- A gyerekkoromat Battán töltöttem, leginkább az öcsémmel, akivel nagyon jó testvérek voltunk és vagyunk a mai napig. A gimnázium után, 1973-ban jöttem vissza a városba és kezdtem meg a munkás hétköznapokat az akkori DKV számítóközpontjában. Abban az időben ez volt az egyik legnagyobb és legkorszerűbb Magyarországon, igazi kuriózumnak számított. ’78-ig vezetőoperátorként dolgoztam, mellette elkezdtem egy szakirányú, folyamatszervezői iskolát. Utána egyből elvittek két évre katonának, úgyhogy a diplomamunkám csak ezt követően készült el. A feleségemet a munkahelyemen ismertem meg, 1976-ban házasodtunk össze. Gyermekeink – Péter és Nikoletta – szintén Battán élnek, mindketten a MOL-nál dolgoznak.

- A diplomamunkájában mivel foglalkozott?

- Pénzügyi feladatok számítógépes megoldására készítettem javaslatot. Azonban leszerelés után anyagi megfontolásból munkakört váltottam az OKGT-n (Országos Kőolaj- és Gázipari Tröszt) belül, és az ÁFOR-nál folytattam, mint távvezetéki diszpécser. Itt később szállításütemezési feladatot kaptam, ezen belül pedig az ütemezés igen speciális területével: a terméktávvezeték-rendszer szállítás programozásával bíztak meg.

- Ez az a csőhálózat, ami a föld alatt behálózza nagyjából az egész országot?

- Igen. A hálózat kiépítése 1965-ben kezdődött és szakaszosan érte el jelenlegi kiépítettségét. Közel 1400 kilométer és közvetlen kapcsolatot létesít a százhalombattai és a tiszaújvárosi finomító, hat klasszikus logisztikai telep valamint néhány nagyfogyasztó között. A központja Százhalombatta, innen indulnak a különböző méretű és ezáltal különböző kapacitású vezetékek.

- Mi áramlik ezekben a csövekben?

- Kőolajból előállított kész és félkész termékek. Elsősorban motorikus gázolajak és motorbenzinek, amik a már említett logisztikai telepekről tankautóval kerülnek a benzinkutakra. A félkész termékeket is figyelembe véve éves szinten körülbelül 12-14 féle, különböző termék szállítását tervezzük, ütemezzük és bonyolítjuk. Érdekesség, hogy a termékek közé nem kerül elválasztó közeg. Az így képződő keveréket a telepeken kiveszik és visszaszállítják a finomítóba újra feldolgozásra. Sok előnye mellett ez ugyan hátránya a vezetékes szállításnak, de ez a mennyiség nem éri el éves szinten az 1 százalékot sem, ami nemzetközi viszonylatban is nagyon jó aránynak számít.

- Mekkora a forgalom a föld alatt?

- Évente 5,5-6 millió tonna áramlik át a rendszeren. Ebben benne van a repülőtérre biztosított kerozin, a vegyipari benzin és gázolaj a TVK ellátására, az erőművek részére készült gázturbina-olajak és a finomítók között szállított keverőkomponensek is.

- Ez nagyon izgalmasan hangzik!

- Az is! Speciális területe a logisztikának, amit nagyon megszerettem, de a tényleges csővezetékes programkészítést csak 1996-ig, a MOL Logisztikai szervezetének megalakulásáig végezhettem. Azután először, mint csoportvezető, majd mint a Logisztikai szervezet készletgazdálkodási osztályvezetője felügyeltem, irányítottam a rendszert, tehát továbbra sem szakadtam el tőle. 2005-ben a MOL-on belüli szervezeti változás során az Ellátási Lánc Menedzsmenthez (SCM) hívtak, ahol jelenleg is dolgozom, mint logisztikai szakértő. Így továbbra is része a feladataimnak a ma már szoftverekkel támogatott távvezetékes szállítás.

- Idén márciusban a MOL Életpálya Díjjal jutalmazta. Méltatták a rendszer kialakításában vállalt szerepét, folyamatos újító szándékát, a szolgáltatás színvonalának fejlesztéséért tett munkáját. Milyen érzés volt átvenni a vállalat legrangosabb elismerését?

- Nagy megtiszteltetés volt, 38 év munkáját ismerték el a kitüntetéssel. Nagyon sok különböző területen dolgozó munkatárstól kaptam gratulációt, ami külön jól eső érzéssel tölt el. Mindez újabb erőt adott a további munkához.

- Mivel foglalkozik szabadidejében?

- A sportnak mindenféle ágát nagyon szeretem. Művelni leginkább a focit szoktam. Fontos számomra, hogy csapatban lehessen játszani. A barátaimmal közel harminc éve heti rendszerességgel járunk a pályára, ahol kettéválunk, és egy órát komolyan focizunk. Utána általában kocsmázunk, megbeszéljük a meccsen történteket és minden egyebet. A meccsekre biciklivel járunk, és évente egyszer a Balatonnál is kerekezünk, kirándulunk két-három napot.

- Ilyenkor a családot is viszik?

- Nem, de rendszeresen megyünk kirándulni a feleségekkel is.

- Szerb gyökereit, a nyelvet ápolja-e a mindennapokban?

- Gimnazista korom óta járatom a Magyarországon hetente megjelenő szerb nemzetiségi újságot, a Srpske Narodne Novine-t nyelvgyakorlás céljából. A tíz éves érettségi találkozót követően, volt osztálytársaim inspirálására sikeres felsőfokú nyelvvizsgát szereztem szerb-horvát nyelvből. A nyelvtudás sosem haszontalan. Néhány éve, számomra is érdekes és hasznos plusz munkahelyi feladatokba vontak be, többek között nyelvtudásomnak is köszönhetően. Sajnos, a gyerekeimet nem tanítottam szerbül, amit most már ők is hiányolnak. Nem gyakorlati, inkább érzelmi okok miatt. Pestre, Pomázra, Lórévre járnak nemzetiségi rendezvényekre, amiket nagyon kedvelnek, de még jobban élvezhetnék nyelvismerettel.

- Óvárosban létezik még aktív kisebbségi élet?

- Igen, főként a nemrég Battára költözött fiatal szerb papnak köszönhetően.

- Kit ajánl következő beszélgetésre?

- Marinov Jován gyerekkori barátom fiát, Ivánt, akinek nemrég sorozata jelent meg a battai szerbekről a már említett nemzetiségi magazinban sok hasznos és eddig nem ismert, érdekes információval.