Zöld rét, békésen legelésző tehenek – magyar idill. A valóság egyre távolabb kerül ettől: csökken a szabad területek nagysága, a mit sem sejtve kérődző szarvasmarhák körül pedig mind több a kérdés. A tejtermelők szeretnének megélni a munkájukból, de ez maholnap lehetetlenné válik. Jóllehet, a tejtermékek fogyasztása ha lassan is, de növekszik, a tej iránti feldolgozói kereslet csökken. És ha nem kell a magyar tej, a magyar marhára sincs szükség.
Németh István, az Agro-Benta Kft ügyvezetője tagja a huszonegy tagú Tej Terméktanácsnak. A Százhalombatta és Érd határában működő tehenészet problémáin túl jól ismeri az egész ágazat helyzetét:
- A tejágazatban folyamatos a válság – mondja. – 2003. december 17-én a Tej Terméktanács elnökségi ülésén a feldolgozói oldal megszegte a megkötött éves szerződést azzal, hogy az abban szereplő hetvenkét forintos literenkénti felvásárlási árat nem fizette meg. Azóta a teljes bizonytalanság jellemzi a tejágazatot. Az éves szerződések negyedévet sem bírnak ki, ebben az évben például már másodszor keresték meg a feldolgozók a termelőket a szerződésmódosítás ügyében.
- Milyen módosításokat kezdeményeznek?
- Egyre alacsonyabbra akarják szorítani a felvásárlási árat. Azzal indokolják, hogy sok a tej a piacon, illetve hogy a nagy áruházláncok nem hajlandóak többet fizetni a magyar tejtermékekért. Egyre több az import: a tavalyi év első négy hónapjában huszonhat millió dollár értékben jött be Magyarországra import tej, az idei év ugyanezen időszakában már ötvenegy millió dollár az import, amely dömpingáron kerül a boltokba.
- Miért olcsóbb az import tej, mint a magyar?
- A tejágazat más országokban is válságban van, de a régi uniós országok termelői háromszor akkora támogatást kapnak, mint a magyarok, ezért ők alacsonyabb áron is elő tudják állítani a tejet, mint mi. A magyar tejtermelők a 2000. évi árakon tudják eladni a tejet, és ez annyit jelent, hogy tavaly óta a hazai termelőnek minden liter tejen tíz forint a ráfizetése. Ha ez így folytatódik, rövidesen eltűnik a magyar termelők harminc-negyven százaléka, közel százezer ember veszíti el a megélhetését.
- Mint említette, a magyar termelők nagyon alacsony támogatást kapnak. Mi ennek az oka?
- Hét év áll rendelkezésre az uniós szinthez való felzárkóztatáshoz. Ennek az időszaknak még csak az elején tartunk, valószínű, hogy később már nagyobb támogatások jelennek meg, de azt csak a legerősebbek érik majd meg. A másik ok, hogy Magyarországon a változások nem kedveztek a mezőgazdaságnak. Nemcsak rendszerváltás volt nálunk, hanem szétestek a szövetkezetek, a megmaradt állattenyésztők földtulajdon nélkül maradtak. Nincs földforgalom, a mezőgazdaság számára nincs megvásárolható terület, mert az eladók csillagászati árat kérnek. Ha lenne föld, lehetne földalapú támogatást szerezni.
- Az Agro-Benta Kft milyen adottságokkal rendelkezik?
- Ötszázhúsz tehenünk van, napi nyolcezer kilogramm tejet adnak. Ahhoz, hogy a takarmányt meg tudjuk termelni, nyolcszáz hektáros területre lenne szükségünk, ezzel szemben csak százharminc hektárt tudunk bérelni. Az állatok számára szükséges takarmány nagy részét meg kell vásárolnunk, emellett az ágazat energiaigénye is óriási. Fejlesztésre, korszerűsítésre nem is gondolhatunk, a cél egyelőre a túlélés.
- Vannak-e terveik arra, hogyan tudnának kilábalni ebből a nehéz helyzetből?
- Elképzeléseink vannak, de ezeket állandóan változtatnunk kell annak függvényében, amit az élet diktál. Nagyon fontos lenne, hogy a termelő feldolgozói kapacitással és kereskedelmi lehetőséggel is rendelkezzen. Eddig minden feldolgozó külföldi tulajdonban volt, most a Parmalatot egy magyar termelőkből álló szövetkezet szerezte meg. Ennek közvetlen hatása nem lesz ránk, de közvetve minden termelőre hat, mert pufferszerepet tölt majd be: képes lesz elhelyezni a többletmennyiséget, exportálni tud, és remélhető, hogy az árakat is befolyásolhatja.
- Az olcsó import továbbra is veszélyt jelent a magyar tejtermelőkre. Lehetne ezen változtatni?
- Természetesen lenne rá mód. Versenyképessé kellene tenni a magyar termelőket, magasabb támogatással és garantált felvásárlási árral, amely a tevékenységet tervezhetővé tenné. A vásárlói öntudaton is lenne mit javítani: míg más országokban a vevő előnyben részesíti a nemzeti termékeket, nálunk még mindig ott tartunk, hogy az idegen szebb és vonzóbb, mint a sajátunk, és a fogyasztó számára az ár a legfontosabb szempont. Gondolnunk kellene pedig a jövőre is, mert ha nem azt vesszük meg, amit mi állítunk elő, azzal a hazai gazdaságot, a saját jövőnket tesszük tönkre.
- A tejágazatban folyamatos a válság – mondja. – 2003. december 17-én a Tej Terméktanács elnökségi ülésén a feldolgozói oldal megszegte a megkötött éves szerződést azzal, hogy az abban szereplő hetvenkét forintos literenkénti felvásárlási árat nem fizette meg. Azóta a teljes bizonytalanság jellemzi a tejágazatot. Az éves szerződések negyedévet sem bírnak ki, ebben az évben például már másodszor keresték meg a feldolgozók a termelőket a szerződésmódosítás ügyében.
- Milyen módosításokat kezdeményeznek?
- Egyre alacsonyabbra akarják szorítani a felvásárlási árat. Azzal indokolják, hogy sok a tej a piacon, illetve hogy a nagy áruházláncok nem hajlandóak többet fizetni a magyar tejtermékekért. Egyre több az import: a tavalyi év első négy hónapjában huszonhat millió dollár értékben jött be Magyarországra import tej, az idei év ugyanezen időszakában már ötvenegy millió dollár az import, amely dömpingáron kerül a boltokba.
- Miért olcsóbb az import tej, mint a magyar?
- A tejágazat más országokban is válságban van, de a régi uniós országok termelői háromszor akkora támogatást kapnak, mint a magyarok, ezért ők alacsonyabb áron is elő tudják állítani a tejet, mint mi. A magyar tejtermelők a 2000. évi árakon tudják eladni a tejet, és ez annyit jelent, hogy tavaly óta a hazai termelőnek minden liter tejen tíz forint a ráfizetése. Ha ez így folytatódik, rövidesen eltűnik a magyar termelők harminc-negyven százaléka, közel százezer ember veszíti el a megélhetését.
- Mint említette, a magyar termelők nagyon alacsony támogatást kapnak. Mi ennek az oka?
- Hét év áll rendelkezésre az uniós szinthez való felzárkóztatáshoz. Ennek az időszaknak még csak az elején tartunk, valószínű, hogy később már nagyobb támogatások jelennek meg, de azt csak a legerősebbek érik majd meg. A másik ok, hogy Magyarországon a változások nem kedveztek a mezőgazdaságnak. Nemcsak rendszerváltás volt nálunk, hanem szétestek a szövetkezetek, a megmaradt állattenyésztők földtulajdon nélkül maradtak. Nincs földforgalom, a mezőgazdaság számára nincs megvásárolható terület, mert az eladók csillagászati árat kérnek. Ha lenne föld, lehetne földalapú támogatást szerezni.
- Az Agro-Benta Kft milyen adottságokkal rendelkezik?
- Ötszázhúsz tehenünk van, napi nyolcezer kilogramm tejet adnak. Ahhoz, hogy a takarmányt meg tudjuk termelni, nyolcszáz hektáros területre lenne szükségünk, ezzel szemben csak százharminc hektárt tudunk bérelni. Az állatok számára szükséges takarmány nagy részét meg kell vásárolnunk, emellett az ágazat energiaigénye is óriási. Fejlesztésre, korszerűsítésre nem is gondolhatunk, a cél egyelőre a túlélés.
- Vannak-e terveik arra, hogyan tudnának kilábalni ebből a nehéz helyzetből?
- Elképzeléseink vannak, de ezeket állandóan változtatnunk kell annak függvényében, amit az élet diktál. Nagyon fontos lenne, hogy a termelő feldolgozói kapacitással és kereskedelmi lehetőséggel is rendelkezzen. Eddig minden feldolgozó külföldi tulajdonban volt, most a Parmalatot egy magyar termelőkből álló szövetkezet szerezte meg. Ennek közvetlen hatása nem lesz ránk, de közvetve minden termelőre hat, mert pufferszerepet tölt majd be: képes lesz elhelyezni a többletmennyiséget, exportálni tud, és remélhető, hogy az árakat is befolyásolhatja.
- Az olcsó import továbbra is veszélyt jelent a magyar tejtermelőkre. Lehetne ezen változtatni?
- Természetesen lenne rá mód. Versenyképessé kellene tenni a magyar termelőket, magasabb támogatással és garantált felvásárlási árral, amely a tevékenységet tervezhetővé tenné. A vásárlói öntudaton is lenne mit javítani: míg más országokban a vevő előnyben részesíti a nemzeti termékeket, nálunk még mindig ott tartunk, hogy az idegen szebb és vonzóbb, mint a sajátunk, és a fogyasztó számára az ár a legfontosabb szempont. Gondolnunk kellene pedig a jövőre is, mert ha nem azt vesszük meg, amit mi állítunk elő, azzal a hazai gazdaságot, a saját jövőnket tesszük tönkre.
.jpg)
