenység, és mint ilyen, kívül esik a jog és a politikusok hatáskörén. Igaz, fizikai kényszer hatása alatt Galileo is kénytelen volt a tanait visszavonni, de attól még a Föld forog.
A bankok. Két nagy válfajuk van, mégpedig a "kereskedelmi bankok" és a "befektetési bankok".
A kereskedelmi bankok alapvetően lakossági-, vállalati- és önkormányzati betéteket gyűjtenek, illetve vezetik a bankszámláikat. Hitelkihelyezéseik során is ugyanez az ügyfélkörük. Mivel a betétesek jellemzően rövid időtávra (0-2 év) tartják a pénzüket a bankban, ezért a kereskedelmi bankok rövidtávú (0-3 év), illetve középtávú (4-10 év) hiteleket szoktak csak nyújtani. Egy kereskedelmi bank soha nem vásárol államkötvényt vagy egyéb értékpapírt.
A befektetési bankok a forrásaikat nem betétek formájában gyűjtik, hanem hosszúlejáratú (10-15 éves) kötvények kibocsátása révén. Ennek megfelelően hitelkihelyezéseik is 10-30 éves futamidejűek, illetve a hitel nagysága is többszöröse annak, mint amit egy kereskedelmi bank egyáltalán adhat. A befektetési bankok az állampapírok nagy vásárlói, illetve közvetítői. Hitelkihelyezéseik során az olyan ügyletek a jellemzőek, mint például ingatlanfejlesztés, infrastrukturális beruházások, erőműépítések, kikötők építése vagy vállalatfelvásárlás.
A jelzálogbankok valahol a kereskedelmi bankok és a befektetési bankok között helyezkednek el, ugyanis forrásaikat kötvények (jelzálog levél) formájában gyűjtik, míg a meghitelezett ügyfeleiket jelentős részben a lakást vásárolni kívánó kisemberek alkotják.
A kereskedelmi bankok és a befektetési bankok éles szétválasztását az USA-ban már 80 évvel ezelőtt megtették és erre Magyarországon a 90-es években az Antall kormány idején került sor. Sajnos, 2001-2002 között a szabályozás egy kicsit felpuhult, és ez eredményezte azt, hogy egyes hazai kereskedelmi bankok napjainkban komoly gondokkal küszködnek a devizaalapú lakáshitelezés területén. Mindazonáltal rögzíthető, hogy idehaza egy befektetési bank létezik – a 100 %-ban állami tulajdonú MFB -, három jelzálogbank működik (Unicredit Jelzálogbank Zrt., OTP Jelzálogbank Zrt. és az FHB Zrt.), míg a többi kereskedelmi banknak tekintendő.
Amíg az USA-ban – és nálunk is – a kereskedelmi banki tevékenység és a befektetési banki tevékenység jellemzően szervezetileg is és jogilag is elkülönült, addig az EU számos országában (Franciaország, Németország, stb.) ez nem valósult meg, és innen erednek napjaink komoly problémái. Egész egyszerűen arról van szó, hogy a nagy európai bankok lakossági betéteket is felhasználva – mert jó üzletnek tűnt – vásároltak görög, portugál, spanyol, stb. állampapírokat és most nagyon komoly veszteséggel kell számolniuk. Tegyük hozzá azt is, hogy egészen a legutóbbi hetekig a szabályozó hatóságok is és a politikusok is azt közvetítették feléjük, hogy ezeknek az állampapíroknak a visszafizetése 100 %-ban garantált, tehát érdemes vásárolniuk. Az, hogy most a bankokat a politikusok hirtelen a veszteség elviselésére kényszerítik, nagyon etikátlan és jogszerűtlen magatartás, de hát mit lehet elvárni egy politikustól, aki csak ahhoz ért, hogy az újraválasztása érdekében két kézzel szórja az adófizetők és a hitelezők pénzét. Ennek a magatartásnak meg lesz a böjtje és azt valamennyien meg fogjuk fizetni. Egyszerűen arról van szó, hogy a bankok forrásai rendkívüli mértékben le fognak csökkenni és képtelenek lesznek a gazdaságot olcsó hitelekkel ellátni; a következmény - recesszió és életszínvonal-romlás. Mindenesetre mindenkit megnyugtatok, lesz hitel Kínától vagy Szaúd-Arábiától, de szép kövér kamatkötelezettséggel egybekötve.
.jpg)
